Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-24 / 25. szám

1934

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

105. oldal.

bokra hajdan, A dalnok szív ég olthatá(tlan És sohasem ég el«. »Dmte« c. ódájában Dante teremtő lelke Istentől való származására céloz ez: »Az Úr lelke hűlt a vizek föléje«-sor és Isién teremtő valóságát dicséri, míg így ír: »Évezred hanyatlik, évezred kel újra, Mig 'egy égi álom e világba téved, Hogy a hitien ember imádni tanulja, A köd oszlopában rejlő Istenséget«. Jób tépő fájdalma borong a »Szent László füve« c. vers e néhány sorában: »A király pedig ült a földnek porában, Bűnbánatot tartván néma sátorában, Megszaggatá szárnyát gyászos köntösének, Koronája helyét hamuval hinté meg. Fenszóval könyörge: Én Uram Istenem, Könyörülj, könyörülj veszendő népemen!« Az istenes és imádságos élet szépsége tárul ki »Az első lopás« c. vers eme soraiból: »De ha nehéz munka testét legörnyeszti, Fölemeli lelkét egy magasztos ének, Mellyel bizodalmát táplálja, élesfzti, Könyörög s hálát ad a jó Istenének«. Ugyancsak ilyen e vers majdnem utolsó két sora: »Isetn háza mellett volt egy szép új háza, Mind a két hajlékra holtig Ő vigyáza«. »Él-e még az Isten?«, c. vers mintha az! őtestamentumból lennie kiszakítva, oly ékes és szép; »Él-e még az Isten, az az Isten éke, Ki e dús Kanaán országba vezérle, Mint Izraelt hajdan, Hozván őseinket füstnek fellegében, Égre fölpirosló tűzoszlop képében? — Él, él még az Isten!« — A páíi alázat adja Toldi Miklós ajkára, mikor már nagy ember lesz: »De nem köszönöm ezt magam erejének, Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének«. És a feltámadás bizonyossága van ott eme kis versében, amelyet Juliska kedves leánya halottas ágyánál írt, mélyen, megrendült, de egyúttal meg is vigasztalt lélekkel s amelyet Tompának küldött ej: »Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon, Egy lön közös szent vigaszunk: A lélek él, találkozzunk«. Tompa Mihály amikor az élet csapásaitól megtört lélekkel megirta búcsú leveleit az ő hűséges barátainak, az Aranyhoz írottba ezekkel a szavakkal nyújtotta ki búcsúra elhidegült kezét: »A Lélek él, találkozunk!« S nem biblikus szépségű a »Sejtelem« c. epigramma: »Életem 66-ik évében, köt engem a jó Isten kévébe, Betakarít a régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe«.

Sok szép helyet elhagytam jegyzetemből, de úgy látom, mindenki megláthatta ebből is Arany János költői szépségeit és ezek Bibliával való meleg rokonságát!

(Folyt, köv.)

