Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-07-07 / 27. szám

Negyvenhatodik évfolyam.

27. szám.

Pápa, 1935 július 7.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Falusi gyülekezeteink elnéptelenedése.

Az egykerendszer orvoslása nehéz feladat, de nem lehetetlen. Vannak gyülekezetek, amiken már csak az Isten kegyelme segíthet, ahol a baj már félszázad óta fennáll s a hívek 70o/o-a 50 éven felül van. Tények bizonyítják, hogy. hiábavaló a reménykedés, nem oszlik meg újból az összeállt birtok. Lassan átcsúszik más fajú és felekezetű kezekre. De vannak gyülekezeteink, ahol fiatalabb a baj, sőt akadhatnak olyanok is, amelyek a szomszédos Ucalegon házának égését látják még. De komoly orvoslás nélkül bizonyosan eljut mindenüvé a ragály. Az egész nemzetet a sirja szélére viszi.

Franciaországban sikerült a lokalizálás. Itt is eredménnyel járhat a munka, ha minden tényező összefog. Elsősorban az államhatalom, mely az alapokot tüntetheti el, majd az egyház, melynek eddig azért volt sikertelen a munkája, mert csak a fentebb említett második rétegnél küzdhetett s végül a társadalom, melyet szűkkeblüsége folytán nagy felelősség terhel.

Radikális intézkedést az egyke megakadályozására egyedül az államhatalom tehet. Reformtervezetei közül elsősorban a telepítés, az új örökösödési törvény s a gyermekek számát is tekintetbe vevő adótörvény lehet hatással a népszaporodásra.

A telepítés helyi jellegű megoldás, amelyre minden pusztuló gyülekezetünk közelében nem nyílik tér. Lehet új falvak alapítása, vagy a meglevő falvak közelében nagybirtokok kisajátított részeire többgyermekes családok telepítése s így a falvak nagyobbítása. Ránk nézve mérhetetlen fontosságú lesz, hogy református falvakhoz főleg református telepesék kerülnek, vagy nem. Többet várhatunk már egy új örökösödési törvénytől. Sokat jelentene a gyermekek számát tekintetbe vevő progressiv örökösödési illeték törvénye s az oldalági örökösödés megváltoztatása. Telepítés, vitézi szék, földreform útján juttatott birtokoknál az egykézők örökösödési jogát feltétlenül korlátozni kell. De sok bajnak és igazságtalanságnak melegágyává válhatik egy mnidenkire kiterjesztett, elhamarkodott örökösödési törvény. Nem lehetetlen, hogy egyházaink alól, híveink feleszméléséig, kirántaná a legfontosabb anyagi oszlopokat. Minden erőnkkel és befolyásunkkal azon kell lenni, hogy a jelenleg református jellegű birtokok továbbra is református kézen maradjanak. Ellenkező esetben az orvosság halált hozhat gyülekezeteinkre.

Legnagyobb eredményt a gyermekek számához igazodó adótörvénytől várhatunk, mely szemmelláthatólag gyógyítja vagy bünteti az anyagi okokból fakadó egykerendszert. Bizonyos, hogy a mai viszonyok közt szinte lehetetlen az adóemelés, még ha egygyermekű családról is van szó, de az is bizonyos,

hogy a kockázat nélküli orvosság elsősorban 'itt kereshető.

Vannak ezenkívül kevésbbé lényeges, de mégis fontos gyógyítási módok. A tervbevett agglegényadó előmozdíthatja falun is egyre kevesbedő családi otthonok szaporodását. A többgyermekes családban bizonyos koron alul a gyermekeknek ingyen körorvosi és esetleg ingyen gyógyszerellátása sok tekintetben javítaná a gyermekellenes közszellemet. Ugyanezt szolgálná a szavazati jognak a megvonása attól az anyától, akinek csak egy gyermeke van, azon a címen, hogy nem teljesíti a kötelességét a nemzet fennmaradása iránt. Három gyermek esetén 30 éven aluli anya szavazati jogot kap, ennek a konzekvenciáit ellenkező esetben is le kell vonni.

Az egyháznak is újult erővel kell a küzdelem terére lépni. Mit tehet az egyház vezetősége, amikor eddig is elkövetett a cél érdekében minden lehetőt? Anyagilag alig valamit s így a baj gyökeréhez nem nyúlhat. De kiküszöbölheti még a látszatát is annak, hogy a gyülekezetben a többgyermekes szülő jobban megadóztatik, mint a családtalan. Kizárólagosan a VI1. te. 27. §-<ának az í. pontja szerint kell kivetni az egyházi és iskolai adót! Falusi gyülekezetben semmi helye nincs a II. pont alatt szereplő »Vagylagos« adókulcsnak. Ez utóbbi alapján még vannak főleg adócsökkentési segélyt nem kapó egyházak, melyek a tételes adó helyett, továbbá a gabonaadónál az úrvacsorával élő személyek után szednek bizonyos öszszeget vagy gabonát és a természetbeli fajárulékoknál tekintetbe veszik, hogy iskoláztató szülőről van-e szó, vagy nem. Természetes, hogy így nagyobb teher esik a többgyermekes családfenntartóra, mint arra, akinek nincs gyermeke. A VII. te. 5. §-ának lelkiismeretes betartásával lássa a gyülekezet, hogy az egyházi törvény is mentesíti a terhek egyrésze alól a többgyermekes szülőket. Sem közegyházi, sem közalapi járuléknál ne vétessék figyelembe a gyülekezet lélekszáma, hanem tisztán csak az anyagi helyzete.

Helyes reformok alapján már sikeresebben küzdhet a lelkipásztor a bűnös közszellem megváltozásáért. A különösen vonzó belmissziói nap mindig hangsúlyozza a gyermek értékét! Törekedni kell, hogy a keresztelés kizárólagosan istentiszteleten a gyülekezet jelenlétében legyen s ne csak a keresztszülők, hanem a szülők is megjelenjenek azon. A legtöbb gyülekezetünkben az a szokás, hogy a szülők, ha egyébként buzgó templomlátogatók is, gyermekük keresztelése alkalmával hiányoznak az istentiszteletről. Egyetlen gyermek temetése alkalmával rá kell mutatni, hogy Isten csapása akkor kezdődött, amikor a második gyermek elmaradt. .Csecsemő temetése alkalmával vigasztalásul azt szokták mondani, hogy leg-