Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. lal: »Vájjon értedre, amit olvasol?« Erre ő többé-kevésbbé szomorú lehangoltsággal így válaszol: »Mimódon érthteném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?« A szerecsen főembernek ezeket a szavait egyesek úgy magyarázzák, hogy nem kell a bibliát a nép kezébe adni, mert úgy se érti meg, s van olyan keresztyén egyház, amely erre az Igére való hivatkozással az ég és föld Teremtője és az Őt kereső lélek közé embereket helyez, akik maguknak követelik az üdvösség titkainak kizárólagos magyarázási jogát. Senkinek sincs joga, testvéreim, uralkodni a mi hitünkön. Az erre hivatottak, az idősebbek, az erősebbek támogassák a gyöngébb testvéreket a béke és megnyugvás felé vezető nehéz úton, de csak mint az ő »örömüknek munkatársai« (2 Kor. *1:24.). Filep is ilyen munkatársa volt csak a szerecsen főember Örömének: olyan vezető, aki nyomban eltűnik, mihelyt tanítványa elérkezett az evangélium lényegéhez és megtanulta kimondani ezt a szót: »kegyelem«. Filep a királyi kincstartó díszes kocsiján ülve két kulcsot ad a kereső főembernek. Egyet, hogy az Írást megértse, egy másikat pedig, hogy le tudjon szállni a saját szive mélységeibe. Helyesen mondotta valaki, hogy minden emberi szívnek, bármennyire bezárt legyen is környezete és látszólag az Isten Lelkének munkái előtt is, megvan a maga kulcsa. Ezért állandóan keresnünk kéll azután a kulcs után, amely a leginkább elreteszelt ajtót is megnyitja a mennyei befolyások előtt. A főember leikéhez megtalálta Fiién a kulcsot, amelven ez az egy szó olvashatóéi »bűnös«. Nemcsak: gyenge, segélyre szoruló teremtmény, hanem: bűnös ember. Távol van tőle, mintha tanítványát kétségbe akarná ejteni: a legnagyobb örömöt készíti a számára, amikor úgy tanítja meg ellebegni Jézus nevét, mint Szabadítóét, Megváltóét, amivel egyúttal az egész Szentirás titkát is felfedte előtte. Mert bármint vélekednek is a rabbik, a későbbi és korábbi Írástudók: az Úr szenvedő szolgája, akiről Ézsaiás próféta beszél és akiről a szerecsen főember olvasott, nem lehet más, mint az Úr szenvedő szolgái közül a legszenvedőbb, a megfeszített Krisztus. Igen, a Megfeszített, Aki a gyjalázat fáján halt meg... a bűnösökért. Aki »betegségeinket viselte,, fájdalmainkat hordozá«. Nekünk szól az Ige, amely egyedül adhatja meg a lelkünk nyugalmát: »Elvégeztetett«. Az Isten leszállt a földre. Végtelen irgalmából a Krisztus által békét, megnyugvást ad mindazoknak, akik őt hittel keresik. A szerecsen főember megértette az Ézsaiás próféta szavát. Látta az Isten szenvedő szolgáját, Annak átszegezett kezét és hallotta hivogatását: »Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok es megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket«. {Máté 11: 28.). * Megmozdult valami a szive mélyén: ujjongó örömöt érzett. S ami a lelkében élt, azt cselekedettel is meg kellett mutatnia. A békesség Fejedelmének megkeresztelt hivő seregébe óhajtott ő is beletartozni. »Imhol a viz, mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?« »Mi gátol téged, hatalmas úr? Minden: állásod, gazdagságod, családi kapcsolataid. Talán feleséged, gyermekeid. Bizonyos vagy benne, hogy megmaradsz továbbra is a királynő kegyében? Nem végét jelenti-e ez a te fényűző, világias életednek is? Megtérésed találkozik-e a családod tetszésével? Nem jutsz^e ellentétbe legközelebbi környezeteddel?« A főember nem teszi fel ezeket a kérdéseket. Ö csak engedelmeskedni akar lelkiismerete szavának, Isten hivogaíjásának és úgy szeretne felkiáltani, mint később Luther kiáltott fel hires énekében: „Gyermeket, nőt, testi éltet, Hirt és jólétet Elvihet, benyelhet A föld gonoszsága: De megmarad Isten országa!“ (236. dics. 4. v.) Egyszerű hitvallás hangzik el a főember ajkáról: »Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Istfen Fia«, s mint ilyen, a bűnösök Megváltója, Szabad Riója. Erre megáll a kocsi, tanító és tanítvány leszálltak a vízbe. A tanítvány bemeríttetik egészen, mint akinek része van a Krisztus szenvedésében és halálában, és mikor fölemelkedik ismét a vízből: ime a régiek elmúltak, újjá lett minden. (Róm. 6:3—4.). Most már akár el is tűnhetnék mellőle Filep. Ha emberi módon szólva teljesen egyedül állna is.„ akkor sem lenne egyedül. Megváltója ott van mellette, s ennek az Ígéretnek ereje hordozza őt: »Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek: de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad«. (Ézs. 54:10.). »Tovább méné az ő útján örömmel.« Legyen bár ez az út könnyű, vagy nehéz, vezessen napsütötte mezőkön, vagy sötét éjszakán at, vigyen a harcba, a keserű csalódásba, vagy a legrettenetesíebb halálba,, ő tudja, hogy kinek hitt és kiben vetette bizodalmát. »Tovább méné az ő útján örömmel.« Napjainkban nem árt hangsúlyozni, hogy a keresztyén kegyesség nem életunt szomorúságban, siránkozásban áll,, hanem a keresztyénség az életöröm, az örvendezés, az igazi életszépség vallása. A keresztyén ember életútja, megtérésétől kezdve, diadalét! , Éppen azért, ha nem kecsegtetnek is rózsaszínű kilátások az új-évben, én mégis azt mondom, hogy bátran előre az Úrnak ereje által. Menjetek tovább az új esztendő útján örömmel! * De hogy ezt lehessétek, akárcsak a szerecsen főembernek, néktek is meg kell találnotok a Krisztust. A hivő ember öröme nem felületes könnyelműség, amely nem számol a valósággal és semmibe se veszi a fájdalmakat, hanem annak a biztos meggyőződésnek gyümölcse ez az öröm, hogy mind életünkben, mind halálunkban annak az Isteninek kezében vagyunk, Aki szerelmes Fiában békességet és 'bocsánatot nyújt a bűnös embernek. Meg kell találnod a Krisztust. Akit Isten váltságul adott sokakért. Ha úgy érzed, hogy te érted is, akkor menj tovább a te utadon örömmel. Akkor harcold bátran a harcot, amely elé Isten állít, s fogadd el alázatos szívvel mindazt, amit áz égi kéz küld: az egészséget és betegséget, a gazdagságot és a szegénységet, a sikert és a kudarcot, az életet és a halált! (Dr. F.J. Krop rotterdami ref. lelkész után.) Fejes Sándor. — A Tóth Ferenc Körnek pályaművek jutalmazására dr. Matolcsy Sándor m. kir. kormányfőtanácsos, egyházkerületi világi aljegyző, a főiskolai igazgató-tanács új tagja 50 P-t, dr. Jókay Ihász Miklós egyházmegyei gondnok 33.60 P-t volt szives adományozni. Fogadják nagylelkű adományukért e helyen is a kör hálás köszönetét.
