Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-09-16 / 37. szám

152. olda DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. gyeimének, megállapíthatjuk, hogy a sok megpróbál­tatás dacára is nem halt ki teljesen a hitélet a mi hiveink szivéből és különös örömmel állapíthatjuk meg, hogy azok, akik a lelkeket a hit útján megtar­tani és vezetni hivatottak, példás belmissziói tevé­kenységgel törekszenek céljük elérésére. Ez a buzgó, hitépítő munka mindnyájunk elismerését érdemli ki, mert ennek az eredménye, hogy ilyen válságos 'idők­ben és lehetetlen gazdasági viszonyok között is re­noválják templomainkat és vannak egyházközségek, melyek módot találtak arra, hogy új templomot épít­senek. Ilyen volt Keszthely, a legutóbbi évben pedig Nagykanizsa, ahol a híveknek nagy áldozatkészsége és a vezetők buzgó fáradozása lehetővé tette, hogy házat emeljenek Istennek. Engedjék meg most, hogy röviden reámutassak azokra a rajtunk kivid álló világeseményekre, amelyek mindnyájunkat a legközelebbről érdekelnek. • Mint fentebb mondottam, 20 évvel ezelőtt meg­indult az a nagy kataklizma, amely még ma sem állt meg, ma is zúg, rombol és pusztít. Ezt az 1000 éves áldott országot szétszaggatták, szétroncsolták, mert féltek annak erejétől és mikor ezt a vivisectiot végrehajtották, bíztak abban, hogy ez oly alapos munka volt, amely az agónia kezdetét okozza s így céljük, a mi megsemmisítésünk, való­sággá válhat. A mi élniakarásunk és szünetnélküli külföldi propagandánknak az eredménye már-már mutatkozni kezdett s a mi fekete magyar egünkön kezdett fel­jönni a szivárvány, mert hisz az egész művelt Európa, még az ellenséges 'államok intelligens emberei is kezdtek tudatára ébredni a trianoni békeparancs em­bertelen és igazságtalan voltának s már-már remél­hettük, hogy vérontás nélkül, békés revízió útján kapjuk vissza azokat az elszakított területeket, ame­lyeken a lakosság többsége magyar. És amikor ez a reménység mindig komolyabbá és komolyabbá kez­dett válni, ez a reménység fokozott mértékben nö­velte a mi rettegő ellenségeink izgalmát, akik pyrr­­husi győzelmük eredményét féltve, mindig erősebben és erősebben agitáltak a mi békés, revíziós törekvé­seink ellen, s ekkor bombaként csapott le reánk az a hír, hogy a nagy francia nemzet hivatalos képvise­lője, aki egyben elismert történész és a francia aka­démia tagja, jónak látta az egész világ félrevezetésé­nek célzatával meghamisítani a világtörténelmet s Bukarestben azt a kijelentést tette, hogy a trianoni békeszerződés Romániának ősi birtokait juttatta vissza s hogy, aki Romániától bármit visszavenni akar, az Franciaországgal fogja magát szembetalálni. Úgy­látszik, ez a tudós történész elfeledkezik 'arról a történelmi tényről, hogy Románia önálló államként csak mintegy 80 év óta szerepel és hogy Erdély mindig magyar volt, s oda csak a XIII. század­ban kezdtek betelepedni román pásztorok, akik las­sanként elfoglalták a keleti bárbárok ellen folyta­tott hősi küzdelmekben elpusztult magyarság helyét. Ezt az érthetetlen tudatlanságot ez a nagy állam­­férfiú tetézte azzal a még érthetetlenebb tapintatlan­sággal, hogy ezt a kijelentését kincses Kolozsvár ka­pujában megismételte és nem tekintette azt, hogy ez a város, melyhez a magyar történelem legdicsőbb emlékei fűzik a magyar népet, Mátyás király városa volt s hogy ebben a városban nagy erdélyi fejedel­meink évszázados hősi harcot folytattak a kelet ellen a nyugati civilizáció védelmében. Amidőn ilyen el­vakult támadások csaknem elcsüggesztik a mi