Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-08 / 27. szám
112. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. Óévre CXXI:2. és az óévi énekek megfelelő verse. Az a körülmény, hogy valamely énekverset itt kezdőénekül ajánlunk, természetesen nem jelenti az illető énekversnek e célra való állandó lefoglalását, más alkalommal ugyanazt az énekverset akár főének gyanánt, akár más rendeltetéssel szintén kiválaszthatjuk. 2. Főénekek. A főénekre vonatkozik elsősorban a szabály, hogy az istentiszteleti alkalomnak lés az igehirdetés főgondolatának megfeleljen. Van ugyan olyan gyakorlat, amely szerint csak a záró ének függ össze a prédikáció tárgyával, de ez helytelen és nyilván abból a szokásból ered, hogy a kántor, nem ismervén előre a prédikáció tárgyát, a főéneket nem választhatta azzal összhangzásban, inig a végig, sőt félig meghallgatott prédikáció nyomán azután rögtönözve kiválaszthatott egy-egy alkalmasnak vélt záróverset. Gyakran a főének és a záróének kapcsolódik egymáshoz oly módon, hogy ugyanazon ének kezdőverseit jelöljük ki főének gyanánt, végső verseit pedig záróónekül. Ha az ének tartalma megfelelő, ez a leghelyesebb módszer. Gyakran azonban más énekből vesszük a főéneket és a záróéneket, többféle okból. Lehet, hogy a főének rövid és nem nyújt elegendő anyagot záróének számára. Lehet, hogy a záróének csak egy-két verset nyújt, amely a prédikáció tartalmával összhangzásban van, ilyenkor, hogy ne kelljen mellőzni az alkalmas záróverseket, más éneket választunk főénekül. Vannak énektárgymutatók, melyek a főének és záróének-választást megkönnyítik. (Tudtommal forgalomban vannak a következők: Uray Sándor: Tárgymutató az új énekeskönyvhöz. Arany Géza: Énektárgymutató. Makláry Lajos: Énekeskönyvi tárgymutató.) Ezek azonban többnyire csak szószerinti, verbális öszsze tart ozást jelölnek meg, pedig ennél fontosabb a benső, tartalmi összefüggés. így ha az igehirdetés tárgya az isteni gondviselés, nyilván a XXIII. zsoltár (alkalmas lesz főének gygnánt, pedig ebben maga ez a szó: gondviselés, nem is fordul elő, tehát egy pusztán verbális útmutató nem vezetne célhoz. Az istentisztelet helyes előkészítése céljából épen olyan szükséges az énekeskönyv állandó taniilmányozásia, mint a bibliáé. 3. Prédikáció előtti étiek. A legfeltűnőbb újítás az istentiszteleti rendtartásban a prédikáció előtti ének általános bevezetése,, így a legnagyobb szükség e ponton lesz minél szélesebb körű tájékozódásra. A prédikáció előtti ének tárgya általában az ige áldásáért való könyörgés. Ha az énekben az ige áldásáról, az isteni világosság, bölcseség, tanítás, a Szent Lélek jótéteményeiről van szó, alkalmas lesz e célra. Énekeskönyvünk külön nagyon kevés anyagot ad ezzel a rendeltetéssel, mindössze a 30—32. dicséreteket, de ha csak ezeket énekeljük, éneklésünk nagyon egyhangú lesz. Alkalmasak ezenkívül pl. a következők: 7:3, 7:6, (utóbbi klasszikus prédikáció előtti ének), 9:2, 63:2, 65:4, 66:2, 66:3, 67: 3, 69:3, 69: 6, 74:5, 88:4, 89; 5, 90;1, 90; 4, 112:1, 112:2, 118:3, 125:5, 141:5, 142:1, 145; 3, 146:1, 160:4, 167:3, 183:5 és 6. együtt, 196:5, 216:4, 231:5, 283:1, vagy a zsoltárokból XXV: 2, LXXVIII :1, CX1X: 6, stb. Ahol a prédikáció előtti énekek ily változatos kiválasztása még nem volt szokásban, ott ajánlatos lassú tempóban fokozatosain kibővíteni a sorozatot, hogy mielőtt egy-egy újabb éneket gyakorlatba vennénk, az 'előzőek már megszokottak legyenek és azokat legalább az állandó templomlátogatók lehetőleg könyvnélkül tudják énekelni. 