Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-20 / 3. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal. gével felcserepedtünk... Lelki mannával tápláló jó professzoraink biztosan arcunkról is látták több ízben testi gyengeségünk, levertségünk, azért kitar= tásunk, iparkodásunk jutalmazására is korán gondoltak, korán fordult felénk tekintetük ... Nemcsak szóval, beszéddel szerettek bennünket, törekvő gyermekeket, hanem év kezdetén és végén, ami módjukban volt, egy-két könyv vagy pénzjutalomban is részesítettek. Hát mikor már a III. osztályba bejuthattunk a Szondy-Kenessey-féle agentiális kegyes alapítvány erős várának védelmébe, az annak méznél is édesebb jóságát élvező derék diákregruták közé! Óh, mily nagy lett a mi örömünk, lelki megnyugvásunk, hogy most már nemcsak magunkon, hanem még az értünk imádkozó jó édes anyánkon (akinek még élt édes apja azon is) némi részben segíthettünk. Boldog vagyok, hogy azt az érettünk (családjáért) sokat küzdött, szenvedett édes Anyát példakép állíthatom oda a mai keresztyén családok leány- és fiúgyermekei elé, akinek özvegy keserű sorsából megtanulhatják: hogyan lehet és kell küzdeni mindnyájunknak — mások — sokszor apáink, testvéreink elhibázott élete miatt: véreinkért, szeretteinkért!... Boldog vagyok, hogy Isten nagy kegyelmi ajándékából megérhettem azt az időt, melyben szerény alapítványaim kamatai osztásában még életemben láthatom és tudhatom tovább is játtenni amaz áldott, anyai kezeket! Óh, bár adna a Mindenható e hazában mindenkinek oly okosan előrelátó, jószivű s végtelen szorgalmú édes anyát és feleséget! Ennek az édes anyának intelme, jósága velem volt, végig kísért egész életemen. Ott volt velem mindig, mikor a pápai kedves »Alma Mater« meleg kebelén nevelkedtem. Az ő nemes szándékával egyesült jó tanáraim vasszigora és szelídsége s minden erényes életpéldája. Oly harmonikus egységbe olvadva láttam előttem már ott és akkor az élet valódi, nemes célját, hogy most öregségemben sem különben. Tudtam: mi az tiszta, becsületes lélekkel, teljes odaadással végezni a munkát, mely reánk vár, melyet nem végez el senki helyettünk! Melyet, ha jól megteszünk, békén, nyugton fekhetünk és ébredhetünk. Sőt érette dicséret, elismerés, előmenetel földi osztályrészünk. Ennek tudata boldogított már ifjonta is! íme itt küldök a Szondy-Kenessey-alapítványból nyert jókért 500 pengőt, mit kegyesen elfogadni s a főiskola alapítványai közé nevemen felvenni és kezeltetni méltóztassék. Adja a jó Isten, hogy azok, akik alapító levelem értelmében ez adomány kamataiban évről-évre részesülnek, akár vérbeli rokonaim, akár a tatai s más egyházmegyebeli hitsorsos testvéreim kiváló s jómagaviseletű, szorgalmas gyermekei legyenek, azok pápai főiskolánknak, református keresztyén Egyházunknak és szeretett magyar Hazánknak mindig javára és előmenetelére szolgáljanak!« Az alapító Isten áldását kéri az Alma Materre és annak mindenrendű és rangú munkására! Mi pedig kérjük az Istent hogy áldja meg az Ő és családja életét, — s gyönyörű példája buzdítson másokat is hasonló cselekedetre. Fejes Zsigmondi. — Miskolcon 72 tanár szövetségbe tömörülve négy év alatt 43,000 P tőkét gyűjtött havi 5 P-ős befizetésekkel. E tőkéből kisebb kölcsönöket folyósítanak egymásnak, betegség vagy halálozás idején pedig gyorssegényt adnak. (r^ :-----------------------------------:-----------U KONYVISMERTETES 4 ..........«*J Incze Gábor: Üj »Kis Tükör.« Tíz magyarországi kép. Debrecen, 1935. 54 lap. Ez a kis könyv a karácsonyi könyvpiacon jelent meg. Előre bocsátjuk, nagyszerű karácsonyi olvasmány. Érdeklődésünkre nemcsak a címe miatt tart számot, hanem írójánál fogva is, akinek személye garantálja a tartalom értékét. Egy kontemplativ lélek mélységes impresszióinak nagyszerű vetületei ezek a képek, melyek nemcsak bemutatják nekünk, hanem valósággal elvezetnek bennünket tíz speciálisan kiválasztott csonkaországbeli helyre: hat városba, két faluba és két üdülőtelepre. Néhai való jó Losonczy István régi Hármas Kis Tükre már csak a legöregebbek s a könyvbúvárok lelkében él, pedig több mint egy félszázadon át „egyetlen és legjobb“ kalauz volt hazánk vármegyéinek, nevezetesebb helységeinek rigmusos fölsorolásában. Két emberöltő abból ismerte meg Magyarország történelmét, alkotmányát és földrajzát. Az az ismeret azonban csak külső, csak felszínes volt. Az Új Kis Tükör szerzője azonban nem a látszat-életre, hanem a való-életre mutat rá. Finom megfigyelései velünk is megláttatják az ellentéteket és azon belső értékeit egy-egy város lelki' habitusának, melyeket e Kis Tükör nélkül talán észre sem vennénk. Sárospatak-nál ott látjuk a múlt kötelező erejét: a Rákócziak, Bethlenek kézfogását a XX. századnak nyugati gentleman-műveltséget hirdető kultuszminiszterével. Hogy a reformáció iskolapolitikája nemcsak műveltséget akart nyújtani, hanem a lelkeket — különösen az egyszerű nép lelkét — tette alkalmassá első sorban az Isten igéjével való belső érintkezésre, arra nézve legfényesebb példakép Hejőpapi, illetőleg a hejőpapii falusi árvatelep. Pécs leírásánál legjobban megragadja lelkét a nagy katholikus tömeg (rengeteg kispap, novicius, apáca stb.), mely előtt tisztességtudóan félreáll a presbiteri szövetség gyűlésére összegyülekezett református kis serege egyházunknak, melynek ajkán fölcsendül a templomi ének: Úrnak szolgái mindnyájan ... Ott harc, itt boldog bizalom Isten megtartó erejében. Pápának a 400 éves ref. főiskola adja meg az igazi jellegét, mely jelleg március 15-én domborodik ki legjobban. S ez az, hogy a magyar szabadság láthatatlan rugói együtt hatnak .a vallásszabadság lelkeket fűtő erőivel. Az ötödik kép Lillafüred. Az emberi alkotás bámulatos szépségei és az életigenlés tündéri lehetőségei feledtetik — sajnos! — a »Krisztus husvétjából fakadó sok szociális kötelességét« vezetőinknek! Talán a legszebb és legmelegebb sorokat Tahi és Szárszó kapják, hol új diáktípusok, kereszteslovagok formálódnak. Amaz a befelénézés, emez a »világ elé rugtatás« iskolája, prófétai lendülete. Isten ős kegyelmének, a semmiből teremtésnek csodás bizonyságtétele. Máriaremete talán legjobban döbbent rá a látszat-élet és a valóélet ellentéteire. Minket az Evangélium nem Máriaremetére tanít, mert Idvezítőnk szavai szerint »eljő az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát«... Cegléd, hol 1849- ben a »népjog« csatája volt, a maga óriási méretű, kath. stílusú templomával s a város határán kívül lakó emberek mostanában öntött harangjával szakadatlanul hirdeti, hogy: »Testünk munkája más határban verejtékezik, de imádkozó lelkünk itthon erő
