Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-07 / 40. szám
1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 171, oldal. kivetett adó befizetése máris biztosítva van; mert sokszor tapasztaltam, hogy egyházunk tagjai az adófizetési tehetségüket meg nem haladó adókat önként, örömmel vállalják és fizetik meg. Egyik egyházközségben valamikor régen az 1000 holdas református egyháztag 2 korona, s a nincstelen zsellér tizedmagával 20 korona egyházi adót fizetett; az egyházközség már kegyes célt szolgáló állományát kezdte fogyasztani. Az új lelkipásztor hivatalba lépésével a helyzet megváltozott. Az 1000 holdas 300 koronát és a szegény zsellér 2 koronát fizetett. Az 1000 holdas bár szemöldökét összeráncolta, de hallgatott; a módosabbak közül néhányan, akik évenkint termésükből 80—90 akó bort fogyasztottak el, felszólaltak, hogy »sok az adó, nem birjuk«. A lelkipásztor, aki pontosan ismerte minden egyháztagnak teherviselő képességét, így válaszolt: »elhihetik kendtek, hogy eszem ágában sem volt, olyan túlságosan sok adót vetni ki magukra, mint amennyivel kendtek adóztatják meg önmagukat: évenkint nyolcvan kilencven akónvi bortermésük elfogyasztása által«. Az emberek nagyot néztek és leültek, de pontosan fizettek, a szegény egyháztagok pedig örvendeztek. Az egyházközség anyagi életének tehát legelső axiómája: a teherviselő képesség lehető legnagyobb fokú, minden irányban való emelése. Be kell állítani ezt a be/missziói teendők közé, mert a pasztorális kúrából ez a fontos szociális munka nem hiányozhatik. Rendszeres lelki gondozás álatt, a valláserkölcsi tanokból és elvekből lelki táplálékot nyerő nép: munkájában több szorgalmat, kitartást gazdasága vitelében, rendtartást, takarékosságot, iparkodást és így nagyobb termelési képességet fog kifejteni. Kiváló figyelmet fordítsunk népünk megszervezésére is, hogy közreműködésünk, irányításunk mellett: mezőgazdasági terményeit lehető legjobb áron értékesíthesse. A Faluszövetség kaposmérői fiókja erélyes közbelépésével, 'múlt évben is elérte azt, hogy pl. a katonaság a szükséges terményeket közvetlen a kisgazdáktól szerezte be s így a közvetítő kereskedelem tekintélyes haszna a gazdák zsebébe vándorolt. Az a lelkipá'sztor, aki hozzáértő és avatott kézzel vezeti népünknek szociális ügyeit, hívei részéről a hálának számos jelével fog találkozói, s egyháza részére, mint néhai Kovács Albert theol. professzor tanította: föl nem 'becsülhető gazdag jövedelmi forrást nyit meg: buzgó híveinek kimeríthetetlen zsebét. Ez pedig több, mint a gazdag r. kath. egyház vagyona, mert sem szekularizálni, sem kommunizálni nem lehet. Ha az egyházak anyagi életében el akarjuk kerülni az adótálterhelést, akkor gondoskodjunk az egyházi jövedelmi források szaporításáról. Kezdjük el, hol erre mód van, a pénztári maradványok tőkésítésével s ez által teremtsünk egyházfenntartási alapot, vagy úgy is, hogy minden évben a szükségletek közé vegyünk fel 50—100 pengőt tőkésítésre. Ha nem telik, még kevesebbet is lehet; vagyis viseljük gondját a fillérnek, a pengő majd gondoskodik magáról. Az egyház bevételeinél mindig kevesebbet költsünk. Tegyünk a fillérhez más fillért, kaparítsunk, takarítsunk. Inkább mondjunk le egy mosókonyháról, vagy cifra kerítésről, minthogy az egyházat adósságba vigyük. Az a szerencsés egyházközség, melynek készletei vannak pénzben és gabonában. Minden egyházközségben meg kellene alapítani a takarékmagtárt, a gyülelekezeti tagok