Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-07 / 23. szám
104. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. után indult meg a inagy magyar reneszánsz "es virradtak szebb napok a magyar protestantizmusra. Az 50-es években egyházi életünk az abszolutizmus nyomása alatt pangott, sőt visszafejlődött. Egyházközségünk jegyzőkönyveiben ez a feljegyzés olvasható: »1849. évben a háborús idő miatt számadás és vevés nem történt, minthogy a gyűlések meg is voltak tiltva«. Később is csak királyi biztos jelenlétében tarthattak gyűlést. De a szabadságharc eszméi: a szabadság, egyenlőség és testvériség, belevésődtek a Jelkekbe. így vallásos viszonylatban a felekezetek közötti egyenlőség és viszonosság, a magyar protestantizmus reménységének telje volt. A század első felében megindult rohamos fejlődés után jött az ötvenes évek reakciója, jött a' Pátens, mely teljesen meg akarta bénítani egyházi életünket. És csodálatos, ez az elnyomott koldus szegény protestantizmus Talán soha sem volt olyan nagy erkölcsi és nemzeti tőke birtokában, „mint épen akkor. A pátens-küzdelemben szegényen is vállalkozott arra, hogy megtegye azt a szolgálatot, amit a nála sokkal hatalmasabb katholikus egyház nem tudott^ vagy nem mert megtenni. Ebben a nehéz helyzetben a győri református gyülekezetét még az a nagy csapás is érte. hogy szeretve tisztelt lelkészét: Barthalos Józsefet 1851 októberében szélhüdés érte és képtelen volt hivatalának folytatására. Pedig kétszeres mértékben lett volna szükség a korviszonyok miatt is felfokozott lelkipásztori tevékenységre. Ebben az időben nem volt országos református lelkészi nyugdíjintézet, hogy elöregedett, vagy betegség miatt munkaképtelenné vált lelkészeinket bármily szerény nyugdíjban lehetett volna részesíteni, hogy helyüket tetterős, ifjabb lelkészeknek adják át. Ily válságos helyzetben dr. Kovács Pál orvos, egyháztanácsos, városunkban annyi »iidves és magasztos eszmék megteremtője és ápolója szellemi orvosul lépett fel«. 1855 január 21-én tartott egyháztanácsülésen* »miután a nevelés ügyét az egyház különös figyelmébe meleg szeretettel ajánlotta s alapos okokkal megmutatta volna, miszerint úgy jó polgárok, mint az egyháznak buzgó és jó hívei csak jól nevelt gyermekekből válhatnak, s miután továbbá kézzel foghatólag bebizonyította volna, miszerint minden egyházközségben legfőbb és leghatályosabb nevelő az illető lelkész, kinek feladata szent hivatásánál fogva híveit korkülönbség nélkül, sőt magát a tanítót is nevelni és erélyes utánnézésével a tanítók működéseire szigorúan felügyelni és miután végre fájdalmát nyilváníé totta, azon meggyőződését fejezte ki, miszerint ilyetén lelkésznek a jelenlegi nagyon tisztelt lelkész Barthalos József úrnak agg kora és betegségből eredt testi és lelki elgyengülése miatt az egyház hiányában van, indítványba hozta: hogy Barthalos József lelkész úr az egyház részéről nyugdíj mejletti lemondással kiméltessék meg és ennek elfogadása esetében új lelkész választassák«. Barthalos József lelkész köszönettel és hálával fogadta a javaslatot és késznek nyilatkozott a nyugdíjat elfogadni és lemondani a lelkészi állásról. Az egyháztanács 367 forint 50 krajcár évi nyugdíjat állapított meg részére. Az összeg csekélynek látszik, de azt mondhatjuk, hogy teljes fizetéssel vonult nyugdíjba, csak 30 pozsonyi mérő búza, 6 öl fa és stólajjárandóságát nem kapta meg. Nagy összeg volt ez, különösen akkor, ha tudjuk, hogy ebben az időben az országban 3000 református lelkészi állás közük 2000-nek a javadalma 300 forint alatt maradt. Maga a javaslat