Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-05 / 27. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1936 július 5. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________-----—-------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ....................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK r Az Ószövetség értékelése. Helyettünk megadja a feleletet az emmausi út titokzatos vándora, aki húsvét délutánján csatlakozott a szomorúsággal és kétellyel küzködő tanítványokhoz s beszélt nekik; feddette és vigasztalta őket, mig csak Emmausba nem értek. Mit is mondott a titokzatos vándor? »Óh balgatagok és restszívüek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak: hát nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?« És elkezdve Mózesen és minden prófétákon, magyarázta nekik minden írásokban, amik reá vonatkoznak.« (Lk. 24, 25—27.) A titokzatos vándort Emmausban a kenyérszegésnél felismerték: a feltámadt Krisztus volt. Ő tanította meg a tanítványokat és a tanítványokon át a keresztyén világot az Ószövetség megértésére és értékelésére. Maga a feltámadott Krisztus adta kezünkbe a titkok kulcsát. A megértés titka pedig ez: Krisztus az Ószövetségben önmagáról, saját szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról olvasott. Az ő szemével nézték és az ő utasítása szerint betüzgették az apostolok és első keresztyének is ezt a könyvet, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az Ószövetséget ők értik meg igazán, s nem a vaksággal vert zsidóság. Az Ószövetség tehát mintegy a Krisztus testámentoma, mely a kereszthalál után bontatott fel a hátramaradottak, az egykorú és a későbbi tanítványok előtt. Az egyetlen végrendelet a világon, amelyet maga az örökhagyó bontott és olvasott fel a hátramaradottak előtt. Mikor kialakult az újszövetségi kánon és együtt volt a Biblia, Irenaeus ebben a klasszikus mondatban íormulázta meg az azóta is érvényben levő egyházi tant: mind a két testámentomnak egy és ugyanaz a szubsztanciája, t. i. Krisztus. Egy tehát a két iratgyüjtemény, mert az Ószövetség Istene és az Újszövetség Istene egy. Egy az Ígéret, egy a hit, egy a közbenjáró, egy az örökség itt is, ott is. Krisztusban hitt már Ábrahám, és így lett ez az »ősnomád« minden keresztyén hívő lelki atyjává, már az Ószövetségben is Krisztusért könyörült Isten, újra meg újra a bűnös emberen s az elfövendő Krisztus érdeméért választotta ki Izrael népét is és tette ezt a népet az anyaszentegyház előképévé. Az Ö- és Újszövetség tehát nemcsak történetileg, hanem lényegileg is egy. Ennél a lényegegységnél pedig ne csak arra a két tucatnyi messiási jövendölésre gondoljunk, amely az Ószövetségben olvasható, hanem jól jegyezzük meg, hogy valahol az Ószövetség, mint Isten igéje szólal meg, ott az eleve való Krisztus van jelen. Nemcsak Krisztusra mutatnak tehát az Ószövetség szavai, hanem e szavak által Krisztus a hívőknek csakugyan jelenvalóvá is válik. Ez az értelme Irenaeus merész mondásának: Moysis litterae sunt verba Christi. (Folyt, köv.) * Török István. Hat kollégiumi évjárat érettségi találkozója városunkban. Ritkán előforduló, nagyszabású érettségi találkozó folyt le múlt vasárnap városunkban. Hat kollégiumi évjárat gyűlt össze lélekemelő szép érettségi találkozóra. Az évjáratok közül a középsők, a 25 és, 20 évesek jöttek meg aránylag nagyobb számban, az idősebbeket már jobban megtizedelte' az idő, a 69 év előtt érettségizettek közül csupán egy jelent meg — alig is él közülök már több, mint még egy vagy kettő —, viszont a legifjabb évjárat sok tagját a gazdasági, az elhelyezkedési nehézségek tarthatták vissza. De a hat generációból mégis együttesen 78-an voltak jelen a találkozón, tettek hitet az alma mater iránti szeretetükről. A találkozók legnagyobb része már szombaton este itt volt városunkban, amikor is a 30 'és 25 évesek a Varró-vendéglőben, a 20 és 10 évesek pedig a Böröczkynél örvendtek a régi iskolatársakkal való találkozásnak és újították fel a sok kedves régi emléket. Másnap reggel kilenc órakor a kollégium dísztermében jöttek össze a tanári kar üdvözlésére. Megható volt itt aggastyánokat, férfikoník teljében levő férfiakat és téttvágyó ifjakat együtt látni közös érzésektől áthatva, közös eszméken lelkesedve. Ezeknek az eszméknek, ezeknek az érzéseknek hivatott tolmácsolja volt ékesszavú szónokuk, Fazekas Mihály püspöki titkár — egyébként az egész nagy-találkozó gondos főrendezője is —, aki lapunk következő számában közlendő megkapó beszédben tolmácsolta a találkozóra összegyűltek érzéseit. A szívből jött szép szavakra Fejes Zsigmond gimn. igazgató szívhez szóló meleg választ adott. A tanári kar nevében köszönetét fejezve ki a megjelenésért és üdvözlésért s belsőséges érzéssel kérte a kollégium iránti hűség és az áldozatkészség érzésének további megtartását és tettekben való megnyilvánítását. Üdvözlés után a találkozók évjáratok szerint csoportosultak s élükön a tanári kar tagjaival vonultak a templomba, ahol Miklós Géza székesfehérvári lelkész mélységes meghatottsággal hirdette a mennyei bölcseség igéit s emelte úgy a találkozó öregdiákok, mint a templomot zsúfolásig megtöltő hívő közönség lelkét az Úr zsámolya elé. r Istentisztelet után a találkozókat a temetőbe vezette útjuk. Sorban keresték fel elhunyt tanáraik sírjait s ott kegyeletes szép szavakban efnlékezve meg érdemeikről, elhelyezték a sírokon a hála és szeretet virágait. Sebestyén Dávid sírjánál Erhardt Henrik, Kis Ernőnél dr. Tóth Sándor, Szilágyi Józsefnél Er-
