Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-15 / 15. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. metrum-oknak, az ütemeknek a modem fogalma is kialakulóban van. 3. A cikk szerint »Pálóczi Horváth Ádám és a sárospataki melodiáriumok még a XIX. század elején is iezt a ritmikus jelzést mellőző írásmódot követik«. Ezzel szemben a tény az, hogy sem a Pálóczi Horváth, sem pedig a pataki melodiáriumok hangjegyei inem »korálkóták«, hanem nagyon primitiv, úgy a ritmust, mint a dallamot nagyon is pontatlanul jelző jegyek, amelyeknek a genfi korátok írásmódjához aligha van közük. Hogy pedig zsoltáraink eredeti ritmusának az olvasása sohasem volt problematikus, arra elég felhoznom a kiváló magyar református tudós, Müróthi György 1743-ban, négyszólamú zsoltároskönyve függelékeként megjelent zenei dolgozatát: »A’ Solt ár oknak a’ kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája«. Tanítása világos, pontos, helyes: »—a’ Soltárok éneklésére elég azt tudni, hogy a kóták vagy egészek, vagy felek: amazokat két annyi ideig kell meg-vouni, mint ezeket« ... A genfi zsoltároskönyv ritmusa megegyezik teljesen a Maróthiéval és a Szemezi Molnáréval, nem cantus-planus-os egyik sem, sem nem .ritmustalan »korálkótás«, hanem tiszta világos, félreérthetetlen menzurális hangjegy - írású. 4. Hogy ezt »az eredeti ritmust 'többféleképen és egymástól merőben eltérő módon értelmezik«, amint a cikk mondja, —- ennek az oka nem az, hogy »a korálkótákat tévesen a mai hangjegyek értékében olvassák«. Ezeket nem is lehet másképen, mint évszázados gyakorlatnak megfelelően olvasni, hiszen ezek a mai vomalrendszeren, a mindenki által jól ismert menzurális hangjegyekkel állanak előttünk Kálvin énekeskönyveiben. Ha a különböző énekeskönyvekben a ritmikus zsoltárdallamok lejegyzésében vannak bizonyos eltérések az eredheti genfi ritmustól, azok mind tudatos, szándékos megváltoztatásai az eredetinek. Ezeknek a változtatásoknak a jogosságát az esztétikus abból a szempontból vizsgálhatja, hogy mennviben felelnek meg, vagy mondanak ellent az eredeti genfi zsoltárok zenei értelmének. 5. A »laikus olvasók elkápráztatására« valóban jó a cikkírónak az az érvelése, hogy a klasszikus és romantikus szerzők is írtak modern hangnemekben is egyházi zeneműveket. De azt minden »káprázás« nélkül megérthetik, amit én állítottam, hogy t. i. az eredetileg ősi egyházi hangnemekben született genfi zsoltároknak átmodernizálása éppolyan durva stílustalanság, mintha az ősi gregorianumokat, vagy Bach vagy Beethoven miséinek egyházi hangnemeit próbálná valaki modernizálni. Én ugyanis el tudom képzelni, hogy modern, esetleg még atonális stílusú misét is hallhatunk katholikus templomokban és modern egyházi melódiákat protestáns templomainkban, de kulturbotrámynak kell minősítenem az ősi genfi korálok ősi egyházi, eredeti tónusának a teljesen felesleges meghamisítását. Vagy talán ez is a »megm agy erősít ás« címén történt?!... 6. A »genfi dallamok megmagyarosodását« én a cikkíróval s az általa felhozott zenei »szaktekintélyekkel« szemben is kereken tagadom. Vájjon miféle »magyar« metodikai faji sajátosságot találunk az ősi francia zsoltárdallamokban?. És vájjon a magyar faji ritmusra nézve a caintus planus olyan kizárólagos kerakterisztikum, hogy még az eredeti magyar dallamok ősi magyar ritmusát is szükséges volt elvetni a kedvéért? Magyar faji ritmusunkból gyülekezeti éneklésünkben bizony nem találhatunk egy mákszemnyit sem. Ez a tény! Meglep a cikkírónak az az állítása, hogy magyar legényeket cantus-planusban hallott nótázni. Az effajta állítás ellenkezik a magyar nóta természetével és a cantus planus egyházi zenei lényegével is. C intus planus a magyar népdalirod,alomban nincs. A cantus planus alapvető jellege ugyanis az, hogy az mind előadásában, mind lejegyzésében ugyanaz a magyarban, németben, franciában, angolban egyaránt. Ott az ütemvesszők tisztán a zenei struktúra Vagy a harmóniai funkciók szemléltetésére valók csupán. E tekintetben pedig a faji magyar zenéhez zsoltárainknak semmi köze. 7. »A magyar ritmushoz fogunk van. Abból nem Engedünk!« Ebben teljesen egyetértek a cikkíróval. Állítsuk vissza gyönyörű magyar énekeink ősi magyar ritmusát: »Ne szállf perbe én vele ma, »lm befőttünk nagy örömmel«, »Adjunk hálát mindnyájan«, »Hogy eljött az idők teljességed stb. stb. Milyen szépen fognak ezek az énekek zengeni ősi magyar eredeti ritmusukban! Ezeknek valaha magyar ritmusuk volt, amit a cantus planus-ban — tékozoltunk el... De ne keressük a magyar ritmust a genfi francia dallamokban. Önámítás ez, »kin az idegen nemzetek... nem győznek eleget rajta nevetni...« Ám ha nem kellenek Kálvin szent zsoltárai, senki nem köt ezekhez az »idegen« francia ritmusú zsoltárokhoz. Gondoskodjanak az elégedetlenkedők Szenczi magyar verseihez magyar zsoltárdallamokról! De ne, ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha a francia frakkra magyar suitást hímezünk, magyarrá lesz még a francia is, aki azt magára ölti... A cikknek egyéb, a lényegre nem tartozó, hangulatkeltő részleteivel nem foglalkozom. Árokháty Béla. (P - .. . it KONYV1SMERTETES A Muraközy Gyula: A diadalmas élet. Krisztus a XX-ik században. Budapest, 1933. Szerző kiadása. 8-r. 344 1. »A diadalmas élet« címen hagyta el a sajtót Muraközy Gyula budapesti lelkész legújabb könyve. Mostanában ez már a negyedik olyan könyv, mely különösen a középosztálynak szól s igyekszik a minden művelt ember lelkében felmerülő hitbeli kérdéseket a XX-ik század tudományos műveltségével összhangba hozni s a Bibliát a kor szemüvegén keresztül megismertetni. Nem dogmát ad, nem is theologiai tudományt és mégis magában foglalja ez a könyv a dogmatikus és biblia-kritikai tudományos theologiánk mindazon kérdéseit, melyek a vele nem hivatásosan foglalkozó művelt embert is érdeklik. »Teremtés vagy evolúció, ember vagy állat« — ebből kiindulva röptében végigvezet az emberiség történetén s rámutat Isten üdvtervére, mely a világ történetében le van fektetve. Beszél a bűn rettenetes valóságáról, mint kaini örökségről. »Nézzétek a nagy társadalmi újítókat, tulajdonképen mind azon buknak el, hogy nem akarták elhinni a Kain családjából való származásukat.« »A világ szekerének a tengelye az erkölcsi törvény« — mondja tovább. »Amig az erkölcsi világrend tart egy országot, addig göröngyös úton is előre halad, de ha a tengely összetörik, akkor a meredek szélén a halálba rohan.« Foglalkozik Jézus személyiségével, messiási kül
