Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-11 / 32. szám
144. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. végét, kiváltképen a vasárnapot. A weekendezőknek hiába szól a templom harangja, sem odahaza, sem kiránduló helyükön nem hallják meg a 'harangszót. Számukra egészen elvész a vasárnap áhítata. Ennek következménye kiszámíthatatlan, de leginkább az egyház iránti közönyösségben nyilatkozik meg. A hétrőlhétre fluktuáló sereg a szétszórt nyáj benyomását kelti és távolról sem emlékeztet testvéri közösségre. Nem lekicsinylendő akadály a vasárnap megünneplésében a sport sem. Ne azokra gondoljunk, akik hivatásosan, vagy szórakozásból hzilc a sportot, hiszen ezek száma oly kicsi, hogy semmiféle veszedelmet nem jelenthet, hanem azokra kell gondolnunk,' (akik a sportszenvedély hatása alá kerültek. Ezek maguk nem sportolnak, de rajongnak a sportért, ott vannak minden mérkőzésen, mint lelkesedők és lelkesítők. Ezeknek a száma ezrekre rúg és rendszerint; a sport iránti szeretetből mindenki visz magával még valakit a versenyre. A sportszenvedély veszedelme főleg abban van, hogy az illetők egész gondolatvilágát annyira lefoglalja a sport egész héten át, hogy szüntelen a vasárnapi mérkőzésekről beszélnek, valósággal benne élnek. (Folyt, köv.) Győry Elemér. Á veszprémi református egyházmegye közgyűlése. július 17-én különböző bizottsági ülések voltak, július 18-án pedig a közgyűlés a veszprémi református templomban. A közgyűlés előtt 8 órakor istentisztelet volt, melyen a szent szolgálatot Győrffy Lajos nemesvámosi lelkipásztor teljesítette. Istentisztelet után kezdődött Szűcs József esperes és Csajághy Károly egyházmegyei gondnok elnöklete alatt a közgyűlés. Nagy figyelemmel vártuk egyházmegyei gondnokunk megnyitó beszédét s teljes mértékben kielégítette várakozásunkat. — A múltra visszaszállva felidézte előttünk II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem eszményien tiszta alakját. Emlékezését így végezte : „Az isteni gondviselés iránti mélységes hálával emlékezünk mi is halálának kétszázados évfordulója alkalmával magyar fajtánknak erre a remekbe formált nemes alakjára s a nemzeti emlékezés babérkoszorúja mellett egy szerény helyet kérünk a református magyarság hálavirágaiból kötött bokréta számára is emlékezésül arra az őt gyűlölködő kora fölé, magasra emelő történelmi tényre, hogy ez a buzgó, hi$ő lélek, ez a Krisztus szerint való türelemmel és szeretettel felvértezett katholikus magyar a legádázabb vallási gyűlölködés századában érettünk is villogtatta fejedelmi kardját s uralmának határai között megteremtette a felekezetek békességét s az addig hitükért sokat szenvedett, de e szenvedések kálváriás útján is hitvalló református őseink számára is biztosította vallásuk szabad gyakorlását s ezzel visszaadta lelkűknek a sötét gondolkozásé gyűlölség által elrablóit nyugalmát és békességét . . .“ Ezután egy századdal messzebb szállt vissza az emlékezés szárnyán a múltba s elénk állította az „erős Ielkifegyverzetü, harcos, tudós református lelkipásztornak,, : „a kassai magyar pap“-nak: Alvinczi Péternek Istentől áldott életét. Emlékezésének vezérlése alatt visszatértünk a rég letűnt időkből és egy frissen hantolt sir mellett: dr. Antal Géza sírja mellett állottunk meg. Szeretettel és hálával emlékezett a nagy püspökről. És amint az emlékezés szívünkből szólt, szívünkből szóltak azok a szavai is, melyekkel az új püspököt, Medgyasszay Vincét köszöntötte, mondván: „Árra kérjük az isteni gondviselést, hogy igazgassa kezének munkáit, egyházunk javát célzó útjain járjon előtte „tűznek oszlopával“ s láttassa meg rajta az ő dicsőségét.