Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-22 / 29. szám
Negyvenötödik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1934 július 22. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-•••-.....-......--------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A tatai református Egyházmegyei Lelkészértekezlet története. Irta és a tatai ref. egyházmegye lelkészértekezletén előadta Gál Endre tatai lelkész. Az élet jövőjét a rmiltban beépített kövek emelik. Lehet, hogy az építés sok kívánni valót hagy maga után, mégis tiszteletre méltó s életbevágó fontos^ ságú. Lehet az épület tökéletesen szerkesztettnek látszó, mégis tovább készül. Meg nem pihenve dolgozik rajta ,a jelen. A mull elvégzett munkájára tekintve, Reményik írása válik élővé bennem, a »Viadukt« néhány sora: »Viadukt vagyok... magamnak gyötrelem, másoknak út, a hídépítő Istennek dicsőség«. A múlt történetében emberek látszanak tevékenykedni, Isten építi dicsősége útját. Az emberek, a kövek illesztődnek helyeikre, keresik helyüket, emelni az ivet! »Isten útjának« munkájában mit végzett a mi Értekezletünk? mondom el röviden a következőkben, három cím alá sorolva. 1. Előzmények. Mik voltak azon erők, melyek Décsi Bálint ácsi, László József kocsi, Pereszlényi János mocsai lelkészeket az 1860-as években az Értekezlet megalakítására serkentették? — kérdésre László József első elnökkel mondassunk választ 1869 január 23-án keltezett körleveléből. »Első lelkészértekezletünk jegyzőkönyve indul útra jelen soraim kísérete mellett. Azokhoz, kik ez első értekezlet néptelensége feletti fájó érzetet velem megosztották, nincs szavam. Volt alkalmunk gondolatainkat, érzelmeinket egymással közölni, tehát megértettük egymást. Azokhoz azonban, kiket testvéri körünkbe megnyerni nem lehete szerencsénk, lehetetlen ez alkalommal egypár testvéri őszinte szót nem intéznem. A nyíltság egyik családtagnak a másik családtag irányában elvitázhatatlan előjoga; de egyszersmind megszeghetetlen kötelessége is. Mi lelkészek bizonyos tekintetben egy családot (nem egy kasztot) képezünk a társadalomban. Sajnálnám, ha valaki más nézetben volna. Azonban, hogy a meg nem jelenteknek jelentékeny számát ,az értekezlet szükségének s hasznának föl nem ismerése tartóztatta vissza, ezt habozás nélkül állíthatni vélem. Ezek ne vegyék rossz néven tőlem, mint velők egy pályatéren működő hivataltársuktól ezen egypár kérdést: Észlelték-e korunk uralkodó szellemét? Figyeltek-e arra, mikép a társadalom minden rétegeiben, a tudomány és ipar minden ágában a vezényszó ez lett: »társulás«. Vették-e észre, mikép a társadalom dogmájává vált, hogy közvetlen érülközés útján szerezhető meg leggyorsabban a szakképzettség, a biztos és gyors haladás? A kor ezen uralkodó eszméje hozta létre a régészeti, természettudományi, zenedei társulatokat, gazdasági egyleteket, sőt még a mesterlegények egyletét is. Ha továbbá azt állítja valaki, hogy ő az önképzést — szellemi éri'ilközés nélkül is tudjta folytatni: nem tagadom. De lelkésztársaim anyagi helyzetét ismerve, nagyon kétlem, hogy mindenkinek tehetségében állna az önképzésre szükséges szellemi termékek beszerezhetése. De ezenkívül mennyi indok ajánlja még nekünk, sőt követeli tőlünk a lelkészértekezletek tartását. Egyet azonban mégis meg kell említenem. A theologia újabb időben válságos pnothoz jutott. Oly igazságokat derítettek fel s tettek megcáfolhatatlanokká, mélyek a bibliai szent hagyományokkal ellentétben állanak. Ennél fogva a theologia számos pontban összeütközésbe jött a tudományokkal. Szabad-e ignoralnunk a folyamatban levő átalakulási processust, mely ha megoldhatta föladatát, a theologiai tudomány világában új eget és új földet fogunk látni? Mi a teendőnk a krízis ideje alatt? Hol foglaljon helyet a lelkész a multníak mindinkább tarthatatlanná váló s a jelennek még nem eléggé tisztázott álláspontjai között? Vehet-e föl egyházi tanításaiba, ha vehet, mit és mennyit a modern theologia tanaiból, a nélkül, hogy a nép eddigi vallásos fogalmait zavarba hozná s építés helyett eszélytelcn rombolást, — üdv helyett kárhozatot okozna? Ezen nagy horderejű kérdések fölött egyedül a lelkészértekezleteken lehet biztos irányelvhez juttató tárgyalásokat nyitnunk. Mivel tehát nekünk sem tespedve elmaradnunk, sem éretlen ésszel bolygó tűz után rohannunk nem szabad: kívánatos, sőt múlhatatlanul szükséges, hogy világosító, meggyőző eszmecsere útján fölkeresni igyekezzünk azon ariadnéi fonalat, mely bennünket a helyes ösvényen biztosan vezetne, a jobbrfa vagy balra tévedés eshetőségeitől megóvjon s lelkészi működésünk óhajtott üdvös eredményét káros következményű balfogások által megsemmisíttetni ne hagyja. Erre mind a buzdítást, mind a szükséges segélyt a lelkészértekezlet nyújthatja nenünk.« így sorolja fel László József, a pályatársai közül messze kimagasló kocsi lelkész az Értekezlet megalakítását parancsoló érveket. Hogy ez érvek az ő lelkipásztori lelkiismeretének szavai — bátran állíthatom. A XIX. század versenyében az egyház mellett László József őrállói szivével csap össze, ki Décsi Bálint és Pereszlényi János lelkiismeretének segítsélgével elfogadja a küzdelmet. II. Elindulás. 1866-ban az egyházmegye lelkészei már erősen foglalkoznak az Értekezlet ügyével s az egyházmegyei közgyűlés a nevezett három lelkészt megbízza tervezet készítésével. 1867 szept. 24-re Kömlődön találkoznak a kiküldöttek s öntik formába nemes lelkűknek minden jóakaratát. »Egy Zászló alatt vitézkedő testvéri szent koszorúba fűzni össze« az egyházmegye lelkészeit, mert »int az idők szelleme, hogy lássunk a munkához«. 19 pontból áll az egyházmegyei köz
