Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-29 / 17. szám
Negyvenötödik évfolyam. Í7. szám. Pápa, 1934 április 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE--------------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. • ------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A presbiter törvényszerinti tiszte.* Újonnan alkotott egyházi törvénykönyvünk I. törvénycikke bevezető részében kimondja, hogy Jézus Krisztus közönséges anyaszentegyházának egyik része, a magyarországi református egyház, magát zsinat-presbiteri elvek szerint kormányozza. Ebben a megállapításban benne foglaltatik, hogy református egyházunk, melynek legfelsőbb törvényhozó testületé az országos zsinat, az ősi presbiteriális elv alapján áll. A presbiteriális jellegű egyházaknál, így magyar református egyházunknál is, az egyházi élet alapja a gyülekezet és minden egyházi akarat-nyilvánulásnak, minden jognak forrása a gyülekezet kebeléből alakult és ezt képviselő presbitérium. A presbitérium tehát kálvini egyházalkotmányunk szerint az egyháznak legfontosabb kormányzati szerve, amelyen épül fel református egyházunk szervezetének egész épülete. A presbitérium és az ennek tagjaiként szereplő presbiterek tisztségének nagy és alapvető fontossága kifejezést nyert már korábbi egyházi törvényeinkben is, az újonnan megalkotott zsinati törvények azonban ennek jelentőségét még sokkal erősebben kidomborítják. Azok az intézkedések, amelyek a presbitérium hatáskörét és tennivalóit és ezzel kapcsolatban a presbiterek kötelességeit és jogait a különböző törvénycikkekben megállapítják, a presbitérium és a presbiteri tisztség nagy jelentőségét csak emelik. Presbiteriális egyházalkotmányunkban mindenhol kidomborodik az egyház ősi autonómiájának gondolata, az önkormányzati elv. Az önkormányzati elv lényege, hogy valamely közület vagy testület, legyen az állam, város, község, egyház, vagy más testület, a saját maga által alkotott törvények és szabályok szerint olyan önmaga által választott szervek és egyének által igazgatja magát, akik e tisztségüket nem élethivatásként, hanem saját külön élethivatásuk mellett önként, a köz iránti lelkes szeretetből teljesítik. Az önkormányzati elv végigvonul egész egyházi életünkön, de legtisztább alakjában kétségkívül a presbitériumokban nyer kifejezést, ahol egyházunk legkülönbözőbb élethivatása és foglalkozású tagjai a gyülekezet bizalma folytán az egyház és hittestvérei iránti szeretettől eltelve lelkes munkát végeznek református egyházunk javára. Az új egyházalkotmányi törvénynek igen lényeges rendelkezése az, hogy a presbiterek közé sorolja a lelkészeket, főgondnokot, gondnokot, tanítót és kántort. Ennek a törvénybe való beillesztése a valódi zsinatpresbiteri elvek érvényesülését jelenti. Az I. t.-c. 44. §-a a presbiterekre nézve kimondja, hogy azok „az egyházközségek szellemi és anyagi * Irta és az Országos Presbiteri Szövetség pápai egyházmegyei fiókjának megalakulásakor előadta dr. jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK ügyeinek intézésében, az egyházi önkormányzat gyakorlásában és az egyházi fegyelem fenntartásában közreműködő egyházközségi tisztviselők“. A presbiterek kötelességei és jogai úgy itt a presbiterekre vonatkozó résznél, mint a presbitériumra vonatkozó későbbi fejezeteknél is részletesen vannak felsorolva. E törvényes rendelkezésekből és a többi törvényeknek a presbiterek és presbitérium működésével kapcsolatos rendelkezéseiből is kitűnik, hogy a presbiteri tisztségnél és a presbiteri funkció teljesítésénél elsősorban a szellemiekre, lelkiekre és erkölcsiekre van fektetve a súly, az anyagi természetű dolgokra csak másodsorban, mert hiszen magának az egyháznak feladata is Krisztus országának a lelkiekben való építése és megvalósítása, melynél a gyarló földi élet feltételeit képező anyagiak csupán ennek minél tökéletesebb megvalósítását szolgáló segédeszközöknek tekintendők. Ebből az is természetszerűleg következik, hogy a jó presbiternek csak fokozottabb mértékben és nagyobb fényeséggel kell tündökölnie azokban a keresztyén erényekben, amelyek az egyháztagok kötelességeit képezik, hogy mint a törvény szavai is mondják, „példaként világoljanak“ a gyülekezet többi tagjai előtt. Magán és családi életével, egész viselkedésével, az egyházhoz és annak nagy és drága érdekeihez minden körülmények között való törhetetlen ragaszkodással, isten házának buzgó gyakorlásával, a sákramentomokkal való éléssel, de ezzel együtt nagyon természetesen anyagi kötelességeinek lelkiismeretes teljesítésével kell kitűnnie az igazi presbiternek és csak természetes, hogy az egyház feltétlen érdekében csupán olyan egyének hivassanak el a presbiterség magasztos tisztségének betöltésére, kik előzőleg, mint egyháztagok ebbeli kötelességeik buzgó teljesítéséről tanúságot tettek. A presbitereknek tehát igen szigorú és pedig elsősorban erkölcsi, lelki és szellemi feltételek alapján való megválogatása szükséges, mert jó és kötelességeit lelkiismeretesen teljesítő presbiter csak az lehet, aki jó és buzgó egyháztagnak bizonyult. A presbiternek megválasztása tehát kell, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel történjék ; fontos volt ez a múltban is, de még sokkal fontosabb az a jövőben, amidőn az új egyházi törvények a presbitériumok és az ezekben helyet foglaló presbiterek részére jelentősebb és szélesebb körű jogokat biztosít és kötelességeket ír elő. Igaz keresztyéni szeretettel, embertársaik és hittestvéreik iránti testvéri ragaszkodással és a békesség leikével eltelt férfiak valók csak ide, akiknek egész lényét a krisztusi erények hatják át és vezetik őket minden lépésükben. Nagyhangú, izgága, békétlenkedö, viszálykodást szító, vagy épen gyűlölködő elemeknek a presbiterek között helye nem lehet, az ilyeneket a presbitériumokba beválasztani az egyház és ennek láthatatlan feje elleni bűn, és ha ilyen érdemtelen egyének a múltban egyes helyeken a presbitériumba be is jutottak, sietni kell, hogy e sajnálatos tévedések jóvá tétessenek. Már magánál a presbitereknek és