4. Záró ének. A záróénekről már fentebb a főénekkel kapcsolatban megemlékeztünk. Mint mondtuk, leghelyesebb, ha a záróének a főének folytatása és kiegészítése!. Ha bármi okból külön záróéneket választunk, annak tárgya a hálaadás az istentisztelet áldásaiért, fogadástétel a hallottak megtartására, imádkozás az isteni segedelemért. A 33—36. dicséreteken kívül ajánlhatók: XXVIII :3, LXV:3, LXXXVI :2, LXXXVI :5, 7:5, 7:8, 39:7, 40:4, 132:2, 245:10. Közismertek: CV, CXXIV, CXXXV. stb. Tapasztalatból mondhatom, hogy a gyülekezet az ilyen változatos éneklést kedveli és ez előmozdítja a templom látogatottságát. Hálásan fogadom, ha a szives olvasók észrevételeikkel támogatva elősegítik egy minél gadagabb énekgyüjtermény összehozását. Arany János biblikussága * Féli az istent élő gyermeki hittel és bizalommal és erre hív fel másokat is a »Hajótörött« c. versében, mikor így ír: »Féljétek istent emberiek; veszendő e világi jó, A holnapig sem biztosít, Tömött erszény, rakott hajó«. Istent látja saját sorsa Urának is, amit olyan megható módon fejez ki »Vakságban« c. töredék versében: »Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked, hogy 60 évemig láthatám remeked, ezt a szép világot«. Istenre és a hit malasztjára mutat, amikor a sokat szenvedett Tompát vigasztalja súlyos betegségében így: »A jövő Isten kezében van!« »Nem akarok papi szakmádba vágni, prédikatiót tartani neked, de ne vedd tőlem rossz névne, ha ismét a hit balzsamához utasítalak«, — »ez adjon neked enyhülést, vigasztalást, reményt a jövőre«. Érző és Istenben bizakodó lelke Istenre appellál, mikor a világ szomorú állapotát szemléli a »gondolatok a békekongresszus felől« c. művében: »Hagyjátok a meddő vitát! Bölcs Isten aki rendel: Az ember tiszte, hogy legyen, Békében, harcban ember, Méltó képmása Istennek, S polgára e hazának, Válassza ott, válassza itt a jobbik részt magának«. De Isten nemcsak bölcs, de jóságos Isten is, aki megbocsát a hozzáférőnek: »Az első lopás«-ban olyan szépen van kifejezve ez, amikor a bűnös a börtönben megtér: »Még nem késő, gondolja magában, Megbánással a bűnt jóvá lehet tenni« és »Szép imádságait sorba mind elmondta, Isteniéhez tért ő, vagy magába szállott«. Ismeri és áthatja költői lelkét a Krisztus váítsághalála, amint példázza ezt a Szondi két apród ja« c. vers eme része, amikor Szondi, Márton oroszi paptól veszi az ellenség fejének megadásra;, de kegyelemre felszólító levelét: »Mondja neki Márton én ezt felelem, Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, jézus kezében van a kegyelem, Egyenest oda fog folyamodni«. Lelkét csodálatos erővel hatja át a gyermeki szeretet, mintha megtestesítője lenne emez igének: Tiszteld atyádat és anyádat! Öreg szülei betegségéért oda hagyja az akkor világot jelentő színpadot, hazatér Nagyszalontára, hogy haláláig gyárnolítsa szeretett szüleit előbb mint tanító, majd mint jegyző. Amikor Toldit elolvasta Petőfi, elragadtatásirt róla Aranynak és a többek között ezt írja: »Nagyon jó fiú lehet az, aki Toldi anyjáról olyan szé* Irta és az egyházmegyei lelkészértekezleten felolvasta Kovács Vince papkeszi lelkész.
