Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-07-21 / 29. szám
130. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. élelmicikkek és húsnemüek árusítását szabályozó, illetve módosító — rendelet csak részmegoldást ad, azt se teljesen és gyökeresen, hanem különböző érdekek összeegyeztetésével. Sőt a rendelet életbelépésének idejére, folyó hó 14-ikére már bizonyos rendelkezéseit hatályon kívül helyezte a miniszter úr. Ezt a kérdést csak az abszolút nézőpontból lehet elbírálni és nézetünk szerint a vasárnap megszentelését részben ránevelés, részben törvényhozási úton, a teljes vasárnapi munkaszünet elrendelésével lehet megvalósítani. így állván a helyzet, azt kell mondanunk, hogy a vasárnap megünneplése még mindig nyílt kérdés. Véget érni nem akaró, nyugvó pontra jutni nem tudó harc folyik már évek, évtizedek óta a vasárnap megszentelése, illetve ennek első stációja: a vasárnapi munkaszünet körül. Az utolsó tíz esztendőben mindegyik konventi jegyzőkönyvben találunk egy-két pontot, mely a vasárnapi munkaszünettel, illetve a vasárnap megszentelésével foglalkozik. Talán nincs az egyetemes magyar református egyháznak olyan egyházmegyéje, mely valamilyen formában ne foglalkozott volna és előterjesztést ne tett volna egy vagy más okból a vasárnapi munkaszjymet törvényes szabályozása iránt. Látszólag tehát olyan és minden oldalról megvilágított kérdésről van sző, melyet könynyen el lehetne intézni egy tollvonással, de annyi érdek ütközőpontja a vasárnapi munkaszünet kérdése, hogy a kormány, mint látjuk a fenti rendeletből is, radikális megoldáshoz nyúlni nem mer. Épen azért erről a kérdésről szólni nem olyan könnyű dolog, mint első tekintetre látszik. Ha belemerülünk a részletekbe, a pro- és contra érvek taglalásába, akkor látjuk csak a kérdés bonyolult és szétágazó voltát. Erre enged következtetni az is, hogy nem a mi korunk zavaros hullámai, szociális jelszavakkal telített atmoszférája vetették felszínre, hiszen több évtizedre, sőt majdnem egy évszázadra nyúlnak vissza a vasárnap megszentelésének szálai. Élénkebb vita a múlt század második felében indult meg a kérdés felett, melynek a keresztyénség javára való eldöntése végett egyesületek alakultak. Ezen egyesületek sorában legfontosabb a Lombard Sándor genfi bankár által 1861-ben alapított vasárnapügyi bizottság, mely 1878-ban nemzetközi vasárnapi egyesületté szélesedett, 1911-ben pedig felvette a Ligue Universelle nevet. Á Ligue Universelle a vasárnap megszentelése érdekében világgyűléseket rendez, nagy propagandát fejt ki, aminek eredménye meg is látszik a külföldi müveit államok berendezésében is. Sajnos, nálunk nagyon nehezen halad előre a vasárnap teljes megünneplésének kérdése, minek a régiek mellett újabb akadályai is jelentkeznek falun és városon egyaránt. Ezek az akadályok az egyháznak olyan orientálódását és ténykedését kívánják meg, amik lehetővé teszik, sőt biztosítják nemcsupán a vasárnapi munkaszünetet, hanem a vasárnap megszentelését is. Tény az, hogy a mai helyzetben és körülmények között nagy tömegek siklanak ki a keresztyén anyaszentegyház kezéből még a munkamentes vasárnapokon és ünnepnapokon is. Ha nem is gondolunk mindjárt arra a brutális támadásra, mellyel a szovjet rombolja a keresztyén kultúra várait és mindazt, ami a keresztyénséggel összefüggésben van és amellyel kiadta a jelszót, hogy el kell törölni a vasárnapot, az azonban kétségtelen, hogy az a nagy változás 'és átalakulás, mely az utóbbi másfél évtized alatt nálunk végbement, nagyon megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját és bizonyos mértékben az embert megfosztotta a vasárnaptól. Ezért igen hefyes a keresztvén magyar társadalomnak és az egyházaknak az a törekvése, hogy az agyonzaklatott és kimerült modern embernek legyen ismét vasárnapja. Azoknak, akik egész héten át dolgoznak, módot kell adni a tieti pihenőre, amikor nemcsak testi erejük, hanem a lélek is megújul. Nem csupán az egyes ember érdekében, hanem népegészségügyi szempontból is, mindenek fölött pedig vallásos nézőpontból fontos az emberi munkaerő kímélése és a lélek erőgyűjtése, aminek a teljes vasárnapi munkaszünet hatásos eszköze. Aki hat napon át dolgozik, az a hetediket megszenteli Isten dicsőségére és saját maga pihenésének céljaira. Ezt parancsolják az isteni törvények és ezeket a célokat kell szolgálni az emberi törvényeknek is. Azért egész bátran kimerjük mondani: ha nem fordítunk erre a fontos kérdésre olyan figyelmet, mint amilyet tartalmilag és elvileg megérdemel és nem keressük az eszközöket a T>aj orvoslására, nemcsak engedjük vergődni korunk nyugalomra vágyó emberét a véletlen szeszélyes karjai között, hanem elősegítjük a ragály terjedését, engedjük tönkremenni a keresztyén magyarság fizikai és erkölcsi erejét és tétlenül nézzük társadalmi berendezkedésünk aláaknázását. (Folyt, köv.) Györy Elemér. Az oxfordi csoportmozgalom.* 1935 június 20-án Dunaalmáson a tatai egyházmegyei lelkészértekezleten tartott előadás. Készítette és előadta Mikos Lajos dadi református lelkipásztor. Az Oxford Group Movement híre bejárta az egész világot már. Mi is olvashattunk róla, hiszen nincsen olyan egyházi lapunk, melyben cikk ne jelent volna meg róla. Hazánkban vannak kiváló emberek, akik a csoportmozgalom összejövetelein részt vettek. Kritikus szemekkel nézték először, de végre nagy hatást gyakorolt életükre. Budapesten Kovács J. István theologiai professzor és Bernát István a legbuzgóbb terjesztői. Lakásukon házi összejövetelek vannak, ahol nagyon sokan nyertek már új életre vezettetést. Az oxfordi mozgalom csendben nálunk is terjed. Az oxfordi csoportmozgalommal hasznos és szükséges hát foglalkoznia Lelkészértekezletünknek is. A mozgalom kezdeményezője Frank Buchmann svájci származású, amerikai evangélkius lelkész. Most ötvenhét éves. Fiatalos külsejű, borotvált arcú, szemüveges,' megnyerő modorú ember. Egyformán otthon van a legelőkelőbb emberek és a cselédek között. Első gyülekezetét egy amerikai kisvárosban úgy alapította, hogy nagy házak ajtaján becsöngetett s lelki barátságot kötött a szolgákkal, cselédleányokkal és pedig olyan sikerrel, hogy nem egy háziúr, miután meghívta asztalához, megmondotta neki, hogy kénytelen vele jóban lenni, ha meg akarja tartani a szakácsnőjét. Később egy fiúinternátusban folytatott áldásos munkát, de öt évi munka után az intézet igazgatóságával összekülönböztek. 1908-ban lemondott állásáról és Angliába hajózott át. Keswickbe jutott, ahol épen egy konferencia volt. A kis falusi templomba bement, ahol külön délutáni összejövetelen egy aszszony beszélt. Ennek a nőnek a Keresztről való egyszerű. bizonysággtétele döntő hatást gyakorolt egész * Az oxfordi mozgalomról másik cikk is érkezett, Bakos Lajos tollából, ezt is hozni fogjuk.
