Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-29 / 30. szám
Negyvenötödik évfolyam. 30. szám Pápa, 1934 július 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •------------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Megnyitóbeszéd. A tatai ref. egyházmegye Komáromban, július 18-án tartott közgyűlésén elmondotta Thaly Dezső m. kir. gazd. főtanácsos, egyházmegyei gondnok. Amidőn üdvözlöm a közgyűlésünkön megjelenteket, első szavam a hála szava. A hála szava főtiszteletü és rnéltóságos dr. Antal Géza püspök úrnak, mert az ő apostoli buzgalmának köszönhetjük, hogy ez a templom ma itt áll és mi itt tarthatjuk közgyűlésünket Kérjük a Mindenható gazdag áldását főtiszteletü és rnéltóságos püspök urunk drága életére és áldásos munkálkodására. Mindnyájunk nevében szeretettel és büszkeséggel köszöntőm elnöktársamat esperes úr Öméltóságát, abból az alkalomból, hogy a felsőházba történt behívása óta először jelenik meg közgyűlésünkön. Nagy az én büszkeségem, mert az én elnöktársam az első esperes, aki a felsőháznak rendes tagja. Kívánom, hogy törvényhozói működése is oly eredményekben gazdag legyen, mint amilyen eredményesen munkálkodott évtizedeken át egyházmegyénk, főiskolánk és egyetemes egyházunkért. Noha Öméltósága esperesi jelentésében bővebben tárgyalja azon nagy veszteséget, mely egyetemes egyházunkat Dókus Ernő őnagyméltóságának váratlan baleset folytán történt hirtelen halálával érte, mégis szükségesnek vélem, hogy pár szóval én is megemlékezzem azon nagy férfiúról, aki egy emberöltőn át dolgozott egyházunkért; tapasztalatokban gazdag, puritán férfiút vesztettünk benne, kérjük az Istent, adjon neki csendes, békés nyugovást. Örömmel állapítom meg, nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei közgyűlés, hogy azon egy évtized aíatt, mióta az egyházmegyei életben részt venni szerencsém van, de különösen az utóbbi években a belmissziói munkálkodás évről-évre örvendetesen fokozódik, s arra kérem Önöket, igyekezzenek ezen munkát minél jobabn fokozni, mert nagy szükség van arra, hogy eredményesen megküzdhessiink a hitetlenséggel, s még nagyobb belső ellenségünkkel, a közönnyel. Ma, amidőn a civilizált világban úrrá lett az erkölcsi romlottság, a legtöbb helyen igazságtalanságot, csalást, sikkasztást és hazugságot tapasztalunk, szükséges, hogy azok, akik mint vezető egyének szerepelnek, tudással, szeretettel, felelősségérzettel és példaadással vezessenek, s ez által elősegítsék egészséges közállapotok kialakulását, mi pedig egymás munkájának megbecsülésével, megértéssel és szeretettel kövessük vezetőinket. Miért is nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az egyházi tisztségekbe olyan egyének választassanak be, akik vezetésre képesek és alkalmasak, s akik családi és közéletükkel az egyháztagoknak példát mutatnak. A most megjelent törvénykönyvünkben kimagaslik az egyház ősi autonómiájának gondolata, az önkormányzati elv, amely különösen kidomborodik a presbitériumokban. A presbiterek a legkülönbözőbb élethivatást betöltő egyének, a gyülekezet bizalmából munkálkodnak Krisztus egyházáért. Miért is presbiternek a gyülekezet azon tagjai választassanak meg, akik viselkedésükkel köztiszteletet szereztek maguknak, az egyház iránti áldozatkészséggel, a templomnak szorgalmas látogatásával és az úrvacsorával való éléssel, a híveknek jó példával járnak elő. Nagyhangú, izgága egyének nem valók presbiternek, viszont szükséges, hogy széles látókörű, gerinces, szókimondó egyének legyenek, akik a lelkipásztort egyházépítő, belmissziói és lelkigondozó munkájában támogatják. Figyelnek a hívek valláserkölcsi életére, kísérik a lelkipásztort a családok látogatásában. Vegyes házasságok esetén a kárunkra reverzális adását, a szekták terjeszkedését és az áttéréseket igyekeznek megakadályozni. Mindezeket, miután a hívek között élnek, könynyen megtudják, s azáltal, hogy azokat megakadályozni törekednek és a lelkipásztort idejében értesítik a készülendőkről, egyházunknak nagy szolgálatot tesznek, miért is kérem fentiek figyelembe vételét presbiterválasztás esetén. Ezek előrebocsátása után az egyházmegyei közgyűlést megnyitom. A tatai református Egyházmegyei Lelkészértekezlet története. Irta és a tatai ref. egyházmegye lelkészértekezletén előadta Gál Endre tatai lelkész. A jegyzőkönyvekből az elméleti teológiai célkitűzés megvalósításának fenti képe kiegészül az értekezleti tagoknak az értekezleten kívüli munkáival: Varjú István a Heidelbergi káté magyarázatát adta ki. Sz. Kis Károly egyh. történeti munkáival tette ismertté nevét a „Népszerű bibliamagyarázat“-ok mellett. Czeglédy Sándor, a kiváló tudós, évszázados mesgyét nyitott meg bibliafordításával, egyébirányu jelentős, teológiai irodalmi munkássága mellett. Győry Elemér, a gyülekezeti munkák professora, alapvető irodalmi tevékenységgel ajándékozta meg a gyülekezeti munkákat, beszédeinek gyűjteményén kívül. Büszke jogunk feljegyezni értekezletünk legnagyobbjai között Antal Géza dr. püspökünk nevét. Tudós munkái mellett említsük meg a most annyira aktuálisokat: a magyar-holland, a magyar-csehmorva történeti kapcsolatok feltárását. b) Gyakorlati Teológia. A lelkészi pálya magvetését, aratását elevenítik fel az értekezlet 64 évre terjedő jegyzőkönyvei. Az egyházi