egyfelől humánus és emberséges volt az agg tehetetlen lelkipásztorral szemben, másfelől egyházépítő, határozott missziói léleknek a megnyilatkozása az egyházi élettel szemben. Ugyanezen év március hó 14-én tartott egyháztanácsülésen újra első gondnokká választott dr. Kovács Pál azon fáradozott, hogy minél kiválóbb lelkészt nyerjen meg a győri egyház részére. Először Nagy Mihály dunántúli püspöknek kínálták fel a lelkészi állást, aki azonban a meghívást nem fogadta el. Utána Liszkay József pápai lelkész megválasztása mellett foglaltak állást. A meghívó küldöttség tagjai dr. Kovács Pál főgondnok, Szalacsy József és Beöthy Károly voltak. Liszkay a választást elfogadván, s állását 1855 nov. 25-én elfoglalván, a győri református egyház egyik legkiválóbb és legmunkásabb lelkipásztora lett. A két kitűnő vezér: dr.’Kovács Pál és Liszkay József vezetése alatt a győri református egyház lelkileg és anyagilag szépen gyarapodott. Az 1860-as évek igen mozgalmasak voltak. Mind_ járt az év elején február 15-én az egyházi főhatóság mellőzésével a győri református egyház lelkészi hivatalához is megküldetett az 1859 szept. 1-én kiadott Nyílt parancs a templomi szószékről két egymásután következő vasárnap leendő kihirdetés végett. Liszkay lelkész és dr. Kovács főgondnok nem voltak hajlandók a hivatalos út mellőzésével jött Nyílt parancs kihirdetér sére, annál kevésbbé életbeléptetésére. Miheztartás végett az ügyet április elején egyházi gyűlés elé terjesztették. Az egyházi gyűlés a Patens kihirdetésével szenF ben foglalt állást, minthogy »azzal a protestáns vallási Szabadságnak halálos döfést« kívánnak adni. Lelkészét pedig biztosította, »hogy ha vallásáhozi hűségéért ü.ldöztetni fogna, életével és vérével fogja őt az egész egyházközség a megtámadások ellen védelmezni«. Férfias, magyíar református presbiterekhez illő határozat volt. 1862-ben a nő- és fiúiskolát elkülönítették, második tanítóul Tolnay Dénes felszentelt lelkészt alkalmazván. 1863-ban megépítették a parochiát, mely- még ma is minden változtatás nélkül fennáll. Az építésre adakozók sorában dr. Kovács Pál az ötödik helyet foglalja el. Szalacsy József, Szalacsy Lajos, Szentmihályi Ferenc és Liszkay József nagy adományai után jön az ő 50 forint és 4000 tégla adománya. Egyházközségünk életében igen nagy jelentőségű dr. Kovács Pálnak a városi állandó segély folyósítása iránt tett lépése. Már 1857 jan. 18-án indítványozta, hogy kerestessék meg Győr város községtanácsa az iránt, »hogy a városi házi pénztárból egyházközségünk is aránylagosan részeltessék«. Az indítvány, mind a természeti jog alapján, mind azon oknál fogva, mert a házipénztár terheit egyházközségünk s illetőleg annak tagjai tekintet nélkül arra, hogy azok! kedvezményekben vallási testületünk nem részeltetik, viselni tartoznak, igazságosnak és helyesnek találtatván, elfogadtatott«. Csatlakozás végett megkeresték a testvér evangélikus egyházat. A kérvény elkészült, be is nyújtották, azonban nem jött rá visszhang. 1863 március 3-án tartott városi közgyűléshez újabb beadvánnyal fordultak a jog és egyenlőség alapján. Végre azután annyi méltánytalanság és viszály után a város közgyűlése »az osztó igazság és a vallási egyenlőség szempontjából a kérelmet teljesítendőnek mondotta ki, egyelőre csak elvileg, a gyakorlati végrehajtásra és a város területén létező egyéb vallásfelekezetekre is kiterjesztendő aránylagos segélyezésnek mily módon és arányban leendő alkalmazása és életbeléptetése iránt a közgyűlés bizottságot küldött ki. Erről a közgyűlés dr. Kovács Pált, mint a helybeli református
