Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-26 / 30. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1936 július 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ""-----------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ [ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az árva ekklézsia. (A pápai ref. egyházmegye 1936 április 28-i presbiteri konferenciájára írta Kiss Zoltán nyárádi lelkész.) A templomtól és lelkipásztorától megfosztott ekklézsiákat nevezték árva ekklézsiáknak. Az ekklézsia mellett az »árva« szó jelentése nem egészen az volt, amit a gyermek jelzőjeként jelentett. Az árva gyermek nélkülözéseit remény kíséri, az árva ekklézsia halálra volt ítélve. Árva ekklézsiákat a XVII. században is találunk hazánkban. De a szabadságharcok villámai akkor rá-rácsaptak az ekklézsiákat gyilkoló kezekre s a halálra itéltség azt, akiben volt még élni remény, nem gyötörte oly sokáig. Megsokasodtak az árva ekklézsiák, mikor Magyarország a török alól felszabadult. A kuruc szabadságharc idején életre kelhettek az eltiport ekklézsiák, de III. Károly és Mária Terézia idejében újra lettek s állandóan és rohamosan szaporodtak az árva ekklézsiák. Hogy mennyi ekklézsiánkat tiporták el, a kérdésre egy kis világosságot vet az a tény, hogy II. József türelmi rendelete következtében 1015 anya- és leányegyház kelt néhány év alatt új életre. Én azonban most nem az egész haza árva ekklézsiáiról, csupán a pápai református egyházmegye XVIII. századi árva ekklézsiáiról óhajtok emlékezni, Itt is, leszámítva az összetörettetése miatt épen a XVIII. században ide tartozott őrségi egyházmegye egyházait, kizárólag csak az egyházmegyénk mostani területéhez tartozó, egykoron árva ekklézsiák sorozatát akarom felvonultatni s utána egy ilyen, általam legjobban ismert árva ekklézsiának, a nyárádinak képét legalább halvány színekkel megfesteni. Az árva ekklézsiák lelke, de összetörettetése s a fojtogató karok közt vergődése is rokon volt. Egynek a képében egyházunk presbiterei ráismerhetnek — 'ki-ki a maga szeretett árva ekklézsiájára; akinek ekklézsiája pedig nem volt árva, az a kép szemléléséből lelki tudást meríthet, hogy az általunk, mint presbtierek által kormányozott, vezérelt ekklézsiák határain túl is tekintsünk, s megérezzük, hogy a többi ekklézsiával összetartozók, egyek vagyunk. Elmondom legelőször is azt, hogy Adásztevel, Adorjánháza, Ajka, Csetény, Csögle, Dudar, Görzsöny, Kéttornyulak, Szentkirály, Mezőlak, M.ihályháza, Nagyacsád, Nagypirit, Noszlop, Dereske, Réde, Takácsi, Tapolcafő nem voltak a XVIII. században árva ekklézsiák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az a 18 ekklézsia régebben, s a XVIII. században is egyéb háborgatást nem szenvedett volna. Szenvedéseiket vázlatosan megírta dr. Tóth Endre »A pápai református egyházmegye története« c. müve megjelent I. részében, amelyet, ha kapható még, minden presbiternek meg. kellene szereznie és sokszor olvasnia, hogy gyülekezetének igazi vezérlője lehessen. A fölsorolt 18 ekklézsia közül kettő — más ekklézsiák összetörettetéséből erősödött. Amint mindnyájan tudjuk, Adásztevelnek jutott a szomorú dicsőség, a pápai egyház és főiskola összetörettetése után a hires főiskola gyökerét, s gyökerén meghagyott kis csemetéjét, valamint a pápai egyház lelkészét és megnagyobbított templomában az egész pápai gyülekezetét kebelére ölelhette. A nyárádi elűzött prédikátort pedig filiájabeli hívei, a dereskei nemesek vitték el maguk közé, s attól fogva lett ismét anyaegyházzá Dereske. Adorjánháza és Nagypirit pedig, csodálatos életerővel épen az árva ekklézsiák szomorú századában, 1730-tól', illetve 1745-től nyitották meg anyaegyházi életüket. Virágok a télben. Az árva eklézsiák száma 21. Tehát az ekklézsiáknak szinte fele árvává nyomoríttatott. XVIII. századi árva ekklézsiáink: Borsosgyőr, Dáka, Szemere, Kúp, Mezőőrs, Gyimót, Nóráp, Nyarad, .Pápa, Kovácsi, Pázmándfalú, Pér, Polány, Rendek, Szerecseny, Táp, Tápszentmiklós, Lázi, Tósok, Nyalka, Zalaszentgrót. Mivel a templomától és lelkipásztorától megfosztott ekklézsiákat neveztük árva ekklézsiáknak, nem számítottuk a nem árvák közé mostani gyülekezeteink közül Egeralját, Kispiritet, Alsógörzsönyt, mint amelyek más nem árva ekklézsiák prédikátorainak szolgálatával éltek, Somlyóvecsét és Homokbödögét, mint amelyek a XVIII. században az ág. evangélikusokkal voltak kapcsolatban. Viszont ugyanezen ok miatt nem számítottuk az árvák közé, bár az árvaság nagy részét ezek is Ízlelték; Nemesszalókot, melyben Mihályháza lelkészei végeztek minden harmadik vasárnap istentiszteletet, de 1752-ben attól eltiltattak; Padragot, melynek templomát vették el 1749-ben, de prédikátora maradhatott; Cseszneket, melynek templomát lerombolták, de prédikátorai már e században a szentkirályi lelkészek voltak; Bakonynánát, melynek a XVIII. században már temploma nem volt, de valósággal ezek is állapotukból alacsonyabbra nyomorított, tehát árva ekklézsiák s velük együtt az árva. ekklézsiák száma itt a pápai egyházmegyében 25 (huszonöt). A XVIII. századi 48 ekklézsiának a nagyobbik fele! És most vizsgáljuk meg az árva ekklézsiáink keletkezésérek körülményeit: ' a) Előállásuk ideje legnagyobb részüknél két szomorú esztendő: 1711. és 1752. 1711-ben, mikor a »nagymajtényi síkon letörött a zászló«, II. Rákóczi Ferenc magyar szabadságharcának zászlaja, letöretik 7 (hét) virágzó győrmegyei ekklézsia: Lázi, Mezőőrs, Nyalka, Pázmándfalú, Pér, Táp, Tápszentmiklós; ide számíthatjuk, az öncélú magyar élet összeomlásának idejére Csesznek és Zalaszentgrót (bár ezé 1720-ban történt) összetörettetését is, tehát az árvává lett magyar élet a pápai egyházmegyében kilenc magyar1 ekklézsiát rántott magával az árvaságba. (Folyt, köv.)
