Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-23 / 51. szám
1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 219. oldal. haza kér. felekezeteinek egy legyen az öröme és egy legyen a fájdalma? Avagy nem érzik-e, hogy midőn egyfelől a hitetlenség és közöny támadásai ellen kell védekeznünk, másfelől ama paizsos férfiú: a szegénység vet gátat legszentebb törekvéseink elé, a megértő szeretet készségét parancsolóan Írja elénk a közös gond, a közös érdek, a közös veszély és a mostoha sors közössége? A tanügyet illetőleg megemlítjük, hogy az egyházmegyében hét egyház tart fenn református felekezeti népiskolát. Ezekbe a felekezeti iskolákba jár az összes ref. tanköteleseknek 74o/o-a; más jellegű iskolában kénytelen tanulni 26 o/0. Iskolaépületeink jó karban vannak, a tantermek tágasak és tisztántartottak; a tanszerekkel való felszerelés azonban a legtöbb helyen hiányos. A tanítás és nevelés felelősségteljes munkáját hét férfi- és három nőtanító végzi. A tanítási eredmény általában dicséretes. A más jellegű népiskolákba járó és a középfokú tanintézetekben tanuló ref. vallásu növendékek vallásiam oktatását a lelkészek látják el odaadó buzgósággal. Az iskolafenntartó egyházak, ha a nyomasztó gazdasági helyzetben nem tudnak is az iskolafelszerelés tekintetében minden kívánalomnak eleget tenni, de a személyi járandóságokat és a legszükségesebb dologi kiadásokat eddigelé elő tudták teremteni s a tanerők fizetését mindenütt kiszolgáltatták. A vallásos nevelés munkája az iskolán kívül is dicséretes eredménnyel folyik. A tanerők a növendékek templombajárására nemcsak a szorgalmi idő alatt, hanem a szünidőkben is felügyelnek, azt szór-. galmazzák és ellenőrzik. Vasárnapi iskolai munka öt gyülekezetben folyik. A legtöbb helyen bibliaórákon, gyermekistentiszteleteken is foglalkoznak a gyermekekkel. A városi gyülekezetekben Soli Deo Gloria kollégiumi összejövetelek is tartattak. A gyermekpásztorizáló munka fejlődő irányzatot mutat. Anyagi ügyek tekintetében a helyzet kielégítőnek mondható. 578.100 P cselekvő vagyonnal 22.999 P adósságteher áll szemben. A kölcsönöket nagyobb építkezések céljára vették volt fel az egyes gyülekezetek s azokat a rendes költségvetés keretében törlesztik. A bevételek mindenütt fedezik a kiadásokat. Csak egy gyülekezet van, amelynél az egyházi adó nem folyik be a megkívánható mérvben s következésképen az egyház sem tud eleget tenni pontosan és rendesen fizetési kötelezettségeinek. A többi gyülekezet anyagi helyzete rendezett. A híveknek egyházi adóval való megterhelése seholsem lépi túl a teherbiróképesség határait. A földmívelő falvakban a régi gabonaadózás van ma is gyakorlatban, míg a többi helyeken vagy a törvényes adózási rendszer vagy osztálybasorozás utján történik a hívek megadóztatása. A híveknek buzgósága és egyházukhoz való ragaszkodása áldozatkész adakozásban is megmutatkozik. Ez évben a nagymarosi egyház építette újjá és látta el új toronnyal templomát mintegy 11.000 P költséggel, nagyobb részben a hívek önkéntes adakozásából. Salgótarján pedig két harangot szerzett be szintén adakozásból. A szociális segítés terén is megtesznek gyülekezeteink minden tőlük telhetőt. A tehetősebb hívek szívesen segítik a szegényebbeket. Az egyes gyülekezetekben a legtöbb helyen a szegénygondozás intézményesen is meg van szervezve, ahol pedig városi vagy községi alapon van megszervezve a szegénygondozás, ott gyülekezeteink ebbe kapcsolódnak bele s lelkészeink éber figyelemmel kisérik, hogy szegénysorsú híveink a segélyek juttatásánál hátrányt ne szenvedjenek. A nyomasztó gazdasági helyzetet minden társadalmi réteg megérzi és sínyli. A gazdaközönség a nyomott terményárak miatt, az iparos és kereskedőtársadalom az általános gazdasági pangás miatt jutott nehéz anyagi helyzetbe. De a — ma szinte irigyelt — tisztviselői osztály sincsen rózsás helyzetben. Ez is csak igényeinek a végsőkig való lecsökkentésével tudja magát valahogyan a felszínen tartani. Legnyomasztóbban érzik azonban a mostoha idők súlyát munkanélküli munkástestvéreink. Ezek azok, akik legjobban rá vannak szorulva az Ige vigasztaló erejére és a megsegítő felebaráti szeretet áldozatos készségére. Megállapíthatjuk, hogy lelkészeink és híveink ezen segítő munkából is bőven kiveszik részüket: szeretettel veszik fel ezen inségbejutottak gondját, és segélyek szerzésével vagy nyújtásával, munkaalkalmak lehető juttatásával igyekeznek nehéz sorsukon könnyíteni. A gyülekezetek közötti kapcsolat a gyülekezetek nagy távolsága miatt nem lehet oly bensőséges, amint az kívánatos volna. Kiskörök és missziói körök is alig alakíthatók ebben az egyházmegyében. Presbiteri vagy KIÉ összejövetelek sem tarthatók. A nagy távolság, az összejövetelek költséges volta gátat vet a készség és a jó szándék elé. Mégis a téli hónapokban tartott vallásos estélyeken többször szerepeltek kölcsönösen a szomszédos gyülekezetek lelkészei, sőt a két városi gyülekezet nagyobb szabású összejövetelein egyházi közéletünk országos nevű jelesei is megszólaltak. Él bennem a remény, hogy a jövőben még nagyobb lesz a vezetőkben a felelősségérzet, a hívekben a buzgóság; a nyomasztó anyagi gondok csökkenésével eltűnnek azok az akadályok is, amelyek ma még korlátot állítanak legszentebb törekvéseink elé, a jó Isten elhozza reánk az Ő jókedvének esztendeit s hűséges, mélységes hitű és sorsukkal elégedett pásztorok boldogan terelgetik a rájuk bízott nyájakat Isten országa felé! Szenei Molnár Albert zsoltáraiból a nép ajkára átment szólásformák. Farkasfalvi Filiczky János theologus diák 1607- ben így ajánlja Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait a magyar közönségnek: „Midőn ezt jól látná a Molnár Albert, Aki sok országot látott és tengert, Hogy ennyi sok keresztyén nemzet közűi Csak a magyar nép volna e versek nélkül, Használni akarván ö nemzetének Segedelméből a kegyes Istennek, A zsoltárt magyar versekbe formálta És a francia nótákra szabta: Kit tőle végy jó néven hív olvasó, Hogy Istentől néked adassék sok jó ! “ A theologus diák kegyes óhajtása teljesült. Molnár Albert verseit a magyar kálvinista nép anynyira megszerette, hogy a Szentirás mellett legkedvesebb olvasmánya a Zsoltár lett, nagy részét könyvnélkül megtanulta s így a magyar református lélek közkincsévé váltak a zsoltárok, melyeknek egyes versszakait, sorait, kifejezéseit híveink fohászkodásaiban, beszédeiben és Írásaiban, közmondásaiban, még ártatlan tréfáiban, sőt nekibúsult átkozódásaiban is, egyszóval lelki életének minden külső megnyilvánulásában megtaláljuk s elmondhatjuk, hogy a zsoltárok