®@S@®®®@®®@®®@®@@®®®®®®®®®®®®®®®©®@®®@® ® ®>

1 VEGYESEK 1

® ®

(a)®®©®®®®®®®®®®©®®®©®®®©®®®©®®®®®®®®®©®®

— Generális találkozó a kollégiumban. A pápai kollégium volt tanítványai, az érettségizettek különböző évjáratai, kik eddig egymástól elkülönítve szokták megtartáni érettségi találkozójukat, az idén egy napon, június 17-én, múlt vasárnap jöttek össze városunkban régi emlékeik felújítására* az alma mater iránti ragaszkodásuk kifejezésére. Ez volt az első generális érettségi találkozó. Fényes sikerben természetesen nagy része volt annak, hogy a találkozón részt vett a kollégium méltó dicsekedése, dr. Lázár Andor, Magyarország igazságügyminsiztere is. Megjelenése, {elhangzott nemesveretű beszédei, egyéniségének varázsa, mind-mind jelentős tényezői voltak a generális találkozó maradandó emlékének, amely nemcsak a megjelentek, de a mai tanuló ifjúság lelkében is a hűség, a hála és az ambició nemes érzelmeit erősítette és fejlesztette. Üdvázlések után a 40, 35, 3Q, 25, 20 és 10 éves találkozók kor szerint rendezkedtek, hogy a templomba vonuló kollégiumi ifjúság élére állva, együtt menjenek hálaadó istentiszteletre. Az első sorban haladtak a 40 éves találkozók, — kik közül csupán hárman: Szűcs József esperes, Alsóörs, Takács Béla my. p. ü. főtanácsos, Győr és dr. Weltner Sándor v.' főorvos jöttek össze, — utánuk következtek a 35 évesek, élükön a miniszterrel, majd a többi évfolyamok s végül a jelenlegi diákok serege. A zsúfolásig megtelt templomban a megszállott területek magyarságának egyik oszlopos tagja, Kádár Géza zilahi esperes hirdette a reménység gyönyörűséges igéjét. Beszédét lapunk mai száma vezető helyen közli.

— Királyszentistván község képviselőtestülete és református gyülekezete folyó évi június hó 10-én fél 10 órai kezdettel az iskolában, majd a templomban tártotta meg dr. Szász Ferenc úrnak, a község szülöttjének díszpolgári és örökös főgondnoki tisztségébe való beiktatási ünnepségéit.

— Seigneur Emil francia lelkész, aki az Üjkaledóniához tartozó Maré szigeten hat és fél évig végzett missziói munkát, magyarországi kőrútján, jún. 2-án Pápára érkezett, ahol este a Magyar Református Külmissziói Szövetség pápai csoportjának rendezésében külmissziói előadást tartott. Június 3-án délelőtt prédikált a református istentiszteleten és délután a bibliakörök tagjai előtt beszélt a Maré szigeten folyó munkáról. Francia nyelvű előadásait Tóth Sándor kollégiumi rajztanár tolmácsolta nagy készséggel és pontossággal.

— A csillagfeltételi ünnep Pápán június 17-én folyt le, lapunk múlt számában közölt programm szerint. A templom bejárata előtt zöld gallyakkal és virágokkal díszített emelvény volt felállítva, s rajta elhelyezett asztal mellett örömmel pillantották meg az összes jelenlévők az egyházkerület főpásztorát: dr. Antal Géza püspököt, aki hosszabb idő után most először jelenve meg a nyilvánosság előtt, nem mulaszthatta el az alkalmat, hogy egyháza örömünnepén részt ne vegyen. A tribünnel szemben, széksorokban foglaltak helyet az előkelőségek, az egyházak és hivatalok kiküldöttei, mögöttük, valamint a tágas téren jobbra és balra pedig ezer és ezer főnyi álló közönség volt még résztvevője az ünnepnek. — Ólé Sándor lelkész lelkes avatóbeszédéből idézzük a befejező mondatokat: „Lendüljön hát fel a magasba a pápai református egyház épülő új templomának két toronycsillaga és hirdesse odafent az egymást követő nemzedékeknek időtlen-időkig a keresztyénség igazságát, a hit, remény és szeretet igazságát, Jézusnak minden emberi nemzet számára elégséges váltságát. Hirdesse a pápai református egyház évszázadok szenvedéseiből kibontakozó diadalmas igazságát és igazságos diadalát. Hirdesse a pápai gyülekezetnek, a pápai egyházmegye gyülekezeteinek, a dunántúli egyházkerületnek és az egész magyar református egyház Egyetemének folytonfolyvást való hitbeli megújulását és örök szent reformációját.“ Miután a gyülekezeti énekkar elénekelte a rendületlen bizalom himnuszát, a XC. zsoltárt, Jakab Áron, a pápai egyházmegye esperese, a templomépítés munkájának egyik nagy páitfogója, imádságában áldást kért a csillagokra, a gyülekezetre, a város minden lakosára, édes magyar hazánkra. Az ünnepély végeztével a közönség jóformán teljes számban együtt maradt, hogy lássa a csillagok elhelyezését.