Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-31 / 13. szám
54. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. hogy a professzorok munkásságáról nemcsak az iskola falain belül tudnak, s a professzorok,, miután már egy tömör kompendiumsz(erű könyv vagy esetleg standardmunka a diákok rendelkezésére áll, részletkérdésekkel foglalkozhatnak s nem szükséges az egész anyagot egy-egy tárgyból elejétől végig minden évben leadniok. A fentebb felsorolt tárgyak mellé jönnek még a klubok munkái (kb. a mi szemináriumunkkal egyezők), ahol írásbeli munkát is végeznek, bár aránylag nem sokat. Most még csupán a homileükai órákról szeretnék külön megemlékezni. A professzornak kész könyve van; külön nem is ad elő homiletikát, hanem csak prédikáltat növendékeivel, s gyakorlati tanácsokat ad. Három héttel élőbb ki-ki megkapja a textust, amelyről prédikációt kell írnia. A beszédet, mely legalább fél óráig tart, elmondás közben maga efőtt tarthatja. Minden beszédet négy hivatalos bíráló boncol szét, az első az exegesist, a második a beszéd szerkezetét, témáját és beosztását, a 'harmadik a gyakorlati megjegyzéseket és a negyedik az előadást. Ezek után jön a professzor bírálata s a végén ő megmondja, hogy mi az ő beosztása a felvett textusról. Ha valaki gyengén prédikált, új, könnyebb textust kap. A III.—IV. éveseknek ezenkívül egy prédikdcióvázlatot is kell írniuk. Mint érdekességet említem meg, hogy azoknak, akik nem tisztán beszélnek, nyelvtanárnőhöz kell járniuk. Az iskola dolgozótermében pompás kézikönyvtár áll a diákok rendelkezésére. Ott minden theologiai szakcsoportból bel- és külföldi standardmunkákat, kommentárokat, enciklopédiákat, lexikonokat találhatnak s hasonlókép tudományos'folyóiratokat is. Senkitől nem kell e könyveket kérniük, szabadon használhatják őket, csak a teremből kivinniök nem szabad. Ha esetleg valami nem lenne meg, az iskola nagykönyvtárából is kérhetnek könyveket. A diákok a hivatalos és kötelező előkészület mellett diáktestületben élik életüket. A helyi gyülekezet életében is részt vesznek, vasárnapi iskolák és ifjúsági egyesületek vezetésében s az utcai, evangelizáló prédikációk tartásában, ezekkel gyakorolván magukat az Ige szolgálatában. Ha most még valaki megkérdezné tőlem, mivel mindez csak száraz adatolás volt, hogy milyen az iskola szelleme, röviden ezt felelem: szigorú református. A szigorú jelzőt ugyan ők nem használják, e jelzővel mi láttuk el őket. Ők magukat a 16. sz.-ból származó gereformeerd = református névvel jelölik. A teljes Szentírást, mint Isten Igéjét komolyan tudakozzák, mivel azt hiszik, hogy ezekben van örök életük és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek Krisztusról. (Ján. 5, 39.) Kämpen. (Vége.) Pais Sándor. Egyházmegyei presbiteri szövetség alakuló gyűlése.1 Emlékezetes napja lesz a veszprémi református egyházmegyének a folyó évi március hó 25-e. A három vármegyére kiterjedő egyházmegye minden részéből kisebb és nagyobb csoportok keltek útra e nap reggelén, hogy Veszprémben gyűljenek össze az egyházmegyei presbiteri szövetség alakuló gyűlésére. Bár az összejövetel napja a legszorgosabb munkaidőre esett, egyszerű falusi presbiterek nem sajnálták sem az időt, sem a fáradságot, hanem hallgatva a Lélek szavára, lelkipásztoraikkal együtt ott akartak lenni az összejövetelen. De nemcsak ők, hanem az egyházmegye világi vezetői is, élükön a nagyra becsű It és fáradhatatlan egyházmegyei gondnokkai, valamint a tanítói kar tagjai is szép számmal jelentek meg a konferencián. Összesen 107-en jöttek össze a hivatalosok közül, hogy meghallgassák a neves előadókat s buzgóságot és erőt nyerjenek Istentől, a minden áldások kútfejéből, az egyház érdekében vívott nemes harcukra. Legelőször is az Istenháza csendes boltozatai alá siettek a megjelentek a veszprémi gyülekezet szép számban megjelent híveivel együtt. Itt az igét dr. Ferenczy Károly, a tiszántúli ref. egyházkerület belmissziói előadója hirdette, minthogy dr. Csikesz Sándor egyetemi tanár, betegsége miatt nem jelenhetett meg az értekezleten. Meggyőző erővel fejtette ki az evangéliumi igazságot, hogy mindaddig, míg Krisztussal nem találkoztunk, s neki át nem adtuk magunkat, nem vagyunk az Övéi. Nem a szónoklással, hanem az élő hit erejével lehet rabul ejteni az embereket Krisztus számára. Egyházunknak élőhitű lelkipásztorokra és presbiterekre van szüksége. Istentisztelet után, az egyházmegye tanácstermébe vonultak az összegyűltek. A 63. dicséret első versének eléneklése után egyházmegyénk esperese, rövid fohász és bibliaolvasás után megnyitó-beszédet tartott az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv II. részének 17. verse alapján. Meggyőző erővel fejtette ki, hogy ennek a világnak szüksége van álomlátókra. Ha nem lettek volna Isten leikétől megihletett álomlátói az emberiségnek, ma bizonyára nem állna a fejlődésnek azon a magas fokán, amelyre Isten kegyelméből ejjutott már.. Nekünk is ilyen álomlátóknak kell lennünk! Álmodnunk kell egy szebb és dicsőségesebb magyar református jövendőről, melyben boldogan vallja magát a Krisztusénak minden református ember. Ezután következett az alakuló gyűlés kimagasló előadása. Görömbey Péter, az Országos Presbiteri Szövetség alelnöke tartott előadást a presbiteri tiszt kifejlődéséről. Öröm volt nézni a rászegeződő figyelmes arcokat s szinte látszott, úgy szívják magukba a meggyőző erővel hirdetett református és magyar igazságokat, mint ahogy szívja magába az áldást hozó esőt a szomjúhozó föld. Amikor a mi őseinknek áldott erejű hitéről beszélt, mely képessé tette őket arra, hogy mindig megálljának az Isten törvényeinek útján, s mint katonák, nemesek, avagy jobbágyok mindig bátrak, becsületesek tudtak maradni; szinte érezni lehetett a feltörő sóhajt: milyen jó is lenne, ha a mai református ember is olyan tudna lenni, mint ők voltak. Hangoztatta, hogy a mai presbiternek is ott kell állni éber tekintettel a maga helyén, mert mint a múlt viharai között is mindig a presbiterek voltak az egyház megvédelmezői, úgy ő rájuk vár ez a feladat a jelenben is. Vigyázzunk az ősi földre, mert csak akkor állhatunk erősen, ha megmarad a mi híveink birtokában. Kálvinista és magyar sors mindig a legszorosabban összetartoztak. Ha a kálvinistaságot le tudják tiporni, — letiporják a magyarságot is. Kovács Lajos egyházmegyei főjegyző és dr. Ferenczy Károly előadásaikban arra az igazságra vezették el a hallgatóságot, hogy a presbiter akkor tölti be méltóan a maga hivatását, ha példaadással mutatja meg, mit jelent igazi reformátusnak lenni. Vámos Géza egyházmegyei jegyző terjesztette elő
