Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-27 / 4. szám

1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal. Pataky László kercai lelkésztársam boldog öröm­mel értesít arról, hogy a kercai egyház a pápai temp­lom építéséhez 200 pengővel hozzájárult, melyet öt esztendő alatt évi 40 pengő adománnyal fizet ki. 1931-ben már beküldött 40 pengőt, mostani levelével egyidejűleg elküldött 80 pengőt és a még fennálló 80 pengőt ez év tavaszán fogja hozzánk eljuttatni. Győry János pápai egyházmegyebcli nestorunk, aki már nyugalomba készül, de ténykedése fiatalos frissességről tanúskodik, túláradó örömmel értesített arról, hogy a takácsi gyülekezet közgyűlése egy­hangú lelkesedéssel megszavazott 120, azaz egyszáz­­húsz pengőt az épülő pápai templom egy ablakának költségeire. Az 1930-i tűzvész óta anyagilag meg­rokkantak a takácsi egyháztagok s velük az egyház is. Sok, azelőtt tehetős egyháztagunknak erős gon­dot ád a mindennapi kenyérnek előteremtése. De azért legalább egy ablakra való költséget a közgyű­lés megszavazott. »Az épülő pápai templom építési költségeihez egy szál forgáccsal hozzájárulunk!«,.. »Fogadja ezt a pápai egyház olyan szívesen, mint amilyen hittestvéri igaz örömmel a takácsi református gyülekezet megszavazta és adja.« Íme így is lehet. Sok mindent lehet még a mostani borzasztó gazdasági helyzetben is, ha eltökélt szándékkal, segíteni kívánó bátor lélekkel nyúl hozzá az ember. »Gondolj merészet és nagyot és tedd rá éltedet. Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett.« Ebben az esetben nincs szó valami igen merész és nagy dologról, amire rá kellene tenni az életet, csak egy kis segítségről, a dunántúli kálvi­nista sorsközösségnek egy parányi átérzéséről. Min­den azt mondja, egész történelmünk azt prédikálja, hogy nem szabad elcsüggednünk, mert akkor nem vagyunk elveszve bármi sors alatt se. A pápai templom ,pedig megépül a jelen sivár gazdasági helyzetben is. Megépül mai elesettségi'mk­­ben is. Megépül sok közöny ellenére is. M.egépül sok nemes lélek áldozatos szeretetéből, fénylő kál­vinista szivek filléreiből, a hitnek kősziklából is vizet fakasztó csodálatos erejéből, Istennek ezerszer meg­tapasztalt gondviselő szerelméből, melyet valamikor a zsöítáros költő így fejezett ki: »Angyalok kenye­rét ette az ember!« (Zsolt. 78:25.) Pápa. Ólé Sándor. Könyvtári kirándulás Nagytagyosra. Még az őszi egyházkerdleti közgyűlés alkalmá­ból történt, hogy Konkoly Thege Miklós egyházkerü­leti képviselő úr meghívta Fejes Zsigmond gimn. igazgatót és alulírottat »könyvtári kirándulásra« Nagy­tagyosra, ami azt jelenti, hogy sereg könyvet aján­lott fel a főiskolai könyvtárnak és ezeket kellett elszállítani. Természetes, hogy a meghívást mindketten öröm­mel fogadtuk, hiszen Fejes barátom még Ógyalláról ismerte a meghívó házigazdát, alulírott pedig szívesen megy vidékre bárhova, ha könyveket Ígérnek a könyv­tárnak. A tervezett kirándulást kölcsönösen meglevelez­tük és dec. 27-én meg is valósítottuk, sajnos, Fejes igazgató úr betegsége miatt csak alulírott részesült a szerencsében, hogy a nagytagyosi vendégszerető házigazda kitüntető figyelmét élvezhette. Konkoly Thege Miklós úr már Tatán várt autó­jával az állomáson. A könyvtárosi szív izgatottan leste a pillanatot, amikor megláthatja a felajánlott könyveket. Nagy volt az örömem, amikor az ebéd- ’ lőből