Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-27 / 21. szám

88. oldal. 1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. kialakulásán évszázadok, vagy talán évezredek dolgoz­tak. Hogy azzá lett, ami, annak története van. És hogy éppen ezzé fejlődött, azt múltja és a múltjában rejlő jelentés felismerése szabja meg. Még az egyes emberi életek erkölcsi birtokállományát, haszna vehe­­tőségét, vagy haszontallanságát is a múltjuk hatá­rozza meg. Ha nemzeteknek, egyházaknak és intéz­ményeknek az életéből kikapcsolnánk a történetüket, nemcsak az a sok erkölcsi érték menne veszendőbe, amit a múlt jelent számunkra, de a talaj is kisiklanaj lábai k alól és kétessé tennénk jövőnket. Nem lehetne más életcél, mint együnk, igyunk, mert úgyis megha­tunk és pokollá változna az élet. Le kellene törölni a pápai kollégium homlokáról küldetésének mottóját; »Istennek, hazának, tudománynak«, a magyar nemzet­nek fel kellene adni az édes reményt: »Magyarország nem volt, hanem lesz«, a keresztyénségnek le kellene mondani Krisztus adta világmissziójáról: »Tegyetek tanítványokká minden népeket«, a magyar kálvinizmus nak is át kellene értékelni célkitűzéseit és revízió alá kellene venni nélkülözhetetlenségének öntudatát a nem­zet életében, akkor kis gyermekeinket nem a Szenthá­romság nevében és örök üdvösségre kellene megke­resztelnünk, hanem minden intézmény és emberbarátj intézet homlokzatára, minden egyház és minden új élet margójára ezt kellene feljegyezni: »Ki itt be­lépsz, hagyj fel minden reménnyel«. (Folyt, köv.) Templomszentelés Nagykanizsán. Évtizedes vágyaink és reményeink teljesülését ünnepelte folyó hó 13-án boldog örömmel a nagykani­zsai ref. gyülekezet, anyaszentegyházunknak egyik vég­vára a trianoni határszélen. Templomot szentelt, egy űj hajlékát az örökkévaló Istennek, új bizonyságát a megsegítő isteni kegyelemnek. Előző este érkeztek meg az ünnepélyen közre­működő Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző, mint Püspök úr helyettese, Fazekas Miáhly püspöki titkár kíséretében, továbbá Halka Sándor espere^, Far­kas Sándor álsósegesdi lelkész, kiket az egyház fő­­gondnoka, bárcai Bárczay Ferenc aranykulcsos vitéz lá­tott vendégül somogyszentmiklósi kúriáján. Maga az ünnepély vasárnap reggel 9 órakor kezdődött a régi imaházban, hol Németh Károly keszthelyi lelkipásztor a LXXXIV. zsoltár 1. versének eléneklése után buzgó imádságban emelte ég felé a lelkeket, felolvasván I. Kor. III. 16—23. verseit. A CX. zsoltár I. versének eléneklése után az ünneplő gyülekezet élén a palástos lelkipásztorokkal négyes sorokban vonult fel az új templomhoz, melynek kapujában hernádvécsei Vécsei Barnabás városi mérníök, az egyház gondnoka s a templom tervezője átadta a kulcsot Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyzőnek, ki megnyitotta az ajtót s átadta a kulcsot megőrzés végett bárcai Bárczay Ferenc főgondnoknak, mire az ünneplő kö­zönség bevonult a modern stílusú, nemesen egyszerű s mégis olyan melegen ható új templomba, m'^ly az urasztalától balra nyitva álló presbiteri szobával együtt mintegy 800 lelket fogadott be magába. (A templom műszaki leírását legközelebbi számunkban hozzuk/) Az ünneplő gyülekezet fennállónak elénekelte a 231. dicséret 1—3. verseit, melynek elhangzása után Halka Nándor esperes ment fel a szósjzékre s az I. Kor. III. 6—11. verseinek felolvasása után a szív mélyéből fa­kadó szárnyaló imádsággal készítette elő a lelkeket az ige hallgatására. Az ima elhangzása után az evan­gélikus egyházi vegyeskar énekelt Vánkos Jenő polgári iskolai tanár vezetésével, mely után Farkas Sándor álsósegesdi ref. lelkipásztor a XC. zsolt. 