Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-25 / 34. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1935 augusztus 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP * A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A vasárnap megünneplésének akadályai. Egyes esetekben, különösen a személyi természetű akadályoknál igyekeztünk rámutatni az orvoslási lehetőségekre, de vannak az orvoslási akadályok sorában olyanok, amelyekre vonatkozóan úgy érezzük, hogy külön kell szólanunk. 1. ' Mindenekelőtt kívánatosnak tartjuk törvényhozási úton a teljes vasárnapi munkaszünet biztosítását, az ipari munkaszünetre vonatkozó 1891. évi XIII. tc.-hez hasonló, az üzletek vasárnapi zárvatartását és a mezőgazdasági munka vasárnapi szüneteltetését elrendelő törvény hozatalát. Kívánjuk egyházi, szociális és nemzetgazdasági szempontból. A nép vallásos érzésének ébrentartásához és fokozásához nemcsak egyházi, de ekszisztenciális nemzeti érdekek is fűződnek, mely érdekeket minden más szempontnak feltétlenül fölé kell rendelni. A mélyebb vallásos élet a tisztultabb erkölcsi felfogásnak is alapja, elhanyagolása pedig elsősorban a nemzeti életben érezteti meg káros hatását. Ezt Magyarországon a közelmúlt tapasztalatai igazolják. A többtermelés szempontja is a vasárnapi teljes munkaszünet mellett szól; amerikai gyárosok megfigyelték, hogy a vasárnap pihenő emberek több és jobb "teljesítményt mutatnak fel, .mint a folyton dolgozó, magukat soha ki nem pihenő emberek. 2. A vasárnap megünneplése szempontjából kívánatos a keresztyén társadalom megszervezése. Maguk az egyházak vegyék kezükbe az ügy irányítását és a nép legszélesebb rétegeiben indítsanak hatékony agitációt abban az irányban, hogy maga a keresztyén nép lehetetlenítse mellőzésével pl. az üzletek és a korcsmák vasárnapi nyitvatartását, vasárnapi vásárok sikerét.- Vigyük bele népünk gondolatvilágába: keresztyén ember vasárnap nem vásárol. Ez a diadalmas keresztyén közszellem elsöpri a vasárnap arató bűnbarlangokat és kényszeríti saját jól felfogott érdekükben az üzlettulajdonosokat, a korcsmárosokat és a vásárjogtulajdonos községeket a vasárnapi munkaszünet érdekében kezdeményező lépések megtételére. Ennek a közszellemnek megteremtése a presbitérium kifejezett kötelessége, mint ezt az egyházi törvények I. te. 74. § d) pontja határozottan kifejezi. A keresztyén társadalom megszervezése szempontjából melegen üdvözöljük az egyetemes konvent 316/1934. sz. határozatában tervbevett Vasárnapi Szövetség megalakítását a többi keresztyén felekezetek bevonásával és óhajtjuk minél előbb munkába állását. 3. De intra muros szükségesnek látjuk az igehirdetés elmélyülését, a lelkipásztori gondoskodás kiszélesítését ,s egyházi életünknek a 'megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodását bizonyos mértékben. 'El kell ismernünk, hogy hiba van az igehirdetés körül. A helyes és építő igehirdetés első feltétele az, hogy a mai embernek prédikáljunk. Nem egyszer és nem egy helyen megtörténik az, hogy múlt századi prédikációk hangzanak el, az ilyen igehirdetésnek pedig nincs vonzó ereje a mai emberre. Ha a modern hivő nem érzi, hogy neki szól az ige, semmi vágyat nem érez a templom után. Ott, ahol azofnban az igehirdetés meg tudja fogni a lelkeket, úgy valnnak az emberek, mint Gladstone, aki következetesen megszentelte a vasárnapot és nem mulasztott el egyetlen igehirdetési alkalmat sem. Meg kell vallanunk azt is, hogy egyrészt intenzivebb pásztorációra van szükség, másrészt egyfiazunk mai felkészültségében tanácstalanul áll sok tekintetben, pl. a weekendezőknél és a sportolókkal szemben. Pásztoráció és a vele kapcsolatos missziói tevékenység révén megszüntethetjük az újabb személyi akadályokat, felvilágosítással és segítéssel, sőt puszta érdeklődéssel is sokat lehet tenni a vasárnap megszentelése érdekében. A weekendezők lelki szükségletének kielégítésére, két módot jelöltünk meg. Az első a külföldön már régebben bevezetett és bevált alkalmi — szombat, vagy még inkább péntek esti — istentiszteletek tartása kirándulók számára. (A vasárnap reggeli istentiszteletek tartása, mellyel Budapesten állandóan kisérleteznek és mi is megpróbáltuk egy Ízben, nem célravezető, mert az emberek az utazás előtt idegesek, kapkodnak és így az istentiszteleten való részvétel nem jelent rájuk nézve épülést.) A másik mód lenne azokon a kiránduló helyeken, ahol nincs református gyülekezet, missziói állomások létesítése és ezzel kapcsolatban a kirándulóhelyek megszervezése. Mint pl. ahogy az útelágazásoknál hirdetőtáblák, vagy jelzések hívják fel a figyelmet, hogy ez, vagy az az út merre visz, így kellene elhelyezni hirdetéseket nemcsak az útelágazásoknál, hanem a pihenőknél és a vendéglőkben is arról, hogy az itt és itt levő missziói állomáson ekkor és ekkor istentisztelet lesz. Kezdetben tanácsos lenne olyan igehirdetőt felkérni, akinek a neve nagy vonzóerővel bír. A modern városi szétágazó élet követelményei szerint való berendezkedéssel a sportolókat is hozzá lehetne juttatni az ige áldásához. Erre alkalmas vasárnap esti istentiszteletek bevezetése, a sajtó felhasználása, röpcédulák terjesztése, melyek révén meg lehetne tartani az egyház kebelében azokat, kiket a sport karjai közül kiragadni nem lehet, de nem is szükséges, mert a sportolás nem bűn. Csak arra kell vigyáznunk, hogy közönyössé ne váljanak. Végül szükségesnek látjuk az egyházi hivatalnokok, lelkipásztorok, tanítók és presbiterek jópéldavdását, mint ezt a dunántúli egyházkerület 245/1926. sz. határozata mondja, hogy a vasárnap megszentelése érdekében nemcsak tanítással, hanem példaadással is küzdjenek. (Vége.) Győry Elemér.
