Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-13 / 19. szám
Negyvenötödik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1934 május 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY E------------------------------------------ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. --------------FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A presbiter törvényszerinti tiszte* Ügy a régi, mint az új 'egyházi törvények szoros kötelességévé teszi a presbitériumnak és ennek kebelén belül természetesen minden egyes presbiternek is, hogy őrködjék a felett, hogy a templomi közönséges istentiszteleten, továbbá a keresztelés, úrvacsora osztás, konfirmáció, esketés, temetés és általában egyházi ünnepélyek alkalmával az egyházközség tagjai részéről mindenek az egyházi törvények szerint ékesen és jó renddel, történjenek, a templom egyházi célokon kívül más célra ne használtassák és hogy az egyházi épületekre semmiféle politikai pártjelvény fel ne tűzessék. Évtizedekre visszamenő általános óhaj volt egyházi életünkben, hogy az egyházi fegyelem ügye szabályoztassék, illetőleg a régi egyházi fegyelem visszaállíttassék. Őseink idejében nálunk ép úgy, mint más kálvinista egyházakban a külföldön, szigorú és erős egyházi fegyelem állott fenn az egyház tagjaival1 szemben; a legtöbb esetben ezt a gyülekezet gyakorolta. Sajnos, az idők folyamán az egyházfegye'lem meglazult és annak a múlt századokban általánosan közismert szigorú eljárása feledésbe ment. A külföldi református testvéregyházak nagy részénéi a szigorú egyházfegyelem mindmáig fennmaradt. Az új zsinati törvényhozásnak egyik legfontosabb alkotása az, hogy az egyházi törvénykezésről szóló VI. t.-c. keretében szabályozza az egyháztagok fegyelmezésének kérdését. Idetartoznak az egyháztagoknak a hithűségbe, a vallásos érzületbe és a jó erkölcsiségbe, általában pedig a törvényszabta egyháztagsági kötelességekbe ütköző cselekményei vagy mulasztásai, valamint az egyházi hatóság irányában tanúsított ellenszegülés vagy tiszteletlenség. Az egyháztagok fegyelmi ügyeiben való eljárásnál jut igen fontos szerep az egyházközségi bíróságnak, mely ilyenformán jelentőségében nagyban megnövekedik. Az egyházközségi bíráskodást 2000 leiken aluli egyházközségben a törvény szerint a presbitérium gyakorolja, 2000 leiken felüli egyházközségben pedig a presbitérium által választott 5—10 tagból alakul az. Az új törvény igen szigorú büntetéseket is állít fel az egyháztagok fegyelmi eseteiben, mint az úrvacsorától való eltiltást és az egyháztagok számára meghatározott összes jogoktól való megfosztást. így tehát az egyházközségi bíráskodás révén a presbitérium és az abban helyet foglaló presbiterek tisztsége jelentőségben és súlyban ez által is rendkívül nagyot nőtt. De rendkívüli megnövekszik úgy a presbitérium, mint az egyes presbiterek felelőssége is. Ezért szükséges e helyen még fokozottabb Uyomatékkal hangoztatni, hogy a pres* Irta és az Országos Presbiteri Szövetség pápai egyházmegyei fiókjának megalakulásakor előadta dr. jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok. biteri tisztségre mindenkor a legnagyobb megfontoltsággal ,az arra legérdemesebb, előző működésükkel és egész életmódjukkal arra érdemeket szerzett, pártatlan, elfogulatlan gondolkozású, komoly egyének választassanak, akik az egyházfegyelem ügyét, ha arra szükség merül fel, kellő meggondolással és higgadt komolysággal, csakis az egyház legtisztább közérdekét tartva szegn előtt, a törvény rendelkezései szerint »az egyház tagjaival szemben az evangélium szellemében, nem a megtorlás, hanem a szeretet fegyvereivel«, de ha kell teljes szigorral gyakorolják. Igen fontos kötelességek hárulnak a presbiterekre a lelkészi állás betöltése alkalmával. Az új törvény a régivel szemben a lelkészi állásnak meghívás útján való betöltését helyezi előtérbe és ezt óhajtja a gyakorlatban általánossá tenni. A meghívás útján való betöltésnél a presbiteriem joga a kezdeményezés törvény szerint, mert ,a presbitérium jelöli meg azokat a kelkészeket, akiket bemutatkozó szolgálatra felkérni óhajt és ezek közül lehet meghívás útján választani. Amennyiben a meghívás meghiúsul és a lelkészi állás pályázat útján lesz betöltve, az esetben is az eddiginél jelentősebb szerepe van a presbitériumnak. U. i. a pályázati kérvényeket eddig is egy bizottság vizsgálta felül, amelybe az egyházközség két kiküldöttét is meghívták, de ez a bizottság csak azt vizsgálhatta, hogy a pályázók okmányai rendben vannak-e, vagy nem forog-e fenn valamely törvényes kizárási ok; az összes pályázók azonban, akiknek iratai rendben voltak, választhatók is voltak egyszersmind. Az új törvény szerint egy jelölő bizottság elé kerülnek a pályázati kérvények, mely az esperes elnöklete alatt működik és melybe az egyházmegye által kiküldött két tag mellé az illető egyházközség szintén két tagot küld, amely bizottság azonban jelölést is eszközöl a pályázók közül, és pedig legalább hármat jelölni köteles, de jogosult esetleg többet vagy az összesét is jelölni. Ennek a jelölő bizottságnak tehát, amelyben a presbitérium kiküldöttei is helyet foglalnak, .sokkal jelentősebb a szerepe, mint volt a régi bizottságé és befolyása a lelkészi állás betöltésére sokkal lényegesebb. A jelölő bizottság határozata ellen fellebbeznie az egyházmegyei ügyészen kívül csakis a presbitérium valamelyik tagjának lehet; itt tehát ismét a presbiterieknek van adva több és nagyobb jog. A presbitériumnak és így az egyes presbitereknek is elsőrendű legszentebb kötelességük, hogy féltő és szerető gonddal őrködjenek egyházunk veteményes kertjei, népiskoláink fölött. Őrködniük kell, hogy iskoláinkban a közoktatás, a vallásos, erkölcsi és hazafias nevelés megfelelő színvonalon álljon és hogy az egyházközséghez tartozó gyermekek oktatás nélkül ne maradjanak. Kötelesek a presbitériumok az ősök által nemes lelkesedéssel és nagy áldozatokkal létesített iskolákat szeretettel ápolni, azokat tovább fenntartani,
