Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-04 / 44. szám
190. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. ha a terhei alatt görnyedő falusi gazda a negyedik és ötödik gyermek után fokozatosan érzi adóterheinek könnyítését, és így nyilvánvalóvá válik, hogy a többgyermekes anyák, — a magyar jövendőnek ezek a májusi reménységei és gyümölcstermő fái —, akik vállalják a bölcsőket és a gondokat, a verítéket és a könnyeket; akik önfeláldozó nehéz harcok között nevelik a hazának a magyar katonákat s akik éppen ezért elsősorban hordozói a magyar jövendőnek: megérzik az őket megillető, megkülönböztető megbecsülést, majd akkor lehet reménységünk arra, hogy megszaporodnak az anyák, akiknek ajakán megcsendül a régi dal, hogy: „Egy gyerek nem gyerek, Két gyerek fél gyerek, Három gyerek egy gyerek, A negyedik szaporítja a nemzetet." ... Azok az édesanyák, akik a gyermeknevelés gomolygó felhőibe belemosolyogják a nőnek, mint hitvesnek legszebb vallomását: a gyermek Isten ajándéka, a több gyermek-áldás! Legyen elég bátorságunk ahhoz, hogy ezeket a szempontokat különösen mi dunántúli reformátusok, mint a pusztító ragály legjobban ismerői és legfőbb érdekeltjei, a református közvélemény hangján belekiáltsuk azok fülébe, akik e kérdésben a TíÖzel jövőben a legmagasabb helyen dönteni fognak. Mert a betegség tünetei ugyan az egész magyar törzsön kiütköznek, de Dunántúl magyarsága s benne a kálvinizmus veszélyben van! Ne áltassuk magunkat. A füst és a pusztító lángok ma még csak a baranyai végeken csapnak fel messziről is láthatóan, ám a zsarátnok ott izzik — kevés kivétellel — minden gyülekezetben. Késő a harangokat akkor félreverni, mikor már az egész falu lángban áll! Császár. Tóth Sándor ref. lelkész. Lelkészértekezlet Kaposvárott. Október 25-én tartatott meg a Kaposvár-vidéki lelkipásztorok értekezlete, melynek tanácskozásába belekapcsolódott az egyházmegyei missziói bizottság is. A miszsiói bizottság képviseletében jelen voltak: Halka Sándor esperes, Batta Béla c. táblabiró, Kádár Lajos nagykanizsai lelkipásztor, Lőczy Lajos csurgói ig.-tanító. A belsősomogyi lelkésznék képviseletében megjelenésével tisztelte meg az értekezletet Halka Sándorné nagytiszteletű asszony, mint az egyházm. és kerületi papnék szövetségének elnöke. Megjelent Boross István dr. egyházm. ügyész, az értekezlet megszokott kedves barátja és 16 körzeti tag. »Erős várunk nékünk az Isten« kezdetű dicséret eléneklése után imádkozott és Bibliát olvasott (I Pt. 5:1—11) Réthy László magyaregresi lelkipásztor. Könyörgés után Kovács József, az értekezlet elnöke vont megnyitó beszédében párhuzamot a reformáció első nagy szellemi forradalmában megnyilvánult hivatás és ref. egyházunk mostani elesett állapota között,reámutatván a Krisztus nyájának lelki betegségeit gyógyítani hivatott orvosszerekre, melyeket az ige és szeretetszolgálat mezején az építő munkák ma már nagyon ismert módszerében és eszközeiben vélünk megtalálni. Nagy felelősséggel kell magunkat a mentő munkába vetnünk s ifjaink gondozásával párhuzamosan ki kell terjesztenünk szervező gondoskodásunkat gyülekezeteink leányaira és asszonyaira is, akiknek lelki világa a legtermékenyebb s a legtöbb kincset rejtő mező volt mindig az egyház számára. Az elnöki megnyitó és üdvözlő szavak után az értekezlet fontosabb tárgyai és állásfoglalásai a következők voltak. í. A missziói munkaprogramm előterjesztése, illetőleg megvalósítás végett minden lelkipásztor figyelmébe ajánlása. 2. Szabó Bálint bedrehelyi lelkipásztor ismertette az egyházmegye ifjúsági munkáinak megindítása és továbbfejlesztése irányából szükségessé vált azon szervezeti tervet, amelyet Farkas Sándor ifj. megbízott központi irányítása mellett szept. 27-én dolgoztak ki egy előkészítő értekezleten a KIÉ belsősomogyi körzeti gazdái. Szeretet, odaadás, hivatásérzet vezesse tevékenységükben a gazdákat! Ez gyújtsa gerjedezésre azoknak a lelkipásztoroknak is a szívét, akiket a gazdák felkeresnek! 3. H. Nagy Sándor kisasszondi lelkipásztor propagálja az összhangzatos énekkarok nyilvános verseny tartásának eszméjét. A magyar reformáció korára emlékeztetésseí figyelmeztet, hogy milyen tisztító, lelkesítő, tömörítő és templomhoz forrasztó ereje van az énekkarok munkájának. Hívjuk versenyre a gyülekezetek éneklő gárdáit s a győzelem jutalmául indítsuk el a vándor-serleget és egyéb díjakat! — Az értekezlet magáévá teszi a hitélet megmozdítását célzó gondolatot s továbbépítés és tető alá hozás végett felterjeszti az egyházm. közgyűléshez. 4. Kovács József kaposszentbenedeki lelkipásztor ismerteti a magyar református női tábor megszervezésére irányuló konventi határozatot. (L. 313—1933. sz. jkv. és Ref. Lelkésznék Lapja 9. szám.) Minden illetékes tényező, tehát az egyetemes konvent is, amely a magyar református egyház lelki életének a műhelyében, a reánk nehezedő erkölcsi és vallási válság súlya alatt, kormányzói bölc$eséggel válogatja az egyháztársadalom érzelmi világát megújítani képes eszközöket, az egyéb vitakérdések fölé, a közérdeklődés homlokterébe állítja a nők megszervezésének a kérdését. Halka Sándorné nagytiszteletü asszony, akit az értekezlet elnöke azért hivott meg, hogy megjelenésével igazolja az elindított ügy súlyosságát, arra való utalással, hogy részt vett Budapesten, okt. 2-án az Országos Ref. Női Értekezlet e tárgyban tartott megbeszélésében, leszögezi azon állásfoglalását, hogy a szervezés szerencsés kézzel vezetése valóban nagy horderejű és beláthatatlanul sokat Ígérő, komoly, szent ügy, amelyet az anyaszentegyházért alázatos és tiszta lélekkel harcoló lelkipásztorok imádságába kér. A célba vett érdek egyetemességére tekintettel a szervezési munkának minden gyülekezetben meg kell indulnia. A kérdés, amely iránt nagy felelősséggel és aggódással most érdeklődik, ez: hogyan és minő lépések megtételével biztosítható a szervezkedés fokozatos kiépítése? — Szabó Bálint mélyen szántó felolvasásában, a gyülekezetében működő női bibliakörrel 'kapcsolatban szerzett tapasztalata alapján a munkát sürgeti és nem a szervezést. A szervezést előzze meg a nők közötti evangelizálás. Legcélszerűbb a gyülekezet asszonyait bibliakörbe vonni, így számíthatunk maradandó és növekvő lelkiségre. H. Nagy Sándor, aki gyülekezetének nőtagjait már megszervezte, példával igazolja, hogy szervezés és munka párhuzamosan haladhat. Az összetartást állandósítani akként lehet, hogy az egyházat fejlesztő gyakorlati célok (templom szépítése, szegények s
