Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-28 / 17. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1935 április 28. DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A református theologia feladata a jelenkorban. Dr. Brunner Emil. Hatodik tétel: A theologiai munka, vagyis a bibliafordítás nem egy négyszázéves tan konzerválása, hanem a modern racionalista korszellemmel való vitatkozás hevében a Biblia igéjének a megértése. A vitatkozáshoz tartozik először is a tudományos ismeretek elismerése és felhasználása, éppen így hozzátartozik a modern gondolkozással való küzdelem is, amennyiben ez a modern gondolkodás a hitnek pótléka akar lenni. E tekintetben minden kornak meg van a maga sajátságos theologiai küzdelme. A bűnös embernek a jellemző vonásai ugyan mindenkor azonosak maradnak, de ezek a vonások mégis mindenkor új formát mutatnak. Mii a mai modern embernek hirdetjük az evangéliumot, épen azért nem tehetjük azt, hogy egy régi theologiát egyszerűen felelevenítsünk. Természetesen a reformátorok nekünk mégis útmutatók. De már maga az a tény, hogy mi több reformátort és bennük többféle útmutatót kaptunk, arra utal bennünket, hogy nem lehet a reformátor! theologiát egyszerűen felújítani, hanem nekünk magunknak kell önálló theologiai munkát folytatnunk. Luther és Kálvin elvégezték a maguk theologiai munkáját a saját koruk számára, ők azonban nem dolgozhatnak helyettünk és' a mi számunkra. Ők a maguk korának az evangélium-ellenesei ellen küzdöttek; a maguk korának az eszközeivel, a maguk ellenségei ellen. Az evangéliumnak ellenségei ma nem ugyanazok, mint akkor, ma mibennünk rejlik az evangélium-ellenesség. A mi szituációnkra jellemző egy egészen új tény. Ez az új tény az úgynevezett szekülárizmus, vagy más néven a racionálizmus. Luthernek sohasem volt vitája olyan gondolkodó emberrel, aki Istent tagadta. Kálvin meg mindjárt az Institutio elején azt mondja, hogy Isten létezése minden vitán felül álló. A mai ember számára azonban már nem az a vitás, hogy Isten kegyelmes, vagy haragvó-e, hanem az, hogy létezik-e egyáltalában Isten. Ez a reformátorok idejében nem volt aktuális kérdés, sőt egyáltalán kérdés sem volt. A mi fő frontunk épen ezért ma már nem a katholiczimussal szembeni front, hanem a korszellemmel való küzdelem frontja. Ezt az új helyzetet három- példán szemléltetni fogom. Első példa: a teremtés. A bibliai teremtés-gondolat ma szemben találja magát a természettudományi fejlődéselmélettel. Itt a fejlődéselméletről nem mint tudományos hipotézisről beszélünk, hanem mint filozófiai tanról, mint evolucionizmus néven ismert világnézetről. Minden fajta, tehát mind a naturalista, mind az ideálista FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK fejlődéselméletnek közös jellemzője az egyelvűség, a monizmus. A monizmusban az ember személytelen, és személyi viszony nélkül való, épen ezért monista elgondolás szerint ember és ember között, amennyiben viszony lehetséges, az a viszony csak felelőtlen lehet. Nekünk az adott helyzetben a teremtésgondolatot úgy kell kifejtenünk, hogy a fejtegetésünkből nyilvánvaló legyen az, hogy nem személytelen viszonyról van szó, hanem a személyes Istennel az emberi személyiség áll szemben és épen ezért az ember ezen a személyes viszonyon belül felelős Istennel és az embertársakkal szemben. Hogyha mi egyszerűen a kálvini tcremtésgondolatot felelevenítjük, akkor épen ez a mozzanat fog hiányozni belőle. Kálvin nem utal a személyes vonatkozásra olyan határozottan, mint amilyen határozott utalásra nekünk ma szükségünk van, épen ezért egy egyszerű Kálvinrepristinatio nem szólana a mai emberhez. Egy másik példa: a bűn. A modern embernek meg van az a törekvése, hogy a bűnt — akár idealista, akár naturalista, értelmezéssel veszi — valami ártatlan dolognak mondja. Az első esetben, az idealizmus értelmezése szerint az ember voltaképen Isten. A másik értelmezés szerint — a naturalizmus értelmezése szerint pedig az ember voltaképen állat. De sem mint Isten, sem mint állat nem lehet bűnös, mert sem az Isten, sem az állat nem bűnös. Ezzel szemben a keresztyén bűnfogalmat úgy kell formuláznunk, vagy megragadnunk, hogy épen ezt az idealista vagy naturalista monizmust mutassa fel előttünk, mint a bűnnek ,a jelenkori formáját. A tulajdonképeni bűn az önistenítés és az ön-lebecsülés és azt kell mondanunk ennél a pontnál, hogy az eredendő bűnre vonatkozó hivatalos egyháztan, bár a helyes dolgot véli, de nem helyesen, nem a mai kor számára mondja. A régi eredendő-bűn tan felelevenítése által mi a naturalizmusnak a karjaiba esünk. Minekünk a bibliai personalismus elvét az eredendő bűn tanában is keresztülvezetnünk és érvényesítenünk kell. Harmadik példa: az eschatologia "(a végső dolgok tana). A keresztyén váradalmak helyett a modern ember vagy ideális értelemben optimista, vagy naturális értelemben pesszimista, de mindkét felfogás megegyezik abban, hogy figyelmen kívül hagyja az istenhitet és monisztikus. Ezzel szemben hirdetnünk kell a keresztyén felfogásnak a' pesszimizmusát, azt a pesszimizmust, amely erre a világra tekintettel pesszimista és hangsúlyoznunk kell a keresztyén optimizmust, amely a túlvilági életre tekintettel optimista. Így nekünk rá kell mutatnunk a hamis ellentétre: a hamis pesszimizmusra és a hamis optimizmusra és hamis voltukat le kell lepleznünk. Az idealisztikus monizmus nem látja a bűnt., a gonoszt és a naturalista mo-