Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-01 / 48. szám
218. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. portra osztjuk; vannak esztétikai, praktikus és misztikus beszédek. (13. 1.) Az első az érzékekre hat, a második az akaratra és a belőle kilendülő cselekvésre, a harmadik az intuicióra. Igehirdetésünk veszedelme, hogy e felosztásban nem találja meg az egységet és vagy az egyikben, vagy a másikban túlteng, különösen sok az esztéták száma. Ä prédikáció mind a három csoportot felöleli, de ha mégis be akarjuk osztani, akkor inkább a misztikus beszédek "közé tartozik, de mikor ezt a megállapítást tesszük, azonnal le kell szögeznünk, hogy az ugyancsak ide tartozó filozófiától abban különbözik, hogy mig a filozófia az ész munkájából kapja az intuiciót, addig az igehirdetés meglátásai valami másból, a titokzatos szentségből, a numinosumból táplálkoznak. Igehirdetésünk másik nagy hibája, mint Rendtorff mondja, hogy túlnyomóan praéteritalis, azaz hangoztatjuk, hogy Krisztus született vala, szenvedett vala, feltámadott vala! (15. 1.) Hol van itt a jelen és különösen a jövő? Miért van az, ha valaki az eljövendő Krisztusról beszél, mindjárt szektáskodással vádoljuk? Jézus nem hiába mondotta, amit Mt. 24: 27—31-ben olvashatunk. Ezekkel a negatívumokkal szemben igehirdetésünk legyen textuális, irásmagyarázatszerü (17. 1.), nem szabad elmellőznünk még az Ótestamentum sok támadásnak kitett könyveit sem, mert hiszen az Énekek iéneke (41. 1.) ugyanazt mondja e'l más formában, mint I. Mózes 2:24, jób könyvében (43. 1.) sem dönti meg a kijelentésszerűséget a szenvedés problémája; hogy Isten miért éppen a szenvedésen keresztül mutatja meg dicsőségét, az az ő titka, és a Prédikátor könyve (44. 1.) sem a pogány filozófia kétkedésével és sötétlátásával tesz bizonyságot a hiábavalóságok hiábavalóságáról,hanem az emberi bölcseség semmisségét hirdeti az istenfélelemmel szemmel. Az exegézis mindig az Ige és így az igehirdetés szolgálatában áll, mihelyt önállóságát és eszközvoltát elfelejti, azonnal célját téveszti (64. 1.). Végül igehirdetésünk legyen korszerű, a mai szellemi légkörben mozgó emberekhez szóljon. Ha más nem is, legalább a minden téren megnyilvánuló modern kollektív szellem késztesse a prédikátort az egyház területén is az igazi kollektivitás: a szentek egyességének keresésére (93. 1.). A könyv szerzői: Dr. Szabó Zoltán (Igehirdetésünk revíziója), dr. Mátyás Ernő (Az exegézis jelentősége az igehirdetésben), dr. Vasady Béla (Igehirdetés és dogmatika), dr. Üjszászy Kálmán (A szellem életének modern megnyilvánulásai és az igehirdetés) itt közölt előadásukat élőszóban is elmondották a múlt év szeptemberében rendezett sárospataki lelkésztovábbképző tanfolyamon. A könyv akkor éri el igazán célját, ha ügye nemcsak a szerzők ügye marad, hanem mindazoké, akik az evangéliumot prédikálják. Varga István theológus. A Dunántúli Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Belmissziói Munkaprogramja az 1935—1935. évre. XII. évfolyam. Kiadja a Dunántúli Luther-Szövetség. Győr, 1935. 250 lap. Az evangélikus testvéregyháznak erről a vállalkozásáról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet megemlékezni, amikor évröl-évre mindig meglepő tartalommal, frissen, időszerű hangolásban kerül nemcsak az evangélikus lelkészi kar asztalára, hanem nagyon sok református lelkipásztornak is minden nap használt vademecum']aként szerepel. Az ifjúsági munkától, felnőtt egyháztagok gyülekezeti gondozásáig, vallásos esték anyagától a böjt nagyheti programmjáig és a presbiterek lelki gondozásáig mindenre nyújt szempontot, indítást és irányítást. A magyar reformátorokról írott képek mellett a Mi néked a kereszt? beszédsorozat párjátritkító értékű, világirodalmi versenyen is koszoruzott belmissziói iromány volna. Nincsen olyan kérdése a mai protestáns életnek, amelyre ez a könyv ne adna pontos és kielégítő választ. Gondolatok, események, problémák, váradalmak, amelyek benne lüktetnek a mai evangéliumi keresztyén ember lelkében, mind szőnyegre kerülnek, leméretnek és fémjelzéssel láttatnak el. Történeti dátumok, emlékezések fonódnak össze az üdvtörténeti örök aktualitásokkal és nyújtanak alapot arra, hogy a szerkesztő Kapi Béla Jelek, törekvések, intések címen biztos ítéletet tehessen a hatalmas erőfeszítésekkel dolgozó római egyházról, arról, hogy meddig érhet még el izmosodásában és hogy hol szakad határa az emberi törekvéseknek, szemben az Isten Igéje által megszabott és elmozdíthatatlan evangéliumi határokkal. Nagyon értékes a könyvecskében, amelynek külön ki kell emelnünk könnyen kezelhető voltát és pompás, áttekinthető nyomdatechnikai beosztását is, Kiss Samu fejezete A sajtó lélektanáról. Általános mozgósítást kíván egy másik fejezet. Valóban az egész evangélikus egyház mozgósítva van e könyv által és mozgósíttatott már a könyv szerkesztője által a legkiválóbb tollforgató gárda, amikor rajta kívül még tizenhat lelkész, egyetemi tanár és püspök adta tudásának, szorgos, a nehéz téma után járó munkájának legjavát. —- Minden fenntartás nélkül, legmelegebben ajánljuk ezt a Belmissziói Munkaprogram-ot a református lelkipásztorök mindennapi olvasmányául. i. G. ®®®@®®®Ce}©®®®®®®©®®®@®®®®®®®®®®®®©®(S®S@® I VEGYESEK I (ej ® C<ö@®®®®@@®©®®©@©®®®@®®®©®®®®@@©®©®>©®@®$)@ — Bilkei Pap István nyug. budapesti theol. akad. tanárt a főméit. Kormányzó úr kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Egyházi életünk jeles munkásá; mi is örömmel köszöntjük kitüntetése alkalmából. — Kitüntetések. A főméltóságú Kormányzó Ur Molnár Imre székesfehérvári gazd. főfelügyelőt, egyházkerületünk gazdasági szakértőjét m. kir. gazdasági főtanácsossá, Benedek József egyházmegyei tanácsbiró, polgárdi lelkipásztort pedig m. kir. kormánytanácsossá nevezte ki. Szívből gratulálunk. — Miniszteri elismerés. Borbély Károly vörösberényi ref. elemi iskolai tanítónak nyugalombavonulása alkalmából a népoktatás terén hosszú időn át kifejtett buzgó és eredményes munkásságáért dr. Hóman Bálint m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerését fejezte ki — Mezőföldi hírek, A mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlése, a Vargha Kálmán elun. főjegyzőnek esperessé történt megválasztása folytán megüresedett egyházmegyei lelkészi főjegyzői és egy egyházmegyei lelkészi tanácsbirói tisztségre elrendelt szavazás eredménye szerint: Bakó Lajos egyházmegyei tanácsbiró- és jegyző, balatonfőkajári lelkész választ tott meg egyházmegyei lelkészi főjegyzőnek, a 38 anyaegyházközség 77 értékegységű szavazatából 73 számértékű szavazattal ; egyházmegyei lelkészi tanácsbirónak pedig pótválasztáson : Molnár Gyula balatonkenesei lelkipásztor választatott meg Vargha Sándor magyaralmási lelkésszel szemben 51 számértékű szavazattal. — Tanítóképviselők lettek: Varga Jenő enyingi, Kallós Béla táci, Szabó Sándor polgárdi és Sass János balatonfőkajári tanítók.