áldozatkészségéből. Ezzel nemcsak új jövedelmi forrást szerzünk az egyháznak, hanem a közjólétet is emeljük. A takarékmagtár enyhíti a tavaszonkint bekövetkezni szokott kenyérszükséget. Egyházunk szegényebbjeit a lelketlen uzsorásoktól megmentjük és ezenkívül a mérsékelt kamatok mellett is felszaporodó magtári jövedelemmel: a gyülekezeti tagok terhét könnyíti. A kaposmérő-újlaki takarékmagtár kivette részét az 1906. évi nagy építkezésekből, mikor az új templom és iskola épült. Takarékmagtárból renováltatta az egyház 1925-ben a templomot és az összes épületeit, mégis a takarékmagtár mai állománya 90 mázsa búza, 18 mázsa rozs és 930 pengő a fenntartási alap. A takarékmagtárnak köszönhető, hogy nincsen adósságunk. M.ég csak az egyháziadó befizetésének biztosítására térek vissza. Ennek kulcsa, ismétlem, rendszeres és okszerű lelki gondozásban van. Itt csak az adók beszedési módjaira mutatok rá. Kaposmérőben a ref. vallási! körjegyző, ki presbiter is, egységes kezelésbe kérte az egyházi adót, hogy ennek gondját a presbitérium válláról levegye. Eddig egyházi adónk utolsó fillérig befolyt. Előbb a gondnok szedte, házról-házra, negyedévenként meglátogatva az egyháztagokat: az adó mindig befolyt pontosan. Ötletes módja az adószedésnek, a szomszédságok alakítása. Erdélyi szász egyházakban annyi szomszédság alakul, ahány presbiter van. A presbiterek: a szomszéd atyák, akik nemcsak a lelki gondozásban vesznek részt, hanem szomszédságukban beszedik az egyházi adót, összegyűjtik a heti adományokat és vasárnaponkint befizetik az egyház pénztárába. Jól kiválasztott, arra hivatott presbiterekkel az adószedésnek e módja, kilencven százalékban biztosítja az adó befizetését. Előadásom végére jutva, még csak azt kívánom megjegyezni, hogy reánk lelkipásztorokra egyházaink anyagi ügyeinek vezetésében nagy felelősség és munka hárul; de van-e drágább, értékesebb jutalom, ha a lelkipásztor lelkiismeretes, gondos működésével a gondjaira bízott egyházközség anyagilag is felvirágzik? Mert amint püspök urunk megállapítja: »csak egy vagyonikig konszolidált viszonyok között működő egyház fejthet ki valláserkölcsi téren is olyan eredményes munkásságot, melyre az egyháztagok s közelebbről a presbitériumok, igazi lelki megnyugvással tekinthetnek«. Egyházkerületünk közgyűlése. A közgyűlés tárgysorozatából a püspöki jelentést Medgyasszay Vince esperes, főjegyző, a fő- és középiskolai ügyeket Jakab Áron esperes, aljegyző, a vagyoni ügyeket Varga Kálmán főisk. gondnok, aljegyző, a közigazgatási ügyeket Medgyasszay Vince, Vargha Kálmán és dr. Matolcsy Sándor világi aljegyző, a missziói ügyeket GyŐry Elemér missziói előadó, a népiskolai ügyeket Szabó Bálint tanügyi előadó, az elnökileg elintézett ügyeket dr. Matolcsy Sándor, a segélykérvényeket Jakab Áron adták elő. A közgyűlés Medgyasszay Vince esperes, m. kir. kormányfőtanácsos áhítatos szívből fakadó imádságával kezdődött, majd dr. Balogh Jenő v. b. t. t főgondnok úr mondotta el nagyszabású megnyitó beszédét, melyet lapunk múlt számában a vezető helyen közöltünk. Főgondnok úr lelkes szavakkal emlékezett meg három évfordulóról: 15 éve annak, hogy Horthy Miklós kormányzó bevonult Budapestre, indítványára a közgyűlés lelkes hangú sürgönyben fejezte ki áldás és szerencsekivánatainkat a főméltóságú Úr előtt; 10 esztendeje annak, hogy egyházkerületünk első munkása dr. Antal Géza püspök úr elfoglalta egyházkerületünk püspöki székét, főgondnok úr méltatta Püspök Úr