“ A jelent vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy hiányzik a lélek, azért nem tud a milliók által várt békesség visszajönni. Az egyház is csak a lélekkel birtokában tudja megoldani a rá váró feladatokat, csak a lélekkel birtokában lehet- az evangélium harci erődje, melynek az önkéntes áldozat márványoszlopai lesznek a tartó pillérei. Az alakulás során erősítette meg közgyűlésünk Ungváry Antal veszprémi kir. törvényszéki tanácselnök világi főjegyzővé történt választását. Szeretettel fogadtuk. Most az esperesi jelentés következett. „Emlékjelek“ alatt esperesünk is megemlékezett II. Rákóczi Ferencről s rámutatott „az emberi léleknek és gondolkodásnak legelemibb tapasztalati törvényére, amelyet semmiféle okoskodással megmásítani nem lehet, hogy aki nem a legtisztább, legmagasztosabb igazságérzetéből áll egy eszmének szolgálatába, az nem áldozza fel ezért az eszméért anyagi, világi előnyeit, hanem egyszerűen megalkuszik a helyzettel és ragaszkodik ahhoz, amit lát, amit meghat, ami birtokában van“. II. Rákóczi Ferenc mindent feláldozott. Nem alkudott meg a helyzettel és nem mondott le az eszméiért való küzdelemről. Hitben járt, nem földi látásban. Hiába hát az „átértékelő történetírás“ mázolása! Nem lehet elhomályosítani azt az igazságot, hogy II. Rákóczi Ferenc a magyar haza és a magyar nemzet „szabadságainak megmentése“ érdekében szállott síkra. Alvinczi Péterről is úgy emlékezik, mint aki hitben járt és nem látásban. „Könyveiben, beszédeiben Isten igéje tiszta igazságainak volt hitvallója. Mint államférfi a lelkiismereti szabadság ügyének nagy harcosa. Bocskay Istvánnak és Bethlen Gábornak bizalmas embere. Az elnyomott Magyarország panaszait bátran feltárja Querela Hungáriáé című munkájában. Mint hitvitázó Pázmány Péternek éleselméjű, hatalmas ellenfele. Sohasem támad, csak a támadásokat veri vissza, de azt keményen, az igazság fegyverével. Az esperesi jelentéssel kapcsolatban kegyelettel áldozott közgyűlésünk dr. Antal Géza volt püspökünk emlékének. Mély részvéttel emlékeztünk meg Csomasz Gyula nyug. szentkirályszabadjai lelkipásztor elhúnytáról. Lampérth Gézának, a költőnek és Írónak, egyházmegyénk szülöttjének halála is részvéttel töltött el bennünket. Megemlékezett még a jelentés Balogh Zsigmond monoszlói tanítónak, Csajághy Károly nyug. kántortanítónak, Pap Zoltán gimn. tanárnak elhúnytáról és arról a gyászesetről, mely id. Szűcs Dezső csajági lelkipásztor, volt esperes stb. halálával érte nemcsak megboldogult szeretteit, hanem egyházi közéletünket is. Osztoztunk Győry János kerületi tanácsbiró gyászában is, mely őt hitvestársának, P. Tamás Vilmának elhúnytával érte. Az üdvözlések során legelsősorban Medgyasszay Vince püspökünk felé szállt köszöntésünk, buzgó imádságban kérve a jó Istent, ajándékozza ő neki bő mértékben testi-lelki áldásait, hogy anyaszentegyházunk javára viselhesse sokáig szép és terhes tisztségét, melyre a közbizalom ritka szép megnyilvánulása elhívta s vezethesse minél több sikerre és diadalra egyházkerületünk hajóját. Isten áldását kérte közgyűlésünk Győry Elemérre kér. főjegyzővé választása, dr. Ravasz László püspökre az I. oszt. érdemkereszttel kitüntetése, dr. Darányi Kálmánra földművelésügyi miniszterré történt kinevezése,
