Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-28 / 17. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 79. oldal. református egyház egyik ürvacsorai korsójáról, de mint az ismert győri ötvösművek között (három ilyen ötvös- | munka ismeretes: egy a győri református egyház, egy a győri újvárosi plébánia templom, egy a pápai plébánia templom birtokában) a legértékesebbet megemlítjük. Jankó László, a győri állami tanítóképző intézet volt történettanára a Győri Szemle 4. évfolyamában Győri ötvösmunkák a 17—19. századból c. tanulmányában a következőket írja: „A győri református gyülekezetnek van egy ürvacsorai korsója. Egyszerű körtalapzatából hengeresen emelkedő, fölfelé kissé karcsúsodé kannaalakú, füles, aranyozott ezüstedény. Kétszer domborodó, felhajtható füle van, amelynek fogója egy női félalak, amint jobbról balról egy delfint tart. Az ürvacsorai korsó oldalát fent és lent cizellált növényi ornamentika díszíti, közbül egy-egy almacsoportozat. A még reneszánsz ízlésű ékítést a talpazat szegélyzetén körülfutó kettős szalagdisz egészíti ki. A korsó fenekén (balról) stilizált ötszög keretben egyenlőszárú, végein kissé szélesedő keretecske van beütve, s az ötszögkeret fölött vízszintesen a régen szokásos cikk-cakkos rovátkolás, az ezüstnek akkor divó jelzése. Ugyancsak a korsó fenekén (jobbról) szívalakú beütés, benne 1. P. betűk. A keret fölött itt is a cikk-cakkos rovátkolás. A két beütés között növekvő félholdhoz hasonló kicsiny ék és a jelek alatt kétoldali vonalkázás között 1634. évszám. Nyilvánvalónak tartom, hogy ez ürvacsorai korsón fellelt ötvösjegy és az I P. betűk a 17. században élt Peresztegi János (Johannes Peresztegi) győri ötvösmester munkáját jelöli.“ Ezeknek a műkincseknek ránknézve kettős jelentősége van. Egyik az, amit a Jelenések könyve így fejez ki: „Őrizd meg ami nálad van“. A másik pedig figyelmeztetés számunkra, hogy az ősök áldozatkészségével gyarapítsuk az egyház kincsestárát és építsük az anyaszentegyházat. Végül megemlítjük, hogy érdemes lenne a jövőben készítendő kelyheinknél és urasztali térítőnknél valami egységesen megállapított stílust magyar motívumokkal ! alkalmazni. Erre különben már a múltban találunk is ! példát. Már a 17. században a dunántúli egyházaknál szokássá vált kelyheiknek a győri és a komáromi ötvösöknél elkészíttetése. Bár nem volt semmi olyan elgondolás a kivitelben, ami eszmei tartalmat juttatott volna kifejezésre, azonban a kelyhek gyakorlati és formai kivitele folytán a dunántúli egyházak szentedényeiben bizonyos azonosság állapítható meg. Méginkább látjuk ezt a tiszántúli kehelytípus kialakulásánál, mely a nürnbergi és augsburgi műhelyekben gyártott harangvirágserlegekből fejlődött ki. Lehetne például ezt a kehelyformát, melynek igen szép példányait láttuk az országos kiállításon, joggal nevezni „magyar nemzeti református kehelytípusnak“ és ily arányban fejleszteni egyházunk 20. századbeli ötvösművészetét. Valóban érdemes volt megrendezni az országos református kiállítást és nemcsak a mi nemzedékünk emlékezik meg hálával, hanem a jövő nemzedékek hálája is fogja illetni dr. Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanárt, az ORLE főtitkárát, aki a kiállítás gondolatát felvetette és sok-sok munkával, egészségének kockáztatásával azt meg is rendezte. Győry Elemér. — Külföldi ösztöndíj. Főiskolánk szeniora Nagy Gyula s.-lelkész az 1935—36. iskolai évre a Skót Református Egyháztól ösztöndíjat kapott és a jövő esztendőt St. Andrewsban fogja tölteni. A falvak szociográfiája. Dűlőnévgyűjtés. A faluismertetés kiinduló munkájaként a legutóbbi közleményemben a dülőnévgyüjtést jelöltem meg. Mivel az a szándékunk, hogy a vidéken, a falvakban élő, de munkánk iránt érdeklődőknek is támpontot nyújtunk a faluismertetés feldolgozására: rövid cikkekben pontról pontra megadjuk a legszükségesebb irányelveket a végzendő munkákra vonatkozólag. A dűlőnévgyűjtés lényegileg könnyűnek látszó munka, de ha alaposan akarjuk elvégezni sok mindenre kell tekintettel lennünk, ezeket a következőkben öszszegezhetjük: 1. Összeszedjük a falu határában és a falu belterületén ismert helyneveket, bármilyen jelentéktelen, vagy visszataszító hangzásúak legyenek is azok. Ezeket a neveket abc sorrendben leírjuk. 2. Az egyes dűlőnevek után feljegyezzük azoknak összes népies változatait, lehetőleg úgy írva le, ahogy azt a nép kiejti. 3. Ezek után megnevezzük azt a forrást, ahonnan a dűlőneveket vettük vagy hallottuk. Itt elsősorban a szájhagyomány a legfontosabb forrás, de előfordulhat, hogy valaki írott emlékeknek, térképeknek vagy régi határrész feljegyzéseknek jut a birtokába és akkor nagyon fontos ezeknek a megnevezése. 4. Ezek után körül kell írni, hogy milyen művelési terület (rét, szántó, szőlő, erdő stb.) van a dűlő helyén, sőt fellehet tüntetni azt is, hogy a köztudat szerint hajdan mi volt azon a területen (mocsár, láp stb.) 5. A gyűjtő megmagyarázhatja, ha tudja és ha szükségesnek tartja, a dűlőnév keletkezését, lehet szólni a dűlő történetéről, fellehet jegyezni a helyhez fűződő mondákat, vagy hogy van-e ott történet előtti emlék, esetleg templomrom, temető, faluhely stb. Általában fel kell sorolni minden olyan adatot, ami azon dűlővel kapcsolatban a nép ajkán él vagy archeológiái szempontból jellemző. 6. Végül bárki könnyen lerajzolhatja a határ kataszteri térképét, vagy beszerez egy katonai térképet és arra rá vezeti az abc sorrendbe szedett dűlőnevek sorszámát. így csinos, tiszta és könnyen áttekinthető munkát végezhet. A vidéki gyűjtőket kérjük, hogy kész dolgaikat a pápai főiskola címére küldjék el, mert a sok adat együttesen jelent csak igazi értéket egy vidék helytörténete szempontjából. Dr. Soós Adorján. 1 VEGYESEK I S ® @®®@®®@@©®@®®®@®®®@@;©®@®@®@®®@i®®a©®®®:s© — Kitüntetés. A Kormányzó úr dr. Ravasz László dunamelléki ref. püspöknek és Gednly Henrik tiszai ág. h. ev. püspöknek az I. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta. A magas kitüntetéshez, mellyel a nagyméltóságú címzés jár, mély tisztelettel gratulálunk. Sokáig dolgozhassanak még köztünk Isten dicsőségére, egyházaik javára, hazánk felvirágoztatására! — Gyászhírek. Mély részvéttel értesültünk, hogy Tóth Lajost, pápai főiskolánk ének- és zenetanárát súlyos csapás érte : Erzsiké leánya 23 éves korában, hosszú szenvedés után ápr. 20-án elhunyt. Temetése husvét másodnapján volt nagy részvét mellett. A feltámadás igéit Ólé Sándor lelkész hirdette. Az elhunytban dr. Tóth Endre főiskolai igazgató, Tóth Sándor zádori tanító, dr. Tóth Lajos debreceni egyetemi magántanár