biza­kodásunkat, a mi reménységünket, kell hogy vigasz­taljon bennünket az a tudat, hogy mindjárt akadtak hatalmas pártfogóink, akik védelmünkre keltek. Olasz­ország nagy Duceja, Mussolini, nagy határozottság­gal utasította vissza ezt a tévedést, de vigasztalhat bennünket az a tény is, hogy az a megértő és érde­­j keinkért már régebb idő óta küzdő 256 angol kép­­; viselő rögtön felfigyelt erre a rosszhiszemű kijelen- i tésre és nyilatkozataikban alaposan megcáfolták Barthou kijelentéseit, ezek között talán a íegmeg­­kapóbb eset Sir Palmer angol képviselő fellépése, aki nagy, intelligens hallgatóság előtt Magyarország­ról és a trianoni béke vérlázító igazságtalanságáról tartott előadásában azt a megdöbbentő kérdést in­tézte angol hallgatóságához, hogy mit szólnának az angolok, ha Shakespeare és Milton otthonát idegen hatóságok útlevelével és vízumával látogathatnák meg s mit szólnának hozzá, ha Stradford városát átcsa­tolnák egy idegen nemzethez, .vagy mit szólnának a franciák, ha el akarnák tőle kapcsolni Corneille és Flaubert Ruoenját, vagy a francia művészet Barbizon­­ját? Ez a kérdés megdöbbentette a hallgatóságot és megérttette az ott jelenlevőkkel, hogy mit jelent az, amikor Magyarországtól elvették Madách Imre szülő­városát, Romániához csatolták Pázmány Péter ottho­nát és kiszakították a magyar földből a magyar Bar­­bizont, Nagybányát, vagy amikor a románoké lett a legmagyarabb költő, Arany János szülővárosa, az izzó lelkű magyar, Kazinczy Ferenc, Bolyai Farkas, vagy a magyarság őseredetét Ázsiában kutató Körösi Csorna Sándor otthona, vagy nagy erdélyi fejedel­meink, Báthory István, Bocskay István, Bethlen Gá­bor otthona. És vájjon elhiheti-e valaki, hogy Csehországban született a nagy mesemondó Jókai Mór, vagy a mű­vészetéről Franciaországban is megcsodált Munkácsy Mihály és Fadruss János, elhiszi-e valaki, hogy cseh születésű volt II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, vagy a magyar Tripartitum szerzője, Verbőczy István. És elhihető-e, hogy szerb érdekekért küzdött a némettel és törökkel örökharcot vívó Zrínyi Miklós? Ha mindezeket látjuk, önkéntelenül kutatnunk ! kell, hogy mi az oka annak, hogy a győző nagy nem­­| zetek forronganak, mi az oka annak, hogy egv kirob­­! bánni készülő vulkánhoz hasonlít az egész Európa, hogy amikor a kubai, majd a spanyol forradalom vál­togatja egymást s ez átterjed a szomszéd Ausztriára, hogy amikor Páris utcáin barikádharcok folynak, ami­kor Németországban aknamunkával akarták felforgatni az új rendet, s amikor a legutóbbi napokban a szom­széd Ausztriában is véres forradalmi jelenségek ütöt­ték fel fejüket s ezek a jelenségek egy becsületes nagy államférfi vérét kívánták áldozatul, akkor itt a nagy háborgó óceán közepén van egy csendes, békés kis sziget: a 13 vármegyéből álló Magyarország, ahol a nagy vérveszteség és minden szenvedések da­cára is nyugalom és jogrend van, hol a békesség után vágyó külföldiek is nyugodtan hajthatják fejüket álomra, akkor meg kell állapítani, hogy ennek az oka nemcsak az a nagysága a magyar nemzetnek, mely előtt Kossuth Lajos is maghajolt, hanam ebben nagy része van a kormányzásnak is, amely iparkodik lehe­tőleg enyhíteni, tűrhetővé tenni a nyomort. De legfőbb oka mindennek Istenbe vetett szilárd hitünk, amely kell, hogy egyedüli vigasztalónk le­gyen nagy elhagyottságunkban, mert hisz ha ke­zünkbe vesszük a Bibliát, megtaláljuk Isten bátorító vigasztalását. El kell olvasnunk És. 54:7, 14, 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom