Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-30 / 39. szám
166. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. Az Országos Református Szeretetszövetség kérésére az Egyetemes Konvent elrendelte, hogy október első, illetőleg ebben az esztendőben, tekintettel az ORLE közgyűlésére és az ezzel kapcsolatos országos református kiállításra, október második vasárnapja az árvák ünnepe legyen: gyülekezet és gyermeksereg az árva és elhagyott gyermekekről emlékezzék meg. És ez természetes. Ha a református iskolákban emlékezés történik a természet szépségeiről, a fák és madarak védelméről, mennyivel inkább helye van a megemlékezésnek a szeretet nélkül hagyott, árván maradt, züllésnek indult gyermekéletekről. És az árvák gondjainak felvevése nemcsak a legjobb eszköz jellemnevelésre, a szociális felelősség ápolására, de isteni parancs, elengedhetetlen része a keresztyénségnek. Ezért október második vasárnapján az Ige szociális parancsszavát zendíti meg minden magyar református szószék, visszhangozza minden iskola, az árvák és elhagyatottak sorsának óriássá nőtt árnyéka és a krisztusi segítő szeretet ma még nagyon halovány sugara döbbentsen meg és biztasson többre minden magyar református szivet. Az Országos Református Szeretetszövetség az árvanap megrendezésében is készséggel áll minden lelkipásztor és tantestület szolgálatára. Tekintve, hogy az idei az első alkalom, az alábbi programm-tervezetet adjuk: Délelőtt: Istentisztelet a templomban (aktuális prédikáció vázlatot készséggel küld az ORSz, Debrecen, kollégium). Az adakozás az árvák ügyének megsegítésére, az ORSz javára történik. Délután: Iskolai ünnepély a szülők és gyermekek számára. Belépődíjjal vagy önkéntes adakozással az ORSz javára. 1. Ének. 2. Ima. 3. Egy kisgyermek beszéde az árvákról. 4. Karének. 5. Szavalat. 6 Tanító ünnepi beszéde (beszédvázlat a Tanítók Lapjában található, kérésre készséggel küld az ORSz). 7. Szavalat. 8. Karének. 9. Ima. 10. Közének. 11. Perselyezés. . Október második vasárnapján az árvák sorsáról beszéljen minden kálvinista templom harangja, minden református iskola csengetyiije. Gyermely ünnepe. Szeptember 9-én ritkán előforduló ünnepségre gyülekeztek össze Gyermely község lakosai felekezeti különbség nélkül, sőt a környékbeli községekből is sokan. Három hónapi folytonos munka után a gyermelyi ref. egyház 148 éves temploma és 118 éves tornya megújult kivül és belül s most ennek a felszentelése volt a ritka alkalom, amelyre örömmel jött össze a gyülekezettel örvendezni a falu másvallású lakossága s a környék reformátussága. A nap eseményei már korán reggel kezdődtek. A presbitériumról fényképet készíttettünk, hogy az országos ref. kiállításra beküldhessük. Amikor megérkezett Tőke Károly esperes úr Győry Elemér ehker. tanácsbíró űr és Süvegh István ehmegyei tanácsbiró úr társaságában, kezdetét vette az ünnepség. Az iskola udvarán a fiatalabb presbiterek és KIE-tagok által sorba állított és szépen elrendezett sokaság elé széles nemzetiszínű szalaggal átkötött bibliát tartva kezében, felállott esperes úr és a két ünnepi szónok, akiknek a vezetésével a menet némán megindult, utánuk a helybeli lelkész és gondnok vezetésével a presbitérium teljes számban, az énekkar, majd a férfiak és nők hosszú négyes sorai. A toronyajtóban megállva a gyülekezet a XC. zsoltár első versét énekelte buzgón s örömmel. Majd Végh Sámuel gondnok, aki a templom-renoválás körül igen sokat és hűségesen fáradozott, szép beszéddel nyújtotta át esperes úrnak a templom kulcsát. »Miként Mózes a kősziklából vizet fakasztott a vándorlásban eltikkadt népének, úgy legyen ez a kőtemplom is az örökéletnek forrásává a mi népünk számára.« Esperes úr a kulcs átvétele után a lelkeket megragadó beszédben válaszolt. Osztozik — úgymond — a gyülekezet örömében, hogy e díszesen megújított templomot megnyithatja az ige után vágyakozó lelkek előtt. »Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terheltetve és én megnyugosztlak titeket.« Krisztus e szavaival megnyílt az ajtó s bevonult az összegyűltek serege s a CXX1Í. zsoltár hangjai mellett elhelyezkedett a padokban, amelyek ez alkalommal a gyülekezet leánytagjai szorgalmából virággal voltak szépen feldíszítve. Talán soha se hangzott a hívek ajkáról oly igazán és szívből fakadóan az ének, mint most: »Im béjöttünk nagy örömmel«. A 231. alkalmi dicséret 1. és 2. versének eléneklése után esperes úr ment fel először a tölgyfából készült új szószékre. ‘Haggeus próféta II. részének 1—9. versét olvasta fel, amelyből ez a reményt keltő ige csendült ki: »Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura«. Szívből és lélekből fakadó buzgó imádság szárnyalt az Egek Urához, hogy szentelje meg e házat és lakozzék ebben. Az ünnepséghez méltó hatalmasan felépített, gondolatokban és képekben gazdag s a templom és torony múltját is felölelő és szívbemarkoló beszédet mondott Győry Elemér győri lelkész úr a 126. zsoltár alapján. Sokszor megcsillantak a könnyek ifjak és öregek szemén, amikor hangzott a bizonyságtétel: »Hatalmasan cselekedett velünk az Ür!« Sokáig emlékezetében marad még a híveknek az a buzdítás is, amely a külső templom építése után a belső építésére hivott fel. Az ünnepi beszéd és a gyülekezet lelkét Isten trónja elé vezérlő imádság után a helybeli énekkar szép előadásban énekelte el az »Áldások Istene« című éneket. Ezután a programm megbővült azzal, hogy esperes úr püspöki megbízásból átnyújtotta Katona Zsigmond kántortanító úrnak Püspök úr kinevező okmányát, amellyel őt több mint 30 évi hűséges szolgálatáért igazgatói címmel tüntette ki. A kitüntetett igazgató-tanító meghatva mondott köszönetét a kitüntetésért és ígérte, hogy úgy mint eddig, ezután is igyekszik egyházunknak és hazánknak áldozatra kész egyháztagokat és polgárokat nevelni. A Himnusz eléneklésében egybeolvadt a megjelentek egész serege s ezzel az ünnepély első része véget ért. Újkenyéri urvacsoraosztás következett ezután. Kb. 250-en maradtak bennt (a gyűl. tagok száma 519) és éltek úrvacsorával sokan vidékiek is. Az urvacsorai ágendát Süvegh István kocsi lelkész úr az érdeklődést mindvégig lebilincselő beszédben vezette be és készítette elő a lelkeket nem a testi, hanem a lelki kenyér vételére, a mi Urunk Jézus Krisztus érdemében való részesülésre. Az urvacsoraosztásban a helybeli lelkész segítségével könnyen és zavartalanul vehettek részt a hívek. Fél kettőre járt már az idő, amikor az ünnepség véget ért. Délutáni istentisztelet alatt még egy keresztelés is volt s ezek elvégzése után felemelő érzésekkel fejeztük be a napot. S ha most valaki azt kérdezné, hogy hogyan lehetséges a mai nehéz gazdasági viszonyok között még templomot újítani, hadd világítsam meg a hátterét is
