Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-09-02 / 35. szám

1934.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

145. oldal.

salt, láttam egyház- és iskolaépítő munkáit, szivembe véstem Vele folytatott beszélgetésünk során ez eladdig keservesen nélkülözött intézethez fűzött jövőbeli reményeit, mikor olvasom most az értesítő sorokból,, hogy a kiadási többlettel szemben az internátusi jövedelem 1927. év óta felényire csökkent, szomorúan sóhajtok fel: »Uram Istenem! Hova leszünk, ha így mindjobban sorvadunk?«... Vagy minden sorsban elég nekünk a te kegyelmed, mivel a te erőd erőtlenség által végeztetik el?! igen Uram! A te erőd mindenekre elégséges, csak mi gyarló emberek vagyunk erőtlenek a munkára, a közügy javának összefogó testvériességgel való munkál ás ára!

Pedig Uram, mi a Te fiaid, gyermekeid vagyunk, — kellene lennünk! Buzdítsd fel hát a mi szivünket, hogy amit a Nagyok, — egy László József, egész élete fáradságos munkájával a mi javunkra, leánygyermekeink javára (mivel neki — mint mondotta — sajnos, nem lehettek): szerzett s hű istenszolga módra kamatoztatott, azt mi elsorvadni, pusztulásba menni ne engedjük! Ne legyenek köztünk, jó református keresztyén családok között olyanok, kik pápai leánynevelő-intézetünk internátusától kedves leányab kat elvonnák s más, talán »horribile dictu« zárdaiskolák falai közé bocsátanák.

Tekintsük azt, hogy ha összefogunk: több bentlakóval kevesbedik a díj évi 100—200 pengővel is; ha széthúzunk, s ki merre lát, arra szalad, vagy önfeledten is a pápizmus csalogató zsilipjei közé húzódik: jaj neki s nekünk, nemcsak anyagilag, hanem szem-, ész- és szivbénulásig is! isten mentsen ettől minden hithű, református keresztyén testvércsaládot.

Az intézet se engedje jó hírnevét senkitől sárbatiporni, hanem hősies kitartással keljen benne versenyre minden -választott és elhívott lélek szeretetben, munkában, hithűségben, hogy y>e hegyen épített fényes hajléka ne kerüljön a zárdák előttünk sokszor méltatlanul s kihívóan magasztalt falai mögé.

Arra kérek azért e sorok útján minden leánygyermeket taníttatni akaró magyar Szülőt: adja leányát a pápai református Leánynevelő-Intézetbe s ennek internátusába, hol a leggondosabb házias felügyeletben és szeretetben lesz része! Minél nagyobb lesz a létszám, annál nagyobb lehet a kedvezmény!

Hogy az én szivem mily. sokra és nagyra becsüli ezt — az én gyermekkori Papom egész életének tisztességes keresménye árán épült intézetet, most a 41 éves lelkészi- és 7 éves nevelői, illetve lelkészkedésemmel párhuzamosan tanítói, együtt 48 éves szolgálati működésem idején: Isten, Hazám és Egyházam iránt azzal igyekszem kimutatni, hogy poraiban is áldott jó Anyám nevére és emlékére — benne hadikölkölcsönre pazarolt javaim maradékából — 500 pengős alapítványt teszek a vérbeli és hitbeli rokonlelkek szorgalmas, kiválóan jó énekes és egyszerűen házias, kedves leányaink segélyezésére.

Az összeget a mai postával Igazgatónő Őnagysága kezeihez elküldöm, — kérve addig is jövedelmezőség szempontjából pénztárba helyezését, mig a kívánatos Alapítvány-levelet róla kiállíthatom.

Istentől áldást kérve az Intézetre, annak érdemes Igazgatóira, kitűnő tanárai- és tanárnőire, benne a krisztusi tökéletesség felé törekvő, tanuló leánygyermekeinkre, vagyok

mélységes tisztelettel és hitsorsi szeretettel Nagysápon (Esztergom megyében) 1934. év augusztus 22-én

kedves Igazgatónő úrnő Őnagyságának szolgálatára kész, kezét csókoló hive:

László Zsigmond

lelkész.

