Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-24 / 47. szám
212. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. Lelkészi konferencia Kaposvárott. A belsősomogyi egyházmegyében az anya- és leányegyházközségek nagy számára és a Balatontól a Dráva folyóig lehuzódó egyházmegye nagy kiterjedésére tekintettel három egyházvidéken folyik az egyetemes konvent évről-évre kiadott programmja alapján misszionáló munka. A kezdet nehézségein túlestek már a körzetek lelkipásztorai. Megtalálták helyüket Isten munkatársai. Az ellentétek, melyek különböző forrásokból ereszkedett vizet bocsátottak személyes vonatkozású és összetételű érdekek malmaira, lassan kiszáradnak, vagy átalakulnak olyan természetű súrlódási felületekké, amelyeket nem kiküszöbölni, hanem teremteni kell, mert a szellemi erők kölcsönhatásaiban válik érzékelhetővé a Nikodemus szivének irányított kijelentés valósága: A szél, ha fúni akar, fú! csak a zúgását halljuk! Ebből a metafizikai látószögből figyelem a Csurgóvidéki Ielkipásztori kör tevékenységét a presbiteri konferenciák rendezésében. Nem döntöm el, mert nem is tudom eldönteni, hogy mennyiben használnak, vagy némelyek szerint esetleg ártanak is ezek az egyház száz baján segíteni akaró törekvések. Én csak a hajókon szélvészben evező tanítványok küzdésének értékét mérlegelem s azt látom, hogy ebben a viharban is jézus utazik a másik part felé. S a Krisztus bölcs tanácsával buzdítom az élettenger halászait: Bocsássátok mélyre a ti hálóitokat! Még több presbitert gyűjtsetek össze! Minden presbiterhez érjen el hálótok! Ha a konferenciákon ez keresztülvihetetlen, mert pénztelenség, közöny és hitetlenség nem engedi a tanácsosokat másik faluba, keressétek fel őket a — saját gyülekezetük templomaiban ! Erre a megközelítésre ad teljes lehetőséget egyházmegyénk missziói programmjának az a pontja, mely a „canonika visitatio“-val egybekötött ref. napok megrendezését sürgeti minden egyházközségben. Gyönyörűség nézni a Szigetvár-vidéki lelkipásztori körzet vitorla-húzását is a magasba meredő árbocokra. A Dráva mentén lényegben ugyanazt, de formában más útmutatást parancsol a szélben kürtölő angyal: imádkozzatok a presbiterekkel, lelki tanítók! Itt már a könyörgések, hálaadások, bűn- és hitvallások forrásai megkövesedtek. Nézzetek a tökéletes boldogság Messiásának arcára! Milyen csodás békesség és szent méltóság sugárzik tekintetéből a magasságban végzett imádság után ! . . . Ez is misszió! A transcendens távolság erőit közvetítő szolgálat! A város műveltebb osztályához tartozó vének csendes napja vonja közelebb szellemi hatásában a kis falusi gyülekezetek presbitériumait! És mutasson utakat az ifjúságnak is a pusztában látott fényes példa — megtalálni a Krisztusban az embert magasabbrendű emberré formáló Tanítót! . . . Testvérek, legyen áldott a Ti vetésiek is! De hogy áldott legyen, mindnyájunknak veletek kell kérnünk Gyógyítónkat: Uram, taníts meg minket is imádkozni! A Kaposvár-vidéki lelkipásztorok viszont az okt. 28-án programmszerűen megtartott összejövetelen a maguk részére rendeztek konferenciát. Hogy összhang legyen az egyházmegyében induló s vidékek szerint színekben változó missziói munkák között és hogy a missziói előadók egyetemes konferenciájának erőit a legbensőbb vezetőkön, a lelkipásztorokon keresztül lehessen a szervezetbe átereszteni, Kaposvárott annak a kérdésnek a megvizsgálására helyeztetett a súly, hogy a reformáció szellemének tanítása szerint az Ige egyházának igehirdetői mennyiben válnak alkalmas eszközökké az Istenországának eljövetelében, vagy képeznek akadályokat az egyházak aranygyertyatartóinak világításában. A magas színvonalú konferencia lefolyása a következő volt: A CXXXIV. zsoltár eléneklése után Szabó Bálint hedrehelyi lelkipásztor buzgó könyörgése és Ap. csel. 20: 28. verse alapján megtartott bibliamagyarázata vezette be a tanácskozásokat. Mély értelemmel és gazdag tapasztalattal simult az elmélkedés az értekezlet tárgyaihoz. Viseljetek gondot először magatokról, azután az egész nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett! . . . Milyen rövid az ige! S milyen hatalmas irányítás van minden szavában! 1. Kovács József lelkipásztor, az értekezlet elnöke szeretettel köszönti a lelkipásztor testvéreket és közöttük a Ref. Nők Táborának szervező titkárát, Fazekas Lajosné nt. asszonyt, aki hivása után angyali szolgálatra jött el Somogyba, hogy Kaposszentbenedeken a vasárnapi iskolában és a nők között végzett szervező munkája mellett szolgálatával belekapcsolódjék az egyházmegye missziói munkájába. Elnöki megnyitója után „A falusi gyülekezetekben végzendő missziói munka“ címmel, a missziói jelentőivek kérdőpontjai nyomán vázolta a legszükségesebb és legsürgősebb lelkipásztori teendőket: 1. a presbiteri gyűléseken a presbiterek nevelését; 2. gyermekek és ifjak között biblia-iskolák vezetését; 3. a konfirmációi előkészítésben több lelkiséget; 4. a vallásos estélyek megrendezésében ; 5. az iratterjesztésben ; 6. a szegénygondozásban több odaadást, nagyobb lelkesedést, szélesebb keretű szolgálatot; 7. a nők foglalkoztatását. Előadása élesen világította meg az egyház sülyedésének okait és a gyógyulás feltételeit az élet Krisztusával való közösség meglazulásában, illetve helyreállításában. 2. A lelkipásztor családi élete és a gyülekezeti misszió címmel Izsák Aladár somogyjádi lelkipásztor rajzolta meg sok oldalról, de mindvégig egy vérbeli iró-lelkipásztor nyelvével lebilincselő módon az olyan lelkipásztor családi életét, mely nemes példaadásával vonzó erőt gyakorol a gyülekezetre és követésre buzdít. — Előadása nyomán, többek hozzászólásával, élénk vita tűzébe került a lelkészek házasságkötésének problémája. Mivel az eszményi vonaltól elhajló dekadens irányzat észlelhető az anyagias motívumok alapján mind sűrűbben előforduló házasságok alapításában, aggódva mutat rá a konferencia ennek a szellemnek romboló hatására és határozatiig felterjesztést kíván intézni az egyházi főhatósághoz olyan irányban, hogy találjon módot valláspedagógiai fegyverrel a romboló anyagelvűség szellemének visszaszorítására. 3. A lelkésztársak és a misszió kérdését B. Major János őrei lelkipásztor fejtegette nagy elmeéllel, világos látással, könnyekben fogamzott, de lélektől feszített súlyos igazságok kijelentésével. Előadása a missziói előadó keserűséget és bűntudatot kiváltó megállapításával összhangban abban csúcsosodott ki, hogy a Krisztussal való benső kapcsolat megteremtése nélkül hiányzik belőlünk, egymásra utalt lelkésztársakból a közös építő munka feltétele: a hit és szeretet. Izsák Aladár és B. Major János előadásaira nézve elfogadtatott az elnök kifejezett köszönetével együtt azon javaslat, hogy a nagyértékű előadások szélesebbkörü megismerése céljából közöltessenek a Dunántúli Protestáns Lapban. 4. Záródott a konferencia Fazekas Lajosné nagytiszteletű asszony előadásával, melynek a címe: A ref. nők szolgálata a missziói munkában. Kedvesen beszélt, lelkesen szólott, okos szavaival mindenkit meggyőzött, hogy a gyakorlati ref. keresztyénségnek alig van használhatóbb, áldozatosabb, hívőbb és az anyaszentegyház sebeit imádsággal és szolgálattal sikeresebben gyógyítani tudó szolgája, mint az Isten égő szivü szolgáló
