Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-08-19 / 33. szám
136. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. reggel, amelynek tagjai a világ minden részéről jöttek ide, nemcsak Budapestet és a Jamboreet tekintettük meg, hanem az országba vándortáborozást is rendeztünk velük. Ezenkívül minden Magyarországra érkező külföldi cserkészleányt és vezetőt kalauzolunk, akik midőn Magyarországra érkeznek, nálunk jelentkeznek. Külföldi levelezés. A Központon kívül, amely a Titkárság útján levelezik minden országgal és ezúton küldi szét a külügyminisztériumtól és a budapesti Idegenforgalmi Irodától kapott propaganda nyomtatványokat, a leánynemzedék is levelezésben áll a világ cserkészlányaival. Ennek a levelezésnek a célja, hogy személyi érintkezés által a magyar igazságot az ifjúság által hirdesse. Ennek a levelezésnek a Központban külön irányítója van. Cserkészlányaink kiképzését a külfölddel való érintkezésre előkészítik a Cserkészlányok Lapja, az idegenvezetést szolgáló tanfolyamok, az idegennyelvü tanfolyamok tartása és a Nemzeti Nagytábor, melyre a külföldi cserkészlányokat is meghívjuk. A társadalom szerepe és védelme. A Cserkészleány Szövetség védnökei: Anna királyi hercegaszszony és vitéz dr. József Ferenc királyi herceg, akik 1924. év óta állanak a mozgalom élén. Örökös-, alapító-, Nagytanács- és Helyitanács tagjaink a magyar társadalom legjavát képviselik. Anyagi táunogaiflsok. Anyagi támogatásban részesítik a Cserkészleány Szövetséget a kultuszminisztérium és Budapest Székesfőváros Tanácsa. Ez utóbbi a Szövetség részére Szépvölgyben egy 48 személyre felszerelt házat utalt ki, ahol a vezetőképzések, a budapesti cserkészlányok táborozása s a különböző téli és nyári sportok űzése történik. A Postaaltisztek Országos Egyesülete a Kácstapolcán levő hatalmas birtokából nyolc holdnyi telket adományozott Szövetségünknek azzal a céllal, hogy ott a cserkészlányok állandó táborhelyüket és gazdasági képző, gyakorló telepüket létesítsék. A Magyar Cserkészleány Szövetség ma már 13 éves munkára tekinthet vissza. Ez évek alatt megküzdött a megnemértés, az elgáncsolás, a rosszakaratú támadásokkal, de egyben részesült a társadalom részéről megbecsülésben és támogatásban is. Ma már azzal a büszke öntudattal üiűködik Szövetségünk, hogy a jó munkát ország-világ elismeri és jóakaróinak száma napról-napra rohamosan nő. A Szövetség minden tagját áthatja az a nemes öntudat, hogy jó munkával a Háza feltámadását elősegíti és erkölcsös életével Istent és a Hazáját szolgálja. A Szövetség érzi a belső elhivatottságát a leánynemzedék nevelésének terén és igyekszik mindenkor a Szövetség jelszava szerint élni: A jó Isten segedelmével mindent a Hazáért, semmit önmagunkért! A tnezőíöldi ref. egyházmegye közgyűlése. A mezőföldi ref. egyházmegye július hó 12-én tartotta évi rendes közgyűlését Székesfehérvárott. M.edgyasszay Vince esperes és bilkei Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnok elnöklésével. A gyűlésen az alkotó tagok két világi tanácsbíró és egy lelkész kivételével mindannyian megjelentek, az egyházközségek is kivétel nélkül képviseltették magukat. Előtte való napon tartották üléseiket az egyházmegyei lelkészegyesület, a számvevőszék, tanügyi- és missziói bizottság. A gyűlés templomban tartatott, énekléssel, bibliaolvasással és imádkozással kezdődött. Ezután egyházmegyei gondnok rövid buzdító beszéddel megnyitotta a gyűlést, melyben elbúcsúzott lelkészi karunk két nyugdíjba vonult tagjától: Szabó Kálmán soponyai és Szűcs Dezső volt esperes, csajági lelkészektől, akik közül az első nagy ideálizmussal kezdte és közel 50 évig folytatta megnemértés és sok csalódás és sikertelen küzdelem után is hivatását; az utóbbi közel hat évtizedet töltött a lelkészi pályán, amely idő alatt az egyházmegye és kerület szolgálatában különböző megbízatásokban működött, volt egyházmegyei tanácsbíró, főjegyző, esperes, egyházkerületi tanácsbíró s tanügyi bizottsági elnök. Mindegyik tisztét a legjobb igyekezettel töltötte be, s mint esperes, a legsúlyosabb időben, a világháború szakában igyekezett vitézkedni a hit, remény és szeretet fegyvereivel és erősíteni, a Krisztus evangéliuma mellett megtartani a csüggedő lelkeket. Egyházmegyei közgyűlés elismerésének kifejezésével kívánt neki isten kegyelméből áldott, derült nyugalmi éveket. Az esperesi jelentés kapcsán egyházmegye Isten iránti hálával emlékezett meg az új Egyházi Törvények kormányzói megerősítéséről és életbe léptetéséről, s a szükséges intézkedéseket ez irányban megtette. Ezzel kapcsolatosan 15 szabályrendeletet alkotott, illetve dolgozott át, amelyek jóváhagyásra az egyházkerületi közgyűlés elé terjesztetnek. Úgy véljük, hogy alapos és jó munkát végeztek azok, akik a szabályrendeleteket összeállították és felülvizsgálták. Esperesi jelentés is megemlékezik az egyházközségekre nehezedő iskolai terhekről, amelyeket eddig még türelemmel hordoztak híveink, de a mind nagyobb terhek már nyomasztólag nehezednek rájuk, ezért itt a 12-ik óra, hogy a kormány akár külön kultúradó statuálásával, akár más módon, de intézményesen jöjjön az egyházközségek segítségére. Ugyancsak felemlíti esperesi jelentés a felekezetközi viszony ismertetésével kapcsolatosan a főkegyúri jog rendezetlen voltát és a közhivatalokba a felekezeti arányszám szerinti kinevezés tendenciózitását, amely két közjogi sérelemből folynak újabbi egyházi sérelmeink. Felterjesztést tesz a kerület útján az egyetemes konventre, hogy e nemzeti- és vallásfelekezeti szempontból fontos ügyben tegye meg a kormánynál a szükséges és tehető lépéseket. A távozó testvérek mellett szives szeretettel és jó reménységgel üdvözli az egyházmegye újonnan választott munkásait: Dömjén Károly sárszentmihálvi, Lányi Jenő soponyai lelkésztestvéreket, Szabó Gyula sárkeszi, Sáros Mihály sárszentmihályi, Széchény Ferenc csákberényi, Eötvös Jolán mezőszentgyörgyi tanítókat, kik közül a három utóbbi hivatali esküt tett. Egyházmegyénkben jelenleg hat segédlelkész és egy püspök úr által kinevezett hitoktató-lelkész működik, a segédlelkészek közül kettő helyettes lelkészi állást tölt be. Az egyházlátogatási jelentések, jegyzőkönyvek és tapasztalatok alapján örömmel állapítja meg közgyűlés, hogy az egyházközségekben rend, csend, béke, a tisztviselők és egyházközségek és egymásközt megértés van, aminek bizonysága, hogy sem közigazgatási, sem fegyelmi bírósági ügy nem volt napirenden. Lelkészek, tanítók, presbiterek igyekeznek teendőiket buzgósággal ellátni és egyházmegye még fokozottabb buzgóságra és szolgálatra buzdítja őket, hogy minden lehető eszközt és alkalmat ragadjanak meg, minden áron — a valláserkölcsi élet emelésére. Lelkűkre