®SS®@®®®@®@®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®©®@®®@® ® @

1 VEGYESEK 1

@ @

©®®@®®@®®®®@®®®®®®®®®©®®®®®®®®®®®®@®©@®

— Gyászhír. Részvéttel értesültünk, hogy Konkoly Thege Béla ny. kir. törvényszéki bíró, ügyvéd, életének 81-ik évében aug. 30-án Komáromban elhunyt. A megboldogult az egyházi életben ifjú korától kezdve tevékeny részt vett. Először az esztergomi missziói egyházban dolgozott mint főgondnok, majd a túlsó komáromi ref. gyülekezetnek lett főgondnoka, később egyházkerületünknek világi aljegyzője és 1892-től tanácsbírája volt. Sokat foglalkozott a KIÉ mozgalommal, melynek egyidőben országos alelnöke is volt. Szeretetreméltó, tevékeny egyénisége sok kedves barátot szerzett neki, akik most fájó szívvel búcsúznak az elhúnytól. Az igazak emlékezete áldott!

— Tanári kinevezések. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a csurgói ref. reálgimnáziumnál nyugdíjazás folytán megüresedett két tanszékre és pedig a természettan-mennyiségtan tanszékre Józsa Pált, a magyar-német tanszékre pedig dr. Nyíri Antalt nevezte ki folyó évi szeptember hó 1 -ével helyettes tanárokul. Gratulálunk.

— Tanítók igazgató címmel kitüntetése. Főtiszteletü Püspök Úr az egyházmegyék espereseinek javaslata alapján következő érdemes tanítóinkat tüntette ki igazgatói címmel: Bosznay Ferenc Darány, Kulcsár Gyula Somogyszob, Kiss József Somogyudvarhely, Horváth József Rinyaujlak, Kathona Zsigmond Gyermely, Boldizsár István Komárom, Tálos József Balatonfüred, Köntös Dezső Papkeszi. A kitüntetésről szóló okmányokat a napokban küldte meg a püspöki hivatal az illetékes esperesi hivatalokhoz kézbesítés végett.

— A tanítók pedagógiai szemináriumi előadásokkal kapcsolatos költségeinek vállalásához a m. kir. belügyminisztérium, mint ezt a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyetemes konventtel közölte, a községek súlyos háztartási helyzetére tekintettel, nem járulhat hozzá.

— Urasztala szentelés Barabásszegen. Lélekemelő ünnepség keretében adta át rendeltetésének aug.

19-én, Bán Miklós és neje által adományozott fehérmárvány urasztalát és pirosbársony urasztali térítőt Vörös Lajos őriszentpéteri lelkész a barabásszegi gyülekezetben. A hívek zsúfolásig megtöltötték a hatalmas templomot. Az Igét Fekete Károly zalaegerszegi lelkész hirdette. A szószéki szolgálat után következett az Urasztala felszentelése. Vörös lelkész könnyeket fakasztó beszédben mutatott rá a református áldozatkészség templomot fundáló, egyházat építő és fenntartó erejére. A szentelés után Pethő Antal helybeli lelkész mondott újkenyéri urvacsorai agendát. Az Urasztala fehér ruskicai márványból készült, míg az urasztali terítő piros bársony, gazdag arany hímzéssel. Az Urasztala és terítő értéke közel 600 P. Ez az összeg ékesen hirdeti Bán Miklós és neje Suhajda Júlia áldozatkészségét, kik egyébként is tartó oszlopai a barabásszegi egyháznak. — Itt említjük meg, hogy erre az alkalomra dr. Nagy Béla körorvos, novai hívünk az urasztali szent edényeket aranyoztatta be, 60 P értékben. — Az Úr gazdag áldása legyen a jókedvű adakozókon.