Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-17 / 11. szám
46. oidal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. tünk a bajunkon s csak közös munkával vethetjük félre a nyomasztó világnyomorúságot. Az a keresztyénség, amely nem tud összefogni, nem érdemli meg, hogy Isten Lelke segítségére jöjjön és segítsen ott, ahol ember már nem segíthet. Egyszer majd belátjuk, hogy lelki és anyagi nyomorúságunkon sem segíthet más, mint a szeretet és összefogás parancsa: »egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!« Érezzük, fiogy ezen a téren még keveset tettünk, de előttünk a cél s mi kitartással fussunk a kitűzött cél felé! Székesfehérvár. Parragh Árpád. Hírek a kampeni 80 éves főiskoláról. A holland református egyházak kampeni theologiai főiskolája - (Theologische School van de Gereformeerde Kerken in Nederland te Kämpen) ebben az iskolai évben (1934 dec. 6) töltötte be megalapításának 80. évfordulóját. A 80 év a jubileumok világában nem sokszor fordul elő. A több évszázados múltra visszatekintő iskolák mellett nem is valami különös benyomást keltő jelenség. Hogy mi mégis megemlékezünk róla, egyrészt abban találja magyarázatát, hogy ez az évforduló az afscheiding évszázados erm lékünnepének évébe esik, másrészt mivel ezzel kapcsolatban az itt folyó lelkészképzésről óhajtunk rövid beszámolót adni. Bizonyos értelemben az afscheiding 1834-ben hiába történt volna meg, ha e földi, küzdő egyház iskola nélkül marad. Az Ige szolgáinak tudományos és egységes nevelése nélkülözhetetlen volt. Ezért jött elő az ősi alapokra visszatért egyházak zsinatainak gyűlésein az iskola ügyének kérdése. Különösen 1846 és 1854 között hoztak jelentős határozatokat. Végre a zwollei zsinat 1854-ben az iskola alapítási helyéül Kämpen mellett döntött s tanárokat nevezett ki. Ezzel a kezdetleges nevelőiskolák (H. de Cock-é Groningenben, A. Brummelkamp-é Ommenben és E. A. Kok-é Dwingelóban) megszűntek. Az iskola 1854 decemger 6-án a 10 provinciális zsinat (a mi egyházkerületi gyűlésünknek felel meg) által választott gondnokok vezetésével nyílt meg. C. G. de Moen lelkész II. Krón. 1, 10 alapján prédikált. Az első tanárok voltak T. F. de Haan, S. van Velsen, A. Brummelkamp és H. de Cock (az ulrumi lelkész fia), akik azelőtt lelkészi szolgálatot teljesítettek. Azóta is csak olyan személyeket nevezett ki a zsinat tanárokká,, akik már bizonyos ideig lelkészek voltak. Az iskola működését egy 4 éves irodalmigimnáziumi és egy 3 éves theologiai tagozattal kezdte meg. Az első évben beiratkozott diákok száma 37 volt. Amilyen egyszerű volt a nép, mely atyái hitét vallotta, oly egyszerű volt eleinte a nevelés is. Egyszerű földművesek, kereskedők és iparosok voltak az első növendékek, egyszerű épületben és nem nagy tudós professzorok vezetésével. A tanárok heti 20 órán tanítottak, de csakhamar megmutatta a gyakorlat, hogy ez sok, s ezért segéderőket állítottak be. Ily minőségben működtek C. Mulder, majd A. Steketee és M. Noordtzij; e két utóbbi theologiai tárgyakat is tanított. így folyt a tanítás, a növendékek egyre növekvő száma mellett, 1883-ig. Ebben az évben három új tanárt neveztek ki: Dr. H. Bavinck, L. Lindeboom és D. K. Wielenga személyében. Ekkor kezdődött meg az jskola magas színvonalra való emelkedése. Ez időtől fogva az irodalmi tagozaton, illetőleg később mint lectorok a theologián dr. J. Kapteyn, dr. J. van der Volk, dr. H. Reinink, dr. F. F. C. Vischer, dr. W. H. Nieuwhuis, dr. A. Noordtzij (most utrechti egyetemi professzor), dr. B. Ebiing és dr. J. Esser működtek. 1892-ben történt meg az 1834. évi afscheiding;ből és az 1886. évi doleantieból származó egyházak egyesülése s ezután csakhamar változás állt elő az iskola életében is. 1896-ban az irodalmi tagozat megszűnik, illetőleg önálló gimnáziumban folytatódik; a theologiai oktatás pedig négy évre bővül ki, beleértve az előkészítő első évet is,, s többé nem az iskola gondnokaié a jog, hogy valakit meghivhatónak jelentsenek ki, hanem a klasszisokéi (a mi egyházmegyénknek felelnek meg). 1902-ig zavartalanul folyt a tanítás, de ebben az évben az arnhemi zsinat elhatározta, hogy a kampeni főiskolát beolvasztják az amsterdami Vrije 'Universiteit theologiai fakultásába. Ezt a határozatot azonban sok egyháznak az iskolához való ragaszkodása miatt nem hajtották végre. Az iskolát mégis a megszűnés veszélye fenyegette, mivel P. Biesterveld és dr. ,H. Bavinck elfogadták a V. U.-re való kinevezést s velük együtt átment a diákság nagy része is. Nehéz évek következtek, de csakhamar új professzorokat neveztek ki dr. H. Bouwmant és dr. A. G. Honig-et. Mintegy 10 év múlva dr. J. Ridderbos (ószöv.) és dr. T. Hoekstra (gyak.), aztán később dr. S. Greiidanus (újszöv.) erősítették meg a tanári kart. Az iskola úira szép feilődésnek indult, úgy hogy 1928-29-ben 172 volt a beiratkozottak száma. 1934-ben az előző évben elhunyt Bouwman és nyugalomba vonult Honig .helvét dr. G. M. den Hartogh fegyh. tö.rt.1 és dr. K. Schilder (rendszeres theol.l foglalta él. Az iskola 70 éves fennállásakor 1924-ben szén, új egyemeletes épületet kapott, melyben bőséges hely van díszterem, könyvtár, tanári-, dolgozó-, előadó- és olvasótermek számára. 1923 óta minden évben két magyar diák is kap itt stipendiumot az egyházak áldozatkészségéből. Ebben az iskolai évben a beiratkozottak száma 116, melyből 1 belgiumi, 2 magyar, 4 német, a többi holland. Kämpen. (Folyt, köv.) Pais Sándor. .. —-------------^ KONYVISMERTETES -A ^----Fekete V;,agyarország. Irta: * * * Kiadta a »Bethlen Gábor írod. és nyomdai Rt.« Budapest, 1933. Oktáv 79 1. A kis mű Erdélyről szól, melyet egv középkori francia krónika nevezett először Fekete Magyarországnak; de a bánat földjére talán ma még jobban ráillik ez az elnevezés, mint a középkorban, A három csillag alá rejtőző író személyes tapasztalatai és a könyvecske végén fölemlített gazdag irodalom kalauzolásával végigvezet bennünket a Maros és Szamos völgyén Vajdahunyádtól Marosvásárhelyig, illetőleg Kolozsvártól Felsőbányán át Máramarosszigetig. Nem puszta útleírások ezek, hanem meglátásai a fényes történelmi múltnak; a meglátások felett tűnődések, a tűnődésekből fakadó reflexiók és elégikus reménykedések egy fehér jövő lehetőségében. Erdély lelkét adja a szerző, amely válságos időkben, — tehát most is — az, amely »az örökkévalóság számára készíti, szépíti a patriotizmust«. Ez a lélek, ez az erő
