Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-21 / 25. szám

Negyvenhetedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1936 június 21. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A genfi reformáció négyszázados jubileuma. A genfi reformátusok és velük együtt az összes itt élő protestáns felekezetek június 12-től 14-ig ün­nepelték négyszázadik évfordulóját annak a nevezetes eseménynek, hogy a reformáció 1536-ban Genfben győzedelmeskedett. A genfi polgárság közgyűlésen mondotta ki, hogy egyhangúlag csatlakozik a reformációhoz és megfo­gadta, hogy »az evangéliom szent törvénye szerint« kíván élni. Két íiónappal később jött Kálvin János Genfbe és 1536-ban Baselben jelent meg nagyjelentő­ségű alapvető munkája, az Institutio. A mai Genf nagyszerűen ünnepelte a nevezetes évfordulót. A világprotestantizmus nemzetközi talál­kozója lett az ünnep, mert nemcsak a kálvinista egy­házak, de a német, svéd és norvég lutheránusok is hivatalosan képviseltették magukat. Hazánkból a ma­gyar ref. egyetemes konvent képviseletében dr. Bene­dek Zsolt konventi tanácsos, m'. kir. kormányfőtanácsos, dr. Kovács J. István budapesti theol. tanár, egyház­kerületi főjegyző és alulírott jelentünk rneg; a buda­pesti theol. akadémiát dr. Sebestyén Jenő igazgató, a pápai theol. akadémiát alulírott, a sárospataki theol. akadémiát dr. Marton János tanár képviselte. Ezenkí­vül jelen volt Budapestről egy theol. hallgató, Erdély­ből Szabó Endre tordosi ref. lelkipásztor és Párisból Kulifay Imre magyar ref. lelkész. A magyíar ág. h. ev. egyház részéről br. Rad­­vánszky Béla egyetemes felügyelő meleghangú sür­gönyben fejezte ki jókivánatait. A nagyarányú ünnepségek megnyitója 12-én d. u. volt, amikor a külföldi kiküldötteket teára látta ven­dégül a fogadóbizottság. Minket magyarokat különö­sen meleg szerettetel fogadtak. Choisy tanár, a bizott­ság elnöke (ő járt Pápán is), Gampert theologiai dékán — aki kétszer tartott már márc. 15-én ünnepi beszédet az itteni hazafias magyar ünnepélyen és Kel­ler Adolf, theol. akadémiánk tb. tanára, aki nemzetközi összeköttetéseit most is azonnal érvényesítette, egy­másután mutatván be bennünket az előttünk ismeretlen delegátusoknak. Tea után átmentünk a Rath múzeumba, megte­kinteni a genfi reformációra vonatkozó történelmi ki­állítást. Könyvtárak, levéltárak és múzeumok féltett kincsei vannak itt összehordva. Kálvin sajátkezű le­velei, fontos jegyzőkönyvi határozatok, a reformátorok könyveinek eredeti kiadásai, festmények, szobrok, ér­mek mind egyet hirdetnek: a reformáció Isten mun­kája, a dicsőség egyedül az Övé! ■ Felejthetetlen élmény lesz egész életemre az esti, úrvacsorával összekötött istentisztelet az ősrégi Szt. Péter székesegyházban, ahol Kálvin prédikálni szo­kott. Mi lelkészek és az egyetemek képviselői hivata­los egyenruhában vonultunk be a zsúfolásig megtelt templomba. A genfi lelkészek testületének elnöke, Gautier prédikált és 16 lelkész osztotta az úrvacsorát a több ezer főnyi tömegnek. Ép az első padba kerültem, előttem ment el mindenki, aki oda járult az urasztalához. Csakúgy repesett a szívem, amint újabb és újabb tömegek jöttek, főleg fiatal emberek és leányok. »Az egyház jövője és reménysége.« Nem kell félteni a reformá­ciót. Az új nemzedék ragaszkodik az atyák hitéhez. Éjfél elmúlt, mire kiürült a templom, melyet kí­vülről Genf város hatósága ezekben a napokban fé­nyesen kivilágíttatott. Június 13-án d. e. a Szent Péter Székesegyházban Choisy, az egyháztörténet tanára, Kálvin és Béza korá­nak kiváló ismerője történeti összefoglalást adott a genfi reformáció létrejöttéről. Majd a különböző egy­házak képviselői szólaltak fel, a magyar ref. egyház nevében dr. Kovács J. István franciául szólt, rámu­tatott arra a fontos szerepre, amelyet a kálvini refor­máció a nemzet életében betöltött és átnyújtotta az Institutio új fordítását és a konventünk kiadásában megjelent jubileumi érmek 1 — 1 példányát. Meg is jegyezte egyik külföldi delegátus: ime, a magyarok hoztak is valamit. Gélben ünnepi ebéd volt, ahol épen Barth Károly mellé kerültem, aki örömmel emlékezett magyar tanít­ványairól és mondotta, hogy az ősszel ellátogat Pá­pára is. Délután a Magdolna templomban az egyetemek és főiskolák képviselői beszéltek. A magyarok nevé­ben dr. Sebestyén Jenő németül tolmácsolta üdvöz­letünket, én a pápai főiskola latin nyelvű, a főiskolai könyvnyomda által díszesen előállított és bekötött üdvözlőiratát tettem le az asztalra. Este két helyen is volt összejövetel a nagy kö­zönség számára. Vasárnap d. e. Barth Károly prédikációját hall­gattuk meg. Mindnyájunkat megragadott prófétai ereje, bibliai egyszerűsége és az alapige lenyűgöző kifejezése (Ap. Csel. 3:1 — 10-ről beszélt). Templom­ból kijövet a magyar küldöttség nemzeti szalagos ko­szorút helyezett él Bocskay szobra előtt, ezen dr. Kovács beszélt és jelenvolt Bartók László szövetségi titkár is. Délben az óriási kiállítási teremben ebédeltünk, 7000-en voltunk. Délután az ünnepségeknek talán leghatalmasabb erejű részlete: az ifjúság felvonulása a Reformációi Emlékműhöz. A protestáns Genf gyermekei és ifjai vonultak fel rezes bandák kíséretében. Minden cso­port vezetője sugárnyelves aranynapot tartott kezében ezzel a felirattal: Gloire á Dieu = Dicsőség Istennek. Egymásután vonultak el előttünk a vasárnapi iskolák DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom