Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-16 / 50. szám
Negyvenötödik évfolyam. 59. szám. Pápa, 1934 december 16. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......-.................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...........J.—....................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A református női tábor megszervezése. Egyetemes konventünk ez évi jegyzőkönyvének 90. száma alatt igen nagyjelentőségű s életbevágó intézkedéseket olvashatunk. A református női tábor megszervezésének gondolata és szükségessége van ebben lefektetve. Ez évi október hó elején tartott református hét alkalmával a lelkésznék gyűlése már foglalkozott is ezzel a nagyfontosságú üggyel, s dr. Ravasz László előterjesztésében egy határozati javaslatot fogadott el. Hogy azonban az ügy ne álljon meg a határozat elfogadásánál, s ne legyen jegyzőkönyv-papiros-jelentésbelmisszió, ez év december hó 7-én a missziói előadók is megtárgyalták a tennivalókat, s az e napra összehívott nagygyűlés a zsinat termében elhatározta, hogy a munkát meg is indítja. E gyűlésen egymásután szólaltak fel a meglevő, történelmi múltra visszatekintő nőegyesületek képviselői, s valamennyien nagy lelkesedéssel csatlakoztak a mozgalomhoz. Nagyon természetes, hogy ha maguk a nők akarják a női tábor megszervezését, az egyház férfitagjai, presbitériumai, adminisztratív hatóságai abban a kellemes helyzetben vannak, hogy nem kell aggódniuk a megindulás kezdeti nehézségein. A hivatalos tényezők pedig nem láthatnak felesleges munkát ebben. Továbbiakban a missziói előadók értekezletét kívánom ismertetni, s legyen szabad kérnem mind az Esperes, mind a missziói előadó urakat, mind lelkipásztortársaimat, hogy nagy figyelemmel olvassák el és tegyék magukévá azokat a gondolatokat, amelyeket az előadók értekezlete ez ügyben az egyház vezetőinek s tagjainak tudomására óhajt hozni. Amint dr. Ravasz László püspök megállapította, három olyan pont van, amelyben mindannyian egyetérthetünk. Ezek: 1. A női munka nagyon fontos és nagyon sürgős. Bár már évekkel ezelőtt szervezetten megindult volna. 2. Nincs nagyobb veszedelem, mint a papirosbelmisszió. A Szentlélek reális életvalóságát nem lehet jelentésekkel pótolni. 3. Ez a munka annyit fog érni, amennyit a gyülekezetek végeznek belőle. Van azonban három olyan pont is, amelynél a vélemények eltérhetnek. Ezek: 1. Ez a munka egy csomó gyülekezetben már megvan. Legfeljebb arról lehetne vitázni, hogy hol van és hol nincs meg. 2. Ez a munka egy csomó gyülekezetben bármely pillanatban megindítható, mert minden lehetőség megvan erre. 3. Annak a segítő munkának, amelyet a belmiszsziói bizottságoknak el kell végezniük, a következő kérdésekre kell választ adniok: Mit kell tenni a meglevő női munkával; mit kell tenni ott, ahol csak megindítani kell, s mit kell tenni ott, ahol szervezni kell a munkát. Mindkét csoport három kérdésére adjuk meg a feleletet. 1. Abban mindnyájunknak egyet kell értenünk, hogy a református női tábor megszervezése nagyon fontos és nagyon sürgős dolog. Tény az, hogy aszszonyaink és leányaink tudnak és akarnak dolgozni az egyházban az egyházért, csak sok helyen nem adnak rá nekik módot. Méltán bánthatja őket ez az eljárás, hiszen köztudomású, hogy a nőknek nagyobb az érzékük bizonyos egyházi munkák iránt, mint a férfiaknak. A legtöbb férfimunka egyházi viszonylatban nyáron szünetel. Miért van az, hogy nem egy helyen a lánykörök nem engedték szabadságra menni vezetőjüket nyáron sem, mert nekik nem kellett a nyári pihenés? (Nógrádverőce.) A női munka szervezettségének kiépítése nagyon fontos azért is, mert rendkívül sok szociális feladat nehezedik ma az egyházakra. De azért is fontos, mert az egyháznak el kell ismerni, hogy a nők munkáját nem nélkülözheti. 2. Abban is egyetértünk, hogy nincs nagyobb veszedelem, mint a papirosbelmisszió. 'itt csak arról van szó, hogy mivel a konv-ent elrendelte a ref. női tábor megszervezését, esetleg lesznek olyan belmiszszlói jelentések, amelyek büszkén jelentik, hogy ez megtörtént, — holott nem történt meg. A missziói előadóknak kötelességük ’hitelesnek venni minden jelentést, mert nincs joguk kételkedni egy olyan írat valódiságában, amelyet a lelkipásztor és a gondnok írnak alá, s ellátnak az egyház pecsétjével; mégis ennek ellenére megtörténhet, hogy az a bizonyos munka nincs meg, amelyet jelentenek. Ez a papirosbelmisszió. Nos! Ilyen belmisszióra nincs szükség. Szerény véleményem szerint — bár szomorú a dolog — minden missziói előadónak meg kellene adni a jogot arra, hogy a helyszínre kiszállva, tanulmányozza jelentés adatainak valódiságát. Elég volt a papiros-belmisiszióból! Most már jöjjön az élet! 3. Az is kétségtelen, hogy ez a munka annyit fog érni, amennyit a gyülekezetek végeznek belőle. Így is van. Nem a konvent, nem az egyházkerület és -megye végzi a munkát! Ezek csak irányítanak és számonkérnek. A gyülekezet végzi. Lássuk a másik három pontot. 1. Ez a munka egy csomó gyülekezetben megvan. Vannak országos és helyi női alakulatok. Lorántffy Zsuzsánna Egyesület, Leányegyesület stb. A gyülekezetekben vannak nőegyletek, bibliakörök, szegénygondozó csoportok, kórház- és fogházmissziók stb. De az is kétségtelen, hogy sok helyen nincs ilyen munka, s még kétségtelenebb, hogy a meglevő keretek csak egy-egy társadalmi rétegben végeznek sikeres munkát. Bizonyos, hogy az új mozgalomban a differenciálódásra lesz szükség, de az a lényeges, hogy minden református nőnek meg kell adni a le-
