Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-18 / 46. szám
Negyvenötödik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1934 november 18. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK 1919 nov. 16—1934 nov. 16* Református hitünk szerint az imádat és tisztelet egyedül a Felséges Istent illeti meg. Nem cselekszünk azért helytelenül, amikor templomunkban nagy emberek életére tekintve áldjuk és magasztaljuk az Istent. Nem embert tisztelünk Isten helyett, hanem Istent tiszteljük a nagy emberek életében megnyilatkozó gondviselésért, szeretetéért. A II. Helv. Hitv. idevonatkozólag ezeket mondja: »Elismerjük, hogy nem haszon nélkül való nagy emberek életének, emlékezetének a szent beszédekben a nép előtt ajánlása és példájuknak, mint követendő példának mindenki elébe állítása«. Az ember csak annyiban jön számításba, amennyiben eszköz az Isten kezében. Lehet nagy az ember, ha Isten nagy dolgokra hívta őt el és ő nagy értékrészeket állított Isten szolgálatába, de mindenkor egyedül istené a dicsőség. A mi egyházunk nem űz emberkultuszt, de Isten iránti hálával emlékezik meg azokról s becsüli meg azokat, akik az Ő követségében jártak és járnak közöttünk. Nemzeti és egyházi történetünk nagy alakjai és nagy eseményei mindig csak alkalmak arra, hogy rajtuk keresztül jobban beletekinthetünk isten gondviselő munkájába. Ilyen alkalom ez a mai nap is, amikor tisztességgel meghajlunk kormányzónk érdemei előtt, de benne Isten megbízottját látjuk s érette Istent dicsőítjük. Követjük az apostol utasítását: í. Tim. II. 1—3. »Tartassanak könyörgések, esdeklések, imádságok és hálaadások minden emberekért, királyokért, méltóságot viselőkért, hogy nyugodalmas életünk legyen teljes istenfélelemmel és tisztességgel, mert ez kedves és jó dolog a mi megtartó Istenünk előtt«. Boldogok vagyunk, hogy az alattvalói köteles tiszteleten kívül az érdemek sokasága is késztet bennünket, hogy hálát adjunk Kormányzónkért a gondviselő Istennek. Minden kifosztottságában, minden balsorsában is boldog ez a nemzet, hogy megpróbáltatásai között bölcs szív irányítja s vezeti a jövendő felé. Óriási a feladat, melyet meg kell oldani. A legnehezebbek egyike: a szívnek és értelemnek egyensúlyozása. Nem teheti, amit követel a szíve, el kell fojtania jogos érzelmeit, hogy tudja követni az értelem tanácsát. Ott csüng a szíve, oda tapad magyar lelke a messze jövendőbe, hazánk régi határain mereng a tekintete, de lefogja kezét a megfontolás bölcsesége, annak tudata, hogy a drága magyar vérből egy cseppet sem szabad a kockázatos jövőért feláldozni. Küzdenie kell a mesterséges határok megszüntetéséért, s ugyanakkor állandó életre berendezkednie e határokon belül. Tele van a lelke reménységgel a boldogabb jövő * Részlet a pápai református templomban tartott hálaadó istentiszteleten előadott beszédből. iránt, s ugyanakkor hordoznia kell vállain a tehetetlenség mindent elsorvasztó súlyát. Mekkora bizalomnak kell lakoznia az ő szívében Isten igazsága felől, hogy elbírja hordozni a jelen terheit a boldog jövendő dicsőségéért. Mekkora hit kell ahhoz, hogy elmondhassa az apostollal: »A mi pillanatnyi szenvedésünk igen nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel hogy nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk, mert á láthatók fnulandók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.« Nagy Gábor. A kicsiny gyülekezetek egyházkerületéről. A dunántúli református egyházkerület a kicsiny gyülekezetek egyházkerülete. Az volt a hazai reformáció kezdetén, a török hódoltság idejében, az üldöztetés és elnyomatás nehéz századaiban, a nemzeti újjászületés évtizedeiben, az ma is. A trianoni békeparancs előtt Rutkától Fiúméig terjedt, s kilenc egyházmegyére oszlott. A rövidlátó és lelketlen erőszak leszakított róla két nagy egyházmegyét, a barsit és komáromit, megcsonkított hármat, a belsősomogyit, drégelypalánkit és őrségit. Ma körülbelül 170.000 főnyi lélekszáma, 220 anya- és 55 leányegyházközséget alkot; fenntart 220 lelkipásztori, 317 tanítói állomást, alkalmaz még 25 ideiglenes elemi iskolai tanerőt is. Lelkész- és tanítói karának összes száma eszerint 562. Minden 303 lélekre egy rendes fizetéssel ellátott tisztviselő esik, s az egyházkerület több, mint egy század óta fenntartja még a pápai főiskolát is. Igaz, hogy ennek »a szegények iskolájának« a világháború előtt nagy tőkéi és alapítványai is voltak, de a pénz elértéktelenedése e tőkéket és alapítványokat megsemmisítette. Az egyházkerület tagjainak pótlékolható állami egyenes adója az 1925. évben, az akkor összegyűjtött adatok szerint, kikerekítve 1,200.000 arany korona volt, az egyházi közteher pedig ennek 47o/0-a. Úgy hiszem, hogy az adóalap nem sokat változott, a közteher átlaga pedig, az azóta kirótt kerületi és főiskolai adóval együtt 50o/o-on jóval felül emelkedett. Közcélokat szolgáló ingatlan vagyona 84 egyházközségnek nincs, volt ellenben a gyülekezeteknek, az 1933. évi adattár szerint több, mint 700.000 P, majdnem kizárólag kényszerű építkezésekből eredt adósságuk. Az egész egyházközség összes tagjainak pótlékolható állami egyenes adója 44 gyülekezetben alól marad a 2000 pengőn. A gyülekezet lélekszáma az egyházi I. t. c. 20. §-a szerinti 5000-es maximumot egy egyházközségben sem éri el. 4—5000 lélekszám közötti egyházközség 1 van, 3—4000 közötti szintén 1, 2—3000 közötti 6, 1—2000 lelket számlál 40 gyülekezet, 500—1000 lelket 90, 300—500 lelket 52. Van pedig 300 lelken alóli egyházközség is 30. A lélekszám az 1920—
