Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-21 / 16. szám
1935. 73. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 72.17 P, Balatonfőkajár, Balatonkenese, Csajág 71 P, Balatonhenye, Köveskál, Monoszló, Szentantalfa, Zánka 70 P, Keszthely, Sümeg, Tapolca 70 P, Dég, Igar, Sáregres 67 P, Csákberény, Iszkaszentgyörgy, Magyaralmás, Moha, Sárkeresztes 65 P, Királyszentistván, Litér, Papkeszi, Vilonya 62 P, Falubattyán, Nádasdladány, Sárkeszi 61.45 P, Kaposmérő, Kaposvár 60 P, Tatabánya 60 P, Homokszentgyörgy, Istvándi, Kastélyosdombó, Kisdobsza 59.94 P, Polgárdi 58.66 P, Mezőlak, Mihályháza, Nemesszalók, Nyárád 55.20 P, Kálóz, Kisláng 55 P, Bököd, Dad, Kömlőd 53 P, Alsóörs, Felsőörs, Lovas, Szentkirályszabadja, Vörösberény 52.99 P, Dunaalmás, Neszmély 51 P, Berhida, Kiskovácsi, Ősi 49.70 P, Ajka, Padmg, Tósok 48.34 P, Pázmándfalu, Pér, Táp, Tápszentmiklós 48 P, Hóból, Moldvány, Nemeske, Szigetvár 46.50 P, Ötvöskónyi, Somogyszob 44.77 P, Bodajk, Fehérvárcsurgó, Mór 44 P, Esztergom, Lábatlan 41.40 P, Csősz, Soponya, Tác 40.53 P, Mezökomárom, Szabadhidvég 40.36 P, Adorjánháza, Csögle, Egeralja, Nagypirit 40 P, Kúp, Noszlop, Pápakovácsi, Tapolcafő 38 P, Felsőgörzsöny, Nagyacsád, Takácsi 35 P, Győrszemere, Szerecseny 34 P, Borsosgyőr, Dáka, Dereske, Kéttornyulak, Nóráp 33 P, Darány, Barcs 33 P, Bana, Bábolna, Bőnyrétalap 32.90 P, M.agyarbarnag, Öcs, Tótvázsony 30 P, Patca, Szilvásszentmárton, Zselickisfalud 21 P, Adásztevel, Homokbödöge, Nagygyimót 20 P, Balatonszőllős, Nemespécsely 20 P. — Úgyhogy a karácsonyi legációkból gyülekezeteink és híveink 3557.76 P segítséget juttattak theologusainknak. A jó Isten áldja meg az áldozatos szívű adakozókat! í ■ KÖNYVISMERTETÉS. ^ /■ Csak jézust egyedilL Evangéliumi beszédek. Irta Mikos Lajos. Dad, 1935. Szerző kiadása. Sok szó esett, e lap hasábjain is, arról, hogy van-e értelme és jelentősége templomi prédikációk nyomtatásban való közrebocsátásának. S ha ez megvan is, aminthogy az Ige nemcsak élő szóval hirdethető, de írásban is s ha veszít is a szöveg az élő szó nélkül erejéből — mégis az ige hasznossá tudja azt tenni az olvasásra — más kérdés marad, hogy vájjon ez-e a célja a nyomtatott prédikációk közrebocsátásának? Nyilvánvalóan nemcsak ez. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy szerzője még ha általában a keresztyéneknek olvasásra szánta is kötetét, — nem mondhatott le arról, hogy könyvét — prédikátorok használják s az abban levő beszédeket a maguk igehirdetéséhez fel is használják, hogy így az általuk hirdetett s aztán kinyomatott Ige másutt, mások által előadva is utat találjon a lelkekbe s ott hasson újból és újból. — Ez a cél amily nemes, ép annyira óriási felelősség elé állítja a prédikációk íróját! S a feladat, amire vállalkozott — szinte megbírhatatlan! — Ám u. az a kényszer, mely sarkalta beszédeinek megírására, kényszeríti azok közrebocsátására is, hogy szolgálatot tegyen vele. Újabb kérdés most még az, hogy a prédikátorok általában mi módon használhatják fel az így kezükben forgó kötet prédikációit. Vagyis, hogy elmondhatják-e mindazt, amit pl. a dadi lelkipásztor megírt a maga gyülekezetének tagjai számára más gyülekezetekben is ? Amit így is fogalmazhatunk: másnak a szellemi kincseit kisajátíthatjuk-e, mástól elvehetjük-e s mint magunkéval ékeskedhetünk-e azokkal ? Ilyen formájában a kérdés nagyon kiélezett, jól érez- : ziik. De ilyen kiélezett formájában is azt kell mondanunk, hogy még ezt is szabad. Nemcsak azért, mert Augustinus megállapítása szerint minden megirt prédikáció közkincs, amit bármelyik lelkipásztor a plágium vádja nélkül elmondhat, hanem ama másik ok miatt is, mert egy prédikátor, ha mindig csak önmagát adja, lassanként kiéli önmagát — s beszédei úgy hathatnak mint önmagának ismétlése. Ezen segíthet a prédikátor önművelődése, a pastorális állandó gyakorlása és a folytonos továbbtanulás. Igen: a kommentárok — amelyek magyar nyelven — alig-alig vannak! Mit tegyen hát az a prédikátor, aki idegen nyelveken nem tud s ha esetleg tud is, drága könyveket beszerezni nincs anyagi ereje? Nem marad más választása, mint megírt prédikációkat tanulmányozni, azokat felhasználni s ha esetleg másként nem tudja — elmondani is! Tagadhatatlan, hogy mindez talán mankónjárás ■— de jobb mégis mint a helyben állás, vagy tehetetlen fekvés. Épen ezért szükség van rá, hogy hivő és bizonységtévő prédikátorok Istentől nyert képességükkel —ezen az úton is segítsenek szolgatársaikon. De épen itt válik el a nyomtatott prédikációkat közrebocsátó prédikátorok felelőssége. A mérlegrevetés mondja meg — megfelel-e céljának, ennek az utóbbinak is, a prédikációs kötet. Mikos Lajos prédikációs kötetét is e két szempontból tekintjük. Ő nyilván az első szempontra helyezte inkább a súlyt, amit előszavába is kifejezett, mikor azt mondja: „Ennek a könyvnek a kiadását az a szolgálat indokolta, amelyet szerzője a Jézusért ez által óhajt végezni. . . hirdesse e kis könyv címével és tartalmával: Nincsen szebb, boldogitóbb és sugárzóbb arc a Jézus ábrázatánál... . Jertek üdvösséget talált, örvendező keresztyének, mondjuk meg mindenkinek: hogy nem követhet a hivő ember mást: Csak Jézust egyedül!“ — S ha e szempontból vetjük mérlegre a könyv darabjait, meg kell állapítanunk, hogy volt értelme és jelentősége a beszédek közreadásának. A könyv, mint olvasmány, a hivő ember számára nagy elmélyülési alkalmat kínál. Szerzője hivő ember — s hitet tud ébreszteni. Az írás egyes részeit sok új színben tudja bemutatni s valóban alkalmas csendes elmékedők számára. A másik szempont, valahogy jobban érdekel most bennünket s egyúttal meg is állapítjuk, hogy szerzője ezt a szempontot sem hanyagolta el, nyilván erre vall a száz év előtti hires dadi prédikátor: Kis Ádám emlékének az idézésével! Tudja, hogy kötete a prédikátorok kezébe is kerül, hogy más szószékeken is felbasználtassék. Szerencsés megoldást választott beszédeinek megírásánál, amidőn a beszédek nagy része sokszor rapszodikus gondolatsort tartalmaz, s ez által mig szinte alkalmatlanná teszi a szórol-szóra való recitálásra — addig bőséges akalmat nyújt a gondolatok felhasználására s új köntösbe öltöztetve való előadására. — Témái — az Ige témái. Nem kalandozik tetszetős gondolatok után, jól tudja, hogy a legtetszetősebb mindig az írás mondani valói. E mondanivaló majd változatos, majd egy-egy rész bővebb kiaknázása sorozatos beszédekben. Melegen ajánljuk olvasásra és szószéki felhasználásra egyaránt. Mig egyrészt meg vagyunk győződve róla, hogy szerzője a beszédek Írása közben maga is mélyebben látta meg az Ige mélységeit s elmondásukkor hallgatóit közelebb vitte a magasságokhoz, -- addig hisszük, hogy más prédikátorok sokat tanulhatnak belőle s számos kereső lélek szomjúságát enyhítik! T. E.