1. versének alapul vételét lebilincselő erővel szólott a templom fontosságáról, a szeretetről, mely igazán szenteli fe] a templomot, az imádságos lélekről, mely az otthont templommá varázsolja. Csak ha a templomokból s a szivekből szeretet árad, akkor lesz megoldás a mai élet nagy és nehéz kérdéseire. Beszéd után Flittner Rózsi művésznő énekelt Honti Ilona harmóniumkisérete mel­lett. Majd Medgyasszay Vince egyházkerületi fő­jegyző, mint Püspök úr helyettese mondotta _el ma­gasan szárnyaló, lelkeket megragadó felszentelő imád­ságát és áldását. Flittner Rózsii újabb énekszáma után Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző megkeresztelte egy szegény kőmíves család ötödik gyermekét, Pint Jenőt. Majd a gyülekezet elénekelte a 231. dics. 6. versét, mellyel az ünnepi istentisztelet véget ért. Az istentisztelet végeztével az ünneplő közönség díszközgyűléssé alakult, melyet bárcai Bárczay Ferenc főgonknok nyitott meg, ki megnyitó beszédében a leg­teljesebb elismerésének adott kifejezést Kádár La­jos lelkész buzgósága iránt, kinek Istenbevetett ren­dületlen hite és erős akarata tette lehetővé a temp­lomnak létesülését. Az evangélikus egyházi vegyes­­kar éneke után Kádár Lajos lelkipásztor olvasta fel a templomépítés történetét, melyből megtudtuk, hogy már 1889-ben Jávory Nándor az első kanizsai ref. lelkipásztor összegyűjtött 3057 frt.-otj Seregély Dezső lelkészsége alatt 3000 frt. kölcsönnel 7000 forintért megvette a gyülekezet a régi imaházat a Batthyány­­utca 16. szám alatt 1395-ben. Murányi János kezdte meg az újabb gyűjtést, melyet 1904 január 1-től, nagykanizsai lelkipásztori állásának elfoglalásától kezdve Kádár Lajos fáradhatatlan szorgalommal, csüg­­gedést nem ismerő kitartással folytatott. Fájdalom, ez az így gyűjtött összeg, 69.000 korona hadikölcsön­­ben elveszett s ekkor a lelkésznek elölről kellett kez­deni a munkát. Ebből a harmadik templomalapból! épült fel a templom, melyet Vécsey Barnabás városi mérnök, egyházi gondnok egyháza iránti szeretetből díjtalanul tervezett meg. A beérkezett 27 ajánlat kö­zül a munkát Kalmár Zoltán kollégiumunk volt nö­vendéke, építészmérnök nyerte el (33.883 P), ki az egyház iránti áldozatkészségből hasznot nem számított, csak készkiadásait és munkadíját számította fel. Jól­esett hallani a nemes áldozatkészségnek ezt a lépten­­nyomon való megnyilatkozását. A templomépítés tör­ténetének felolvasása után Halka Sándor esperes a belsősomogyi egyházmegye, dr. Krátky István pol­gármester Nagykanizsa város közönsége, Horváth Oli­vér lelkész az ág. hitv. ev. testvérgyülekezet nevében üdvözölte az ünneplő gyülekezetét s valamennyien nagy elismeréssel emlékeztek meg Kádár Lajos lelkész apostoli buzgóságáról. A díszközgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Délben fél 2-kor az ipartestület nagytermében 100 terítékes bankett volt, melyen gyönyörű felköszön­tők egész sora hangzott el. Bárczay Ferenc főgondnok a Kormányzó úrra, dr. bogáti Hajdú Gyula egyházi ügyész dr. Antal Géza püspök úrra és ^Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyzőre, Kádár Lajos lelkész a vendégekre, Medgyasszay Vince Nagykanizsa vá­ros közönségére és polgármesterére, Halka Sándor a honvédtisztikarra, dr. Tholvay Zsigmond a jemp­­lom tervezőjére és építőjére, Németh Sándor lete­­nyei főjegyző a szórványok nevében a gyülekezetre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom