Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-21 / 25. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1936 június 21. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A genfi reformáció négyszázados jubileuma. A genfi reformátusok és velük együtt az összes itt élő protestáns felekezetek június 12-től 14-ig ünnepelték négyszázadik évfordulóját annak a nevezetes eseménynek, hogy a reformáció 1536-ban Genfben győzedelmeskedett. A genfi polgárság közgyűlésen mondotta ki, hogy egyhangúlag csatlakozik a reformációhoz és megfogadta, hogy »az evangéliom szent törvénye szerint« kíván élni. Két íiónappal később jött Kálvin János Genfbe és 1536-ban Baselben jelent meg nagyjelentőségű alapvető munkája, az Institutio. A mai Genf nagyszerűen ünnepelte a nevezetes évfordulót. A világprotestantizmus nemzetközi találkozója lett az ünnep, mert nemcsak a kálvinista egyházak, de a német, svéd és norvég lutheránusok is hivatalosan képviseltették magukat. Hazánkból a magyar ref. egyetemes konvent képviseletében dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos, m'. kir. kormányfőtanácsos, dr. Kovács J. István budapesti theol. tanár, egyházkerületi főjegyző és alulírott jelentünk rneg; a budapesti theol. akadémiát dr. Sebestyén Jenő igazgató, a pápai theol. akadémiát alulírott, a sárospataki theol. akadémiát dr. Marton János tanár képviselte. Ezenkívül jelen volt Budapestről egy theol. hallgató, Erdélyből Szabó Endre tordosi ref. lelkipásztor és Párisból Kulifay Imre magyar ref. lelkész. A magyíar ág. h. ev. egyház részéről br. Radvánszky Béla egyetemes felügyelő meleghangú sürgönyben fejezte ki jókivánatait. A nagyarányú ünnepségek megnyitója 12-én d. u. volt, amikor a külföldi kiküldötteket teára látta vendégül a fogadóbizottság. Minket magyarokat különösen meleg szerettetel fogadtak. Choisy tanár, a bizottság elnöke (ő járt Pápán is), Gampert theologiai dékán — aki kétszer tartott már márc. 15-én ünnepi beszédet az itteni hazafias magyar ünnepélyen és Keller Adolf, theol. akadémiánk tb. tanára, aki nemzetközi összeköttetéseit most is azonnal érvényesítette, egymásután mutatván be bennünket az előttünk ismeretlen delegátusoknak. Tea után átmentünk a Rath múzeumba, megtekinteni a genfi reformációra vonatkozó történelmi kiállítást. Könyvtárak, levéltárak és múzeumok féltett kincsei vannak itt összehordva. Kálvin sajátkezű levelei, fontos jegyzőkönyvi határozatok, a reformátorok könyveinek eredeti kiadásai, festmények, szobrok, érmek mind egyet hirdetnek: a reformáció Isten munkája, a dicsőség egyedül az Övé! ■ Felejthetetlen élmény lesz egész életemre az esti, úrvacsorával összekötött istentisztelet az ősrégi Szt. Péter székesegyházban, ahol Kálvin prédikálni szokott. Mi lelkészek és az egyetemek képviselői hivatalos egyenruhában vonultunk be a zsúfolásig megtelt templomba. A genfi lelkészek testületének elnöke, Gautier prédikált és 16 lelkész osztotta az úrvacsorát a több ezer főnyi tömegnek. Ép az első padba kerültem, előttem ment el mindenki, aki oda járult az urasztalához. Csakúgy repesett a szívem, amint újabb és újabb tömegek jöttek, főleg fiatal emberek és leányok. »Az egyház jövője és reménysége.« Nem kell félteni a reformációt. Az új nemzedék ragaszkodik az atyák hitéhez. Éjfél elmúlt, mire kiürült a templom, melyet kívülről Genf város hatósága ezekben a napokban fényesen kivilágíttatott. Június 13-án d. e. a Szent Péter Székesegyházban Choisy, az egyháztörténet tanára, Kálvin és Béza korának kiváló ismerője történeti összefoglalást adott a genfi reformáció létrejöttéről. Majd a különböző egyházak képviselői szólaltak fel, a magyar ref. egyház nevében dr. Kovács J. István franciául szólt, rámutatott arra a fontos szerepre, amelyet a kálvini reformáció a nemzet életében betöltött és átnyújtotta az Institutio új fordítását és a konventünk kiadásában megjelent jubileumi érmek 1 — 1 példányát. Meg is jegyezte egyik külföldi delegátus: ime, a magyarok hoztak is valamit. Gélben ünnepi ebéd volt, ahol épen Barth Károly mellé kerültem, aki örömmel emlékezett magyar tanítványairól és mondotta, hogy az ősszel ellátogat Pápára is. Délután a Magdolna templomban az egyetemek és főiskolák képviselői beszéltek. A magyarok nevében dr. Sebestyén Jenő németül tolmácsolta üdvözletünket, én a pápai főiskola latin nyelvű, a főiskolai könyvnyomda által díszesen előállított és bekötött üdvözlőiratát tettem le az asztalra. Este két helyen is volt összejövetel a nagy közönség számára. Vasárnap d. e. Barth Károly prédikációját hallgattuk meg. Mindnyájunkat megragadott prófétai ereje, bibliai egyszerűsége és az alapige lenyűgöző kifejezése (Ap. Csel. 3:1 — 10-ről beszélt). Templomból kijövet a magyar küldöttség nemzeti szalagos koszorút helyezett él Bocskay szobra előtt, ezen dr. Kovács beszélt és jelenvolt Bartók László szövetségi titkár is. Délben az óriási kiállítási teremben ebédeltünk, 7000-en voltunk. Délután az ünnepségeknek talán leghatalmasabb erejű részlete: az ifjúság felvonulása a Reformációi Emlékműhöz. A protestáns Genf gyermekei és ifjai vonultak fel rezes bandák kíséretében. Minden csoport vezetője sugárnyelves aranynapot tartott kezében ezzel a felirattal: Gloire á Dieu = Dicsőség Istennek. Egymásután vonultak el előttünk a vasárnapi iskolák DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