feltáruló ajtón egy nagy könyvszekrényt lát­tam sűrűn megrakva könyvekkel. Azt gondoltam, ezek­ből kell válogatnom és kellemes volt a meglepetés, amikor a kedves házigazda kijelentette, hogy eze­ket már ő kiválogatta és ezek mind a főiskoláé. Mé­lyen meghatva köszöntem meg az értékes adományt, mert hiszen rövid áttekintés után is megállapíthattam, hogy a könyvek nagyrésze nálunk hiányzik és a leg­több közülök hézagpótló. Örömmel vállaltam a csomagolás gépies mun­káját is, amelyben lekötelező módon maga a házi­gazda is résztvett, ekkor volt t. i. alkalmam egyenként megnézni, minő könyveket kaptunk. Gazdag ajándék. Számra nézve is tekintélyes, mintegy 600 darab, a legtöbb szépen bekötve. A könyvek közt képviselve van legfőképen a termé­szettudomány, ami egészen érthető, ha tudjuk, hogy az ajándékozó egykor az ógyallai m. kir. meteoroló­giai intézet messze földön ismert igazgatója volt. A meteorologia bőven van képviselve, van két értékes meteorologiai folyóirat, amely a folyó évig teljes. Van pár régebbi természettudományi könyv, mely tu­­! dománytörténeti szempontból fontos. Értékes a kü­lönlenyomat gyűjtemény, ennek darabjait ma alig lehetne drága pénzen is összegyűjteni. Vannak kül­földi és belföldi tudósoktól sajátkezüleg dedikált pél­dányok. Konkoly Thege úr nagy utazásokat tett, Ame­rikában is megfordult és sok kiváló tudóssal ismer­­; kedett össze, akiknek értekezései most könyvtárün- I kát gyarapítják. Szépirodalmi müvek is nagy számmal akadnak ! a felajánlott anyagban: magyar, német, angol, fran­cia nyelven. Ezek csaknem mind hiányoztak könyvtá­runkból. Köztük van ké-t könyvészeti ritkaság: Petőfi két regényfordításának első kiadása. Madarász Gyula nagy madártani müvének egész- i bőrbe kötött példánya azért is nevezetes, mert a | bejegyzés szerint Ferenc Ferdinand könyvtárából való. j A XVI11. század végétól kezdve egész a mai napig terjedő időből vannak könyvek. Könyvtári szempont­ból kiemelendő, hogy a könyvek párnak a kivételével mind kiváló jó megtartásnak és Ízlésesen, előkelőén kötöttek, sok pedig díszkötésű. A felajánlott okmányokat még nem volt idő b. e. Püspök úr bekövetkezett halála miatt bővebben átvizs­gálni, de mindenesetre azok közt is lesznek érdekesek ' és értékesek. A csomagolás elvégzése után a dolgozószoba meghitt csendjében egyszerre csak titkos fiókok nyíl­tak meg, melyekből 88 darab régi pénzt választhattam ki éremgyüjteményünk számára. Voltak benne magya­rok, sok exotikus (japán, mexikói) és nagy meg­lepetésemre rómaiak, köztük Bregetióban és Nagy­­tagyoson találtak. Ezeket is szíves készséggel aján­lotta fel házigazdám a főiskola javára. A könyvek azóta már meg is érkeztek, még a szállítási költséget is az ajándékozó fizette és rész­letes feldolgozásuk most van folyamatban. Konkoly Thege Miklós úr boldogemlékű atyja a tatai egyházmegye nagyérdemű gondnoka volt és a fiú csak az atya nyomdokain járt, amikor ^könyvtára egyik értékes részét egyházunk mindenkori büszkesé­gének, a pápai főiskolának ajánlotta fel, hogy így szolgálja a magyar közművelődés és tudományos képzés ügyét. Nemes tettét ime a nyilvánosság előtt is megkö­szönjük és kívánjuk, hogy sok követőre találjon. E sorok írója életében állandó öröm forrása lesz a j Nagytagyoson töltött napra való visszaemlékezés. 1 Pongrácz József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom