Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-11 / 10. szám
38 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. lenhetett meg a'konferencián. Ott voltak Varjú József és Balázs József egyházmegyei tanácsbirák és élénk érdeklődéssel kisérték a konferenciát, melynek megrendezése is példás volt. A konferencia reggel 8 órakor istentisztelettel kezdődött, melyen alulírott hirdette az igét Luk. 17: 20—21 alapján. Az egybesereglett lelkipásztorok és presbiterek együttesein felvették az úri szent vacsorát, melyet Kelemen Béla ácsi lelkész gondolatokban gazdag és bűnbánatra hívó beszéd után szolgáltatott ki. A tulajdomképeni konferenciát pontosan fél 10 órakor nyitotta meg Győry Elemér lelkész szentírásolvasással, imádkozással és a konferenciának már fentebb említett vázolásával. A társelnöki szék elfoglalására felkérte a legidősebb vidéki presbitert, Mészáros Istvánt, aki 32 év óta presbitere a banai egyházközségnek. Rostetter János, a győri református egyház főgondnoka, az egyház történetéből vett képekben gazdag és hazafias szellemtől áthatott beszédben köszöntötte a konferenciát. Az első előadást »A presbiter, mint példa« címmel Sáhó István bőnyi lelkész tar-* tóttá. Rámutatott arra, hogy a presbiteri tiszt igen régi, visszanyulik az őskeresztyénség idejére, sőt az ótestamentum alapján a vének tanácsáról is megemlékezett. Az újtestamentumból vett idézetekkel fényesen megvilágította a presbiter személyéi az őskeresztyénségben, a reformációban és napjainkban. Nyomatékosan hangoztatta, hogy a mai presbitereknek úgy a magán- és családi életükben, mint a gyülekezeti életben jó példát kell szolgáltatniok a gyülekezet tagjai számára. A második előadást dr. Varjú József törvényszéki biró, győri presbiter tartotta »A presbiter, mint a lelkipásztor munkatársa címmel. Alaptétele ez volt: a presbiter Jézus Krisztus munkása, minthogy Jézus örökké munkálkodik, az ő munkásának sem lehet sztrájkolni. Tehát presbiternek lenni az egyházi életben való munkálkodást jelent és pedig a lelkipásztorral karöltve. Vázolta az egyes hibás presbiter-típusokat, viszont kimutatta, hogy a jó presbiter az egyházközségnek élő lelkiismerete, kinek az egyházkormányzat terén úgy kell működnie, mint az egyén életében a lelkiismeretnek. A presbiter az egyházvédő munkában ne lépjen fel soha támadóan, a külső nyilt támadásokkal szemben az előre tolt őrszem szerepe az övé, míg a szektáikkal és a belső ellenségekkel szemben a presbiter bizonyságtételében nyilvánul meg leghathatósabban az egyházvédő munkássága. A templomkerülőkkel, úrvacsorától távolmaradókkal, káromkodókkal szemben emelje fel tiltó szavát. A pasztorációban való részvétele a hívek, betegek és szegények látogatásában nyilvánul meg, a gyülekezet szociális feladatainak betöltése végett pedig szorgalmaznia kell a diakonatus, nő- és leányegyesületek, valamint az ifjúsági egyesületek megszervezését. Az előadó végül kitért arra, hogy nem hiányossága az a törvénynek, hogy a presbiter jogairól nein tesz külön említést, mert a; presbiternek minden egyes kötelessége egyszersmind a legszentebb joga is. A bizonyságtevő s a -kiváló bíró lelkiismeretességével és alaposságával megírt és előadott előadás mély lelki élményt jelentett a konferencia résztvevői számára. Délelőtt folyamán a harmadik és utolsó előadást Mille Géza, a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója, győri presbiter tartotta »Egyházunk és a szociális válság« címmel. Az általános helyzetkép megrajzolása során kifejtette, hogy a mai rendkívüli idők egyik legkiáltóbb követelménye egyházi életünkben a takarékosság. Bár a takarékosság sok tekintetben megbénítja az egyház kezét és e miatt nem tudja kifejteni azt az élénk tevékenységet belmissziói szempontból, mint ami kívánatos volna, mégis szükségesnek látja azt, mert különben egyházközségeink eladósódnak. A másik követelmény lenne a hívek egyházi terheinek mérséklése. Távol áll tőle minden olyan gondolat, mellyel akárki csorbát üthetne az egyházközség törvényes kötelezettségein, hanem ezt az illetékesek bölcs belátására bízza, hogy mik volnának azok a módok és lehetőségek, melyekkel az ezer gonddal küzdő és a már száraz kenyérre jutó falusi hívek legalább az egyházban érezhetnék meg a lelki megkönnyebbülés mellett az anyagi könnyítéseket is. Harmladik kivánalom a hívek erősítése a terhek hordozásária. Ez volt előadásának gerince. Szólott ugyan a váosi presbiter szociális feladatairól is, kiváltképpen azonban azt tárgyalta, hogy a falusi református presbiter legyen mintaga/da, aki szakít a gazdasági konzervativizmussal, mellyel a mai válságos időkben csak tönkremenni lehet. Nemcsak az egyházi életre áll, hanem a gazdaságira is a reformálódás elve. Ismerteti az irányított gazdálkodást a gabonatermelés, az állattenyésztés, a tejértékesítés, az apró baromfitenyésztés, a méhészet és gyümölcs észlet terén. A lelkészek és tanítók figyelmébe pedig gazdakörök alakítását ajánlja, melyek hozzájárulnak a falú népének műveléséhez, mert a műveltség is igen fontos tényező a nép életében. Déli 1 órakor két órás ebédszünet szakította meg a konferenciát; a győri egyház által adott ebéden étel előtt K. Kiss Sámuel győri presbiter felolvasta II Tim. 2:3—6, majd buzgó imában emelte a lelkeket Istenhez. Étel után pedig Takáts Béla győri gondnok mély vallásos őrzésiből fakadó hálaimában köszönte meg az Úr eddigi áldását és kérte továbbra is segedelmét a konferenciára, a presbiterek egyéni, családi és egyházi, valamint magán munkáira. Délután 3 órakor újra megnyílt a konferencia, melyen az elnöklést ,Maller Kálmán banai lelkész látta el, aki mellett a társelnöki tisztet Varga László győri legidősebb presbiter töltötte be. Győry Elemér győri lelkész nagy tudományos felkészültséggel és az elvontnak látszó jogi kérdést igen élvezetes, egyszerű formában tárgyaló előadást tartott a presbitérium újjászervezése címén. Érdekes és eredeti volt előadásának bevezető része, melyben az új egyházi törvényinek a presbitériumra vonatkozó szakaszait és ezek rendelkezéseit párhuzamba állította Kálvin Jánosnak a presbitériumra vonatkozó tervezetével. Kimutatta, hogy a református egyházalkotmány a legdemokratikusabb, természetesen ez alatt a szó alatt nem piaci demokrata jelszavak hangoztatása értendő, vagy valakinek az egyházkormányzatból tvaló kizárása azért, mert előkelő társadalmi állást tölt be, vagy vagyonos ember, hanem érteni kell a gyülekezet önkormányzását és erre a legalkalmasábbak kiválasztását. Éppen ezért a presbitérium újjászervezésénél az első szempont ezeknek az egyéneknek kiválasztása, mert csak az ilyen presbiterek lehetnek példák a gyülekezet minden tagja előtt minden vonatkozásban. Majd rátért a presbitérium újjászervezésére, azaz a választásra, eloszlatva minden kételyt, mely az egyházi törvény látszólagos ellenmondása körül támadhatna és gyakorlati példákkal világította meg az összes előfordulható eseteket. Lendületes és lelkes előadását annak a kérdésnek a feltevésével és tisztázásával fejezte be, hogy a presbitériumnak nem lehet tagja mindenki, aki a
