Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-08 / 49. szám
222. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. Csurgón 140 református tanulóval. A tanári kar tagjainak száma 19, illetve 14 rendes tanár Pápán a reggeli könyörgés tartása lehetetlen, de osztályonként imával kezdődik és végződik a tanítás. Vasárnaponként tanáraik felügyelete mellett mennek templomba. Csurgón naponként a rajzteremben 3/48 órakor reggeli könyörgés van bibliaolvasással. Á templom látogatását Pápán a téli hónapok kivételével gyakorolták, amikor az intézetben volt külön istentisztelet, Csurgón az egész tanéven át jártak templomba. Az urvacsorázáshoz Papán a vallásórákon, Csurgón a bűnbánati könyörgéseken készültek elő. Mindkét intézetben a tanév folyamán két alkalommal éltek úrvacsorával a templomban. A konfirmációi előkészítés a konventi utasítás szerint történt. Bibliakör működött Pápán a felsőbb osztályokban a vallástanár és tlreologusok vezetésével, Csurgón szintén a felsőbb osztályosok között működött két bibliakör. Pápán az alsóbb osztályosok részére hetenként egyszer tartottak vallásos összejövetelt. Pápán a 227. sz. gróf Tisza István cserkészcsapat fejtett ki áldásos munkát Horváth Endre főparancsnok vezetésével. Csurgón is van cserkészcsapat, de nem felekezeti alapon. Ifjúsági egyesület Pápán a konfirmált ifjak egyesülete, a SDG szövetség programmja alapján működöd; Csurgón a Bethlen Gábor kör szintén aszerint. Mindkét intézet ifjúsága a SI)G-vel tartott fenn kapcsolatot, melynek konferenciáin képviseltette magát, Pápáról 9, Csurgóról hatan vettek részt. A tanári kar tagjai a helyi gyülekezetek missziói munkáiba bekapcsolódtak, különösen az egyesületekben áldással dolgoztak. Ezenkívül kapcsolatot tartottak fenn az országos református tanáregyesülettel, a cserkészszövetséggel és a szeretetszövetséggel. Mindkét intézetben megtartották a csendes napot. Az ifjúság adakozott Pápán szegények részére, Csurgón a helyi templomra és az iskolai Kálvin-szoborra. A Mi utunkat járatták Pápán 293 példányban, Csurgón 140 példányban, ezenkívül a Diákvilágot, a Magyar Utat, a Református Életet, a Keresztyén Családot, a Magyar Kálvinizmust, a Harangszót olvasták. Mindkét intézet a helyi gyülekezettel szeretetteljes viszonyban van. A valláserkölcsi nevelésnek egyik intézetben sincsenek különösebb akadályai. A pápai református nőnevelő-intézet tanítóképzőjében és polgári leányiskolájában az eddigi keretek között folyt a munka, kivéve a bibliaköröket, melyek örvendetesen fejlődtek. A tanítónőképzőben 71, a polgári leányiskolában 74 volt a református növendékek száma. A bent akó növendékek reggel 3/48 órakor, este negyed 9 órakor áhítaton vettek részt felügyelő tanárok és az igazgató részvételével. Az istentiszteletet a gyülekezettel együtt gyakorolták a téli vasárnapok kivételével. Űrvacsorára a bűnbánati héten a gyülekezettel együtt készültek elő és minden alkalommal éltek úrvacsorával. A konfirmáció az egyetemes konvent utasítása szerint történt Vargha Gyula vallástanár vezetésével. Bibliakör működött a tanítónöképzőben Kutassy Mária, Pentz Ilona és Vargha Gyula tanárok vezetésével, a polgári leányiskolában Ligárt Ida, Medgyasszay Ilona, Marcellyné Csekey Jolán tanárnő és Kiss Ildikó diakonissza vezetésével. Á tanítónőképzőben Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör működött, melynek tagjai voltak a polgári iskola IV. osztályú tanulói is. Az ifjúság a pápai leányegyesülettel és nőegylettel volt összeköttetésben. A tanári kar a gyülekezet minden életmegnyilvánulásában résztvett, ezenkívül összeköttetésben állott a szeretetszövebéggel, az Orsz. Ref. Tanáregyesülettel és a képzői tanáregyesülettel, illetve az orsz. polg. isk. tanáregyesülettel. Mindegyik osztály számára külön bibliakört szerveztek, vasárnapi iskolát vezettek. A csendes napot megtartották. Az ifjúság a Mi utunkat járatta. Az intézet és a helyi gyülekezet között a kívánt egyetértés megvan. A valláserkölcsi nevelésnek akadályai nincsenek. Ezekben voltam bátor egyházkerületünk missziói munkáját ismertetni. Mély tisztelettel kérem, hogy jelentésen tudomásulvétele mellett miután az egyházkerületi szabályrendelet szerint hivatalból a missziói bizottság elnökhelyettese lettem, kilenc évi szerény és alázatos szolgálat után az előadói tiszt alól kegyesen felmenteni és az- új előadóra nézve az egyházkerületi közgyűlésnek javaslatot tenni méltóztassék. Nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetét ne mondjak úgy főtíszteletű és nagyméltóságú egyházkerületi missziói bizottságnak, mint az egyházkerületi közgyűlésnek azért a meleg szerétéiért, mellyel szerény munkámat kisérni, támogatni, méltányolni és kiegészíteni kegyesek voltak. Kelt Győr, 1935 szeptember hó 17-én a Főtiszteletű és Nagymélíóságú Egyházkerületi Missziói Bizottágának alázatos szolgája: (Vége.) Györy Elemér egyhker. missziói előadó. Uj korszak küszöbén. Már maga ez az értekezlet is annak bizonysága, hogy egyházunk életében új korszak küszöbén állunk. Hogy itt négy község presbiterei összegyülekeztek, hogy egyházunk szellemi és erkölcsi élet kérdéseiről tárgyaljanak és a tárgysorozaton egyetlen anyagi vonatkozású kérdés sem szerepel, egy új kor hajnalhasadását mutatja. Napkelte van egyházi életünk egén s ezért új fényben fogjuk meglátni azokat a fontos teendőket, amelyeket eddig a múlt korszak közvéleménye, szokásai egyházi életünk gyakorlata, amely az aszály szárazságával kiölt minden szellemi életet a presbiterek magasztos hivatásából, — az éjszaka sötétségébe burkolt. A presbitériumok munkásságában a most lezáródott korszakban is volt sok szép és nemes vonás. Az egyházak küzdelme a paizsos férfiúval, a szegénységgel, minden elismerést megérdemel, mert az kétségtelen, hogy szellemi és erkölcsi hatását ebben a világban anyagi eszközök híjján az egyház nem tudja kifejteni. Árnyoldala azonban rögtön szemünkbe tűnik, ha a lelki élet iránt érdeklődünk. Már pedig éppen jelen korunk küzdelmei tesznek bizonyságot amellett, hogy az egyház szellemi, lelki életének elhanyagolása, anyagi sorvadáshoz vezet. És ha sok egyházban nem telik sem az egyházi épületek: templom, papiak, iskola, tanítólakás rendbentartására, sem a gyülekezet szegényeinek gondozására és támogatására, azért van, mert abban a gyülekezetben vérszegénységben szenved a hitélet. A múlt korszaknak vannak sötét bűnei is. Már maga a presbiterek kiválogatása a gyülekezeti tagok közül sokszor olyan formán történt, hogy az csak ártalmára volt egyházi közéletünknek. Valljuk be őszintén, hogy a hitbuzgóság, az erkölcsös és példaadó életfolytatás nem szerepelt azok között a kvalitások között, amelyek az egyes tagokat presbiterségre praedesztinálták. Éhelyett azonban annál gyakrabban döntő fontosságú tényező volt a felelőtlen szájaskodás és izgatás, sőt a papgyülölet, amely a közvélemény szemében a presbiterségre alkalmatosságot megállapította. Ezentúl ennek is meg kell változni. Az új egyházi törvényeink, amelyek a múlt év január 1-én léptek életbe, a presbitériumot súlyosabb^ és
