Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-08-11 / 32. szám

Negyvenhatodik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1935 augusztus 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA( I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A vasárnap megünneplésének akadályai. Általános ünneprontás különösen falun a vasárnap délelőtti képviselőtestületi és egyéb gyűlések, melyek nem egyszer bele nyúlnak a déli órákba. De még ha idejében végződik is a gyűlésezés, a képviselőtestület igen tisztelt tagjai megbeszélésre visszamaradnak a községi vendéglőben. Nem egyszer megtörténik, hogy a Községi biró, vagy a községi jegyző vasárnapra idéz be feleket, hogy hétköznap ne kelljen munkát mulasz­­taniok. Arra természetesen nem gondol, hogy annak az ügyes-bajos embernek így meg a vasárnapja lesz megzavarva, és hogy pl. kihágási ügyek elintézése után a megbüntetett hivő nem igen gondol a templomra, sőt még ha azzal a gondolattal ment is el hazulról, hogy utána templomba megy, ilyen lelki állapottal bizony nem megy el oda. A vasárnap délelőtti tűzoltó gyakorlatok ép úgy megzavarják a vasárnap megün­neplését, mint a Vasárnapi konferenciák. Ez a leg­újabb, a hitélet fellendülésével és az erőteljesebb belmissziói munkássággal megindult jelenség nemcsak a híveket, hanem a lelkipásztorokat is elvonja a gyü­lekezettől, minek folytán egyes gyülekezetek ige­hirdetés nélkül maradnak. Vagy ha van is istentisz­telet, ez a hívekben azt az érzést váltja ki, hogy ha az ő lelkipásztoruk mindig másutt van és nekik mást kell hallgatniok, akkor jobb lenne, ha nem lenne lelké­szük, mert igy jobban jönnének ki, vagy pedig olyan lelkipásztort kívánnak, aki nekik él. Mert jegyezzük jól meg, hogy a gyülekezet szívesen hallgat vendég szónokot néha-néha, de gyakran és állandóan nem szívesen nélkülözi a saját lelkipásztorának a szolgá­latát. Ebbe a csoportba sorozhatjuk a vasárnap délelőtt vagy vasárnap délután tartott hitelszövetkezeti üzlet­napokat. A vasárnap megünneplése indokolja legin­kább, hogy lelkipásztorok álljanak a hitelszövetkezet élén, mert csak lelkipásztor tudja megtalálni a módját annak, — mint már sokan meg is találták, — hogy az üzletnapot más alkalmas időpontra, pl. szombat estére helyezzék át. Az eddig elmondottak túlnyomórészt falusi vi­szonyokra vonatkoznak, de a vasárnap megünneplésé­nek van egynéhány olyan akadálya is, amely majdnem kizárólag városi gyülekezetben jelentkezik. Mint leg­régebbit említjük meg a szociálizmus térhódítását, mely ugyan az utóbbi időkben a falvakra is kiterjedt. E kérdés elbírálásánál a szociálizmust kétféle szem­pontból kell mérlegelni. A szociálizmus nemcsak társa­dalompolitikai és gazdasági programm, hanem világ­nézet is. Ami benne tisztán gazdasági programm és egy jobb társadalmi rend kiépítésére irányuló törek­vés, úgyszólván semmiféle ellentétben nincs a keresz­­tyénség programmjával. A szociálizmus egyik kiemel­kedő alakja, Prouthon a fegerélyesebben szállt síkra a vasárnapi munkaszünet mellett. »A vasárnap tekintélye — mondja Contradiction Econonomique c. munkája előszavában — lecsökkent, de újra vissza kell állítani teljes fényében. Mert ahol a vasárnapot nem respek­tálják, nyilvánvaló nem dolgoznak többet, vagy talán kevesebbet... a nyugalom a mozgás atyja, az erő szülője, c. munka kísérője.« Nálunk is a szociálisták voltak azok, akik a legerélyesebben követelték a va­sárnapi munkaszünetet. Mi azonban nem elégedhetünk meg a vasárnapi munkaszünet követelésével, mi a vasárnap megszenteléséhez ragaszkodunk, ami, miként már kimutattuk, ^egy kis plust jelent a szociálizmus álláspontjával szemben, minek igazolására utalunk arra, hogy a munkamenetes, de meg nem szentelt vasárnapokon követik el a legtöbb bűnt a legenyhéb­ben minősülő kicsapongástól egészen a _gyilkosságig. Különben is a szociálizmus a maga felépítettségében, célkitűzésében, rendszerében szembehelyezkedik a ke­­resztyénséggel és tagjai beszervezésénél élső sorban arra törekszik, hogy szétszakítsa azokat a szálakat, melyek őket az egyházhoz fiizik. Azt hisszük, hogy nem szükséges ezt tovább részletekbemenően taglalni, csak annak kimutatására említettük fel, hogy a szociá­lizmus a maga követelésével a vasárnapi munkaszünet érdekében tulajdonképen akadályt "képez a vasárnap megünneplése, megszentelése szempontjából. Teljesen városi gyülekezetek kérdése a nyaralás és a hétvégi kirándulás, az u. n. weekend. A nyaralók megtelepszenek egy helyen és ha jó reformátusok, igyekeznek az ottani református egyház életébe ideig­lenesen bekapcsolódni, vagy legalább is a helyi gyü­lekezet istentiszteletein részt venni. A nyaraló telepe­ken, közelebbről Dunántúlon a balatonmenti fürdő­helyeken az istentiszteletek rendszeresítése,* kiépítése folyamatban van. A legtöbb helyen igen nagy gondot fordítanak a nyaralók pasztorálására is isteníiszíéletek tartása mellett.. Abból a tényből, hogy a nyaraló kö­zönség belekapcsolódik a helyi gyülekezet életébe, igen sok áldás fakad a nyaralóra is, de még több a vendéglátó gyülekezetre. Sokkal nehezebb a helyzet a weekendezőknél. A hétvégi kirándulás és az a mozgalom, mely e mögött a háború óta nálunk is meghonosodott idegen szó mögött rejlik, korunk egyik legjelentősebb társadalmi' tünete. Az a hatalmas hullám türemlik benne vissza, mely létre hozta a modern városi életet. A múlt év­tizedek alatt óriási tömegek elszakadtak a természet világától. Most ezek keresik a réseket a maguk beépí­tette börtönök falain és mikor csak tehetik, sietnek a szabad természetbe. És mikor tehetik leginkább? Vasárnap. Tavasztól késő őszig a városok lakói közül igen sokan nem a lakóhelyükön, hanem a szabad ter­mészet ölén, erdőkben, vizek mellett töltik a hét

Next

/
Oldalképek
Tartalom