Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-03 / 9. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. Ellensége minden nagyhangúságnak, mert tudja, hogy ígérni könnyű, de ő ismeri az életet és ezért szűkszavú az ígéreteiben. Nem hisz a jelszavakban, annál inkább a komoly, kitartó munkában. Konzervatív és haladó egyszerre, mert konzervatívizmusa nem tespedés és helyben taposás, és mert haladása az ősök megszentelt hagyományain alapszik, tehát nyugodt menetű és ennélfogva biztos. A lepsényi gyülekezetben a Kocsi Csergő Bálint utóda. Talán épp ezért ő benne is elválaszthatatlan a haza és egyház lángoló szeretete. A kis gyülekezetek egyházkerülete megkapta az Isten szíve szerint való főpásztort, aki mindig és egészen a mienk volt. Szívünk egész melegével, szerető bizakodással köszöntjük őt felelősségteljes állásában. Adja a kegyelem Istene, hogy sokáig járhasson az élen, legeltetve kies mezőkön a rábízott nyájat. Taníts minket „Vak éjszakában látni csillagot, Dicső mull fényét visszahozni, Örökzöld lombot látni száraz ágon, Aranykalászt jégverte pusztaságon, Virágbokrétát hómező felett, Szétszórt tagokban újabb életet!“ Vezér! „Megtanultad az éjben a zengő csillagoktól az egekbe nyúló szikiaszál hitet, meglátni a gondviselést a múltban s bízni a jövendőben.“ Légy erős Istenben, mert „Isten az, ki nagy célra lelkesít, S meggyámolítván, arra felsegít.“* Dr. Pongrácz József. * Az idézetek Medgyasszay a Vihar után, alkonyat előtt c. kötetéből valók. Medgyasszay Vince életrajza. Medgyasszay Gyula Vince Csajágon (Veszprém m.) született 1868 január 13-án, ároni nemes családból, mely Zemplénből került Dunántúlra. Dédapja Sárospatakon tanult, mint legátus ismerkedett meg a mezőföldi egyházmegyével, ahol lelkésszé választották. Lelkész volt nagyapja is. Édes atyja pedig Medgyasszay Zsigmond földbirtokos volt Csajágon. Édes anyja a pápai főiskolánál létező Baditz-Kenessey alapítványt tevő Baditz családból származott. Az új püspöknek négy leánytestvére volt, akik közül hárman még élnek. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát és theologiát Pápán végezte, ahol mindig az első tanulók között volt. Tanárai a régi nagy pápai tanárok közül a gimnáziumban Szilágyi József, a theologián Antal Gábor, Kiss János, Tóth Dániel, Németh István, dr. Horváth József és dr. Révész Kálmán. írói képességei korán mutatkoztak. VI.-os gimnázista korában négy költeményével dicséretet nyert az Ifjúsági Képzőtársaság évvégi pályázatán és munkatársa a Nefelejcs c. ifjúsági lapnak. Ettől (1883) fogva tanulói pályája bevégzéséig ő az egyik legjelesebb és legtermékenyebb írója és pályadíjnyertese az ifjúságnak. Beszélyben, különböző műfajú versek írása terén, egyházi beszédben rendesen ő viszi el a pályabért. Diákoskodása alatt összesen 174 forint és 26 arany pályadíjat nyert. Szerkesztőtársa volt' a Pápai Ifjúsági Lapoknak, munkatársa a Pápai Lapoknak és ifjúsági elnöke a Képzőtársaságnak. Lelkészi vizsgát 1891-ben Pápán tett jeles eredménnyel. Segédlelkész volt Balatonfőkajáron, Polgárdin, Berhidán és Balatonkenesén. 1895-ben a berhidai gyülekezet rendes lelkészévé választotta meg, itt szolgált 1901 okt. 19-ig, amikor a nagymultú lepsényi gyülekezet lelkésze lett, ahol mind a mai napig működik. Megválasztása egyhangú lelkesedéssel, meghívás útján történt. 34 esztendei itteni működése alatt az egész gyülekezet osztatlan szeretete vette körül a néppel együttérző, örömében, bajában vele élő lelkipásztort. Működése elején tevékeny részt vesz a falufejlesztő és gazdasági mozgalmakban. A Gazdakör, Tejszövetkezet, Önsegélyző-egylet, Fogyasztási Szövetkezet, Takarékpénztár szervezése mind az ő nevéhez fűződik. Vezetője a községnek minden megmozdulásában, tanácsadója a híveknek. A háború alatt az irgalom és szeretet munkáit gyakorolja, támogatja és vigasztalja a gyámol nélkül inaradtakat. A kommunizmus idején hatalmasan nyilvánul meg hívei szeretete. Hívó szavára soha nem látott számban jelennek meg közgyűlésre az egyháztagok, s egyöntetűen nyilvánítják ragaszkodásukat és szeretetüket az egyház és lelkészük iránt, s késznek nyilatkoznak minden teher viselésére. Amikor lelkészi állását elfoglalta, nádfödeles, alacsony, száz évesnél is idősebb ház volt a lelkészlakás, amely semmiben sem különbözött az átlagos falusi házaktól. Ebben a lakásban tölti el fiatal korának 13 esztendejét, mert előbb a hatalmas templom átjavítását, orgonával ellátását, az iskolatermek megnagyobbítását, az iskolaépület és melléképületek újrafedését végezteti el. A közgyűlés végül is ellene mond azon kérésének, hogy a lelkészlakás átalakíttassák, s kimondja teljesen új lelkészlakás épitését 1913-ban, s megépül a legszebb dunántúli parochiák egyike. A presbitereket közvetlen, nyájas érintkezésével tevékeny munkatársakká avatja. Nagy gondja van az egyházközség iskolájára, annak fenn- és jókarbantartására. A tanítókat munkatársainak tekinti, működésüket elősegíti. Az egyházi élet élénkítésére megszervezi az egyházi énekkart, a leányegyesületet, az ifjúsági egyesületet. Különös gondja van a szegények gondozására, a gyermekek évenként való felruházását sokoldalú elfoglaltsága között is mindig maga irányítja. Felvirágoztatta gyülekezetében a vallásos estélyeket, melyeken a fővonzóerő az ő rendes előadása valamely erkölcsi vonatkozású tárgyról. Ezeket a nép rendkívül szívesen hallgatja, mert mindig találóak és közvetlenek, a falusi nép által könnyen megérthetők. Egyházmegyéje csakhamar igénybeveszi az ifjú pap munkásságát. Volt egyházmegyei főjegyző, nyugdíjintézeti pénzkezelő, egyházmegyei főjegyző, 1912 óta egyházkerületi tanácsbiró, ebben a- minőségben a legnehezebb bírósági ügyeket rendszerint ő kapta meg referálás végett. 1925 február 1 óta mezőföldi esperes, 1925 december 7 óta egyházkerületi lelkészi főjegyző. 1931-ben, a pápai főiskola jubileuma alkalmából a Kormányzó úr m. kir. kormányfőtanácsi címmel tüntette ki, az erről szóló okiratot, dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok személyesen adta át az egyházkerületi közgyűlés keretében a kitüntetettnek.
