Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-18 / 11. szám
Negyvenötödik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1934 március 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP a dunántúli református egyházkerület hivatalos közlönye ......-.............••••...........................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A 7—18 éves gyermekek vallásváltoztatása. (Észrevételek a m. kir. Belügyminiszter javaslatához.) Az ugyanazon bevett vagy elismert vallást követő szülők házasságából származott gyermekek vallási hovatartozandóságáról tételes törvérry nem rendelkezik, mert egyházi szokásjogon alapuló és egyébként is magától értetődő szabály, hegy ebben az esetben a gyermekek gzülőik közös vallásában nevelendők. A különböző bevett vagy elismert vallásfelekezetekhez tartozó szülők házasságából származó gyermekek vallására nézve azonban már tételes törvények intézkednek. Utóbbi esetben a házastársiak — de csakis a házasság megkötése előtt — születendő gyermekeik vallását illetőleg megegyezhetnek (reverzális) abban, hogy a születendő gyermekeik a házastársák valamelyikének vallását kövessék. Megegyezés hiányában a gyermekek nemük szerint követik szülőik vallását. Ezen szabály alól eltérésnek utóbb csak abban az esetben van helye, ha a szülők egyvallásuakká válnak. Ekkor ugyanis, ha volt közöttük megegyezés, ezt a megegyezést megváltoztathatják akként, hogy a 7 éven aluli és a még születendő gyermekeik közössé vált vallásukat kövessék, — megegyezés hiányában pedig ez az eset az egyvallásuvá válás törvényes folyományaként következik be. A 7—18 éves gyermekek viszont bármelyik esetbein a gyámhatóság engedélyével szülőik közössé vált vallására térhetnek át. Az 1894: XXXII. t.-c. 3. és 4. §-a, amely a szülők egyvallásuvá válása 'esetén engedélyezi egyedül a 7—18 éves gyermekek áttérését a szülők közössé vált vallására, ehhez az áttéréshez nem kíván meg egyebet, mint a gyámhatóság beleegyezését. Ez a törvény azonban maga nem ad semmiféle útmutatást a gyámhatóságnak, hogy az egyetlen feltételen — a szülők egyvallásuvá válásán — kívül milyen toj'vábbi feltételek feinforgása esetén adhatja meg az áttéréshez beleegyezését. Ezt a hiányt volt hivatva pótolni az 1674/1895. VK. sz. ein. körrendelet 7. §-a, amely szerint »a gyámhatóság az áttérni kívánó gyermeket maga elé idézheti és az 'áttéréshez beleegyezését csak \ukkor adja meg, ha az áttérni kívánó gyér-« mek már az érettség oly fokát mutatja, hogy saját vallásos meggyőződéssel bírhat«. Kimondja még a rändelet, hogy a beleegyezést meg kell tagadni, ha a gyermek eddigi vallását elhagyni nem hajlandó. Ezt az utasítást óhajtja a m. kir. belügyminiszter módosítani akként, hogy a gyámhatóság ne azt legyen köteles vizsgálni, hogy az áttérni kívánó gyermek érett-e már annyira, hogy saját vallásos meggyőz ződéssel bírhat, amely egyedüli esetben engedélyezhető az áttérés, — hanem az áttérést cs{ak azokban az esetekben legyen joga megakadályozni, amikor a vallásváltoztatás a gyermek lelkületére és valláserkölcsi felfogására "káros hatással lehet. E szerint a FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK 7—18 éves gyermekek áttérésénél eddig megkívánt pozitív feltételt egy negativ feltétellel kívánja felcserélni és nem azt kívánja szabályozni, amikor az áttérést engedélyezni lehet, hanem azt az esetet, amikor az áttérést engedélyezni nem lehet. A m. kir. belügyminiszter a szándékolt módosítás indokául azt hozza fel, hogy — nézete szerint —< az 1894: XXXII. t.-c. 3. és 4. §§-ainak a 7—18 éves? gyermekek áttérését megengedő rendelkezése a család vallási egységét kívánta biztosítani még a gyermekek vallásos nevelésének megzavarása árán is. Noha ez utóbbi szempontból a 7 évhez közelebb álló gyermekek áttérése aggálytalanabb, az utasítás mégis törvényes akadályként jelentkezik épen a 7 évhez közelebb álló gyermekek áttérésének engedélyezésénél, mivel ezek koruknál fogva sem állhatnak az érettség olyan fokán, hogy saját vallásos meggyőződéssel bírhassanak. Mivel az ilyen gyermek közelebb áll érettség tekintetében a 7 éven aluli gyermekhez, aki pédig pusztán a szülők egyvallásuvá válásának folyományaként követi a szülők közössé vált vallását, a jelenlegi utasítás fenntartása esetén sérelem éri a törvénynek a család vallási egységét előmozdítani kívánó intencióit. Eszerint a m. kir. belügyminiszter a család vallási egységének biztosítását oly ponderabilis szempontnak tekinti, amely szempont mellett eltörpül minden más tekintet. Az bizonyos, hogy a család vallási egysége kívánatos szempont s az 1894: XXXII. t.-c. ezt a vallási egységet is előmozdítani kívánta. Azonban nem lehet azt állítani, hogy a törvénynek ez lett volna az egyedüli és ilyen élesen kihangsúlyozott célja. Ennek a szempontnak ilyen éles kihangsúlyozása mellett több olyan érdek szenvedhet súlyos sérelmet, amely érdekek védelme pedig legalább is annyira figyelemreméltó, mint a család vallási egységének biztosítása. Az 1894: XXXII. t.-c. elsősorban megvalósítani kívánt célja: a felekezetek közötti béke biztosítása volt í? ennek érdekében szabályozta a törvény az államhatalom auktoritásával a reverzális intézményét s ezzel együtt a gyermekek vallását. S ezt a szabályozást akként kívánta keresztülvinni, hogy a törvény értelmezése körül homályosság lehetőleg ne legyen, épen ezért pozitív határokat vont meg, bölcsen tudván, hogy a negatív határok szélesebb latitudeöket engednek meg, ez pedig a felekezetek kölcsönös féltékenységének, rivalizálásának s így súrlódásának szolgálhat alapjául. Az 1868: Lili. t.-c. az addig csak egyházi szabályok alapján kialakult reverzális intézményét megszüntette és felállította a sexus sexum sequitur merev szabályát, amely alól csak egyetlenegy kivétel volt, az t. i., hogy a szülők áttérése es|etén a 7 éven aluli
