Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-17 / 24. szám
100. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. egy trágár szót nem hallottam. A zsoltárokat, a Biblia vonzóbb részeit emlékezetemet meghaladó idő előtt hallásból már elsajátítottam«. »A Bibliának nem maradt része olvasatiam, kétszer-háromszor is. Újra meg újra megújuló gyönyörűséggel olvasta Mózes könyvét és a királyok könyveit«. A szülői háztól kisérte el az életútra a hit s ő maga is úgy tanította fiát, mint atyja őt: »Kis kacsóid összetéve szépen, imádkozzál édes gyermekem!« Amint nézzük majdnem egy emberöltő messzeségen át magasztos alakját és munkáit, úgy tűnik fel nekünk, hogy áldott életét a biblikusság fényes levegője övezi s innen van azután, hogy művei olvasásakor, mintha a menyországban járnánk, olyan édes gyönyörrel telik meg kutató, figyelő lelkünk. Észrevesszük: Arany János valóban nagy költő volt és az lesz időtlen Időkig, mert a legszentebb és a földi emberre nézve legmagasztosabb és legmélyebb forrásból: a Szentírásból merített. Költészete olyan, mint a kristálytiszta tükör, meglátjuk benne Arany lelki arculatját, de ott látjuk egy szelid, egyszerű anyának és egy hivő földmíves apának fehér lelkét, nem hiábavaló nevelő imádságait: az áradó hitben, reményben és szeretetben. Arany János minden időknek nagy költője lesz és örökké modern, mert az emberi lélek, ha mély, örök érzéseket terem, — modern marad minden időkre! Nekünk reformátusoknak büszkeségünk ő, nemcsak azért, mert kiváló nagy költő volt, hanem azért is, mert ő előtte nem volt még költő, ajd annyira le tudott volna szállni a Biblia titkos mélységeibe és aki ref. hitünk igazságait olyan meggyőző erővel tudta volna megszólaltatni. Arany J. nyelvezetének biblikusodba. Arany János költői nyelvezetének, de prózájának is erősen jellemzője a biblikusság! írói nyelve bibliai, épen ezért zamatos, zengő, tömör, szivbemarkoló és megható. Mintha Pál apostol nyelvén szólalna meg valaki a XIX. században, amint tömör, mély, bársonyosan simogató nyelvezetét szemléljük és élvezzük. Mintha az újszövetség lapjairól zengne felénk, olyan szép és megragadó »Az első lopás« c. verse bevezetésének nyelvezete: »Ki ruházza fel a mezők liliomát? Ki visel hű gondot az égi madárra? Útban bujdosónak ki vezeti nyomát? Kit nevez atyjának az atyátlan árva? Él még a jó Isten, Ő engem is szeret, Megadja, ha kérem, a mai kenyeret«. »Széchenyi emlékezete« c. ódájában ez a jajkiáltás egészen bibliai: »Elvész az én népem, kiálta, — Mivelhogy tudomány nélkül való«. Toldi IV. énekében Bence biblikus szavakkal tartja vissza a megdühödött Miklóst a testvérgyilkosság iszonyú bűnétől: »Tudd meg, a legyilkolt atyafinak vére, boszúért kiált fel az egek egére, Tudd meg, ha megölnéd fennen testvéredet, Akkor meggyilkolnád örök életedet«. Mintha Jézus a mai fülnek kissé kemény szavait ismételné Forgács, a leánya gyalázatát sirató apa, a »Katalin« c. elbeszélő költeményben, amikor így kiált fel: »Szemem világa volt a lyány, de én kiásom d szemet, Mivel megbotránkoztatott«. — Az ótestámentumi próféták komoran zengő szava, amivel »Szent László füve« c. költeményben László inti a népét, rámutatva a pusztító pestis okára: »Mi az oka ennek, ismerjük el végre, a mi bolondságunk és a,páink vétke: Elhagytuk az Istent, elpártoltunk tőle«. És ki ne ismerné fel a Mt. ev. XXV. része hatását a költő nyelvezetére »Egy \am«. c. epigrammánál: »El nem aludt lámpám, csak mint nem földi menyasszony Hoztam el: éjfélkor, várni az égi jegyest«. A VIII. zsoltárt idézi, mikor gyermekei rajongását jelenti Petőfinek hozzá küldött levelében: »Dicsérnek téged még a csecsszopók is«. Prózában írott levelében, ahol a versalkat nem köti a lelkét, talán még jobban érvényesül a biblikusság Arany nyelvezetében. Ezt látjuk Petőfihez írott 23. levele végén, hol az ismert újtestamentumi áldással int búcsút barátjának: »Megáldjon, kedves jó fiú, az Atyauristen, megigazítson a Fiú Úristen és megszenteljen a Szent Lélek Isten, hogy áldott légy mennyen és földön, buzgón imádkozza szerető barátod Arany János«. — Tompához írott egyik levele végén egészen bibliai: »Ölellek most még csak álomban és tükörben, mint az irás mondja, de majd nemsokára szinről,szinre«. Ugyancsak Tompához írja a hanvai új parochia felavatására e sorokat: »Légyen te kőfalaidban csendesség, békesség, öröm és boldogság«. Jézus szavait idézi, amikor Lévay Józsefhez küldött levelében kimenti késlekedését: »Bár akartam, de a test sokszor tehetetlen és rest«. Lehetne még folytatni idézetekkel: mennyire áthatotta Arany lelkét és ihlette nyelvét a Szentírás, de ez is elég, hogy bátran megállapítsuk: így írni csak a Bibliát szerető ember tud és talán jó szolgálatot teszek, amikor hangsúlyozom azt is Arany egyik jellemzőjével, hogy abban a korban, a racionalizmus dühöngése idején, nem volt szellemes hitbeli dolgokkal foglalkozni sem versben, sem prózában; — mennyire lelke ki nem dobható alkotó eleme volt a Biblia, ha ez elv ellenére is hitről, Szentirásról beszélt. Műleírás a nagykanizsai református templomról. A nagykanizsai református templom olyan telken épült, mely a városszabályozás végrehajtása után nagy tér középpontját fogja alkotni, de jelenleg még kis, régi házakkal van körülvéve. A legnehezebb feladat volt errle a telekre a templomot úgy elhelyezni, hogy még jelenlegi környezete mellett is megfelelően hasson. Második feladat volt, hogy a tervezett épületbe lehetőleg felhasználhatók lehessenek a telken állott, de lebontott régi raktárépület anyagai. A harmadik feladat volt a templomot úgy megtervezni, hogy a rendelkezésre álló pénzből a szükségnek megfelelően megvalósítható lehessen. A tervezet nemcsak a templomot, de kisebb presbiteri gyűléstermet (énekterem, hittanterem) is magában foglal. Ez utóbbi egyben átjáróul is szolgál majd a lelkész lakásából és azonkívül a templom befogadó képességét, szárnyas ajtó révén, szükség esetén kb. 100 lélekkel növeli. A rendelkezésre álló anyagiakból egyenlőre a templom és az átjáró terem volt csak megvalósítható. A templom stílusa modern úgy kívül, mint a helyiségben és berendezésében. A modern építészeti stílus célszerűen leegyszerűsített volta a kálvinista egyszerűséget kielégíti. A belső berendezésnél a padok, a szószék és a lámpák, az ablakok és rácsok mind egyforma elgondolás alapján lettek megtervezve és ez az egységes és teljesen ugyanaz a stílus teszi az egészet meghitté és széppé. A modernségét magyaros ízűvé teszi az előtért, a tornyot és az oldalhajót koronázó egyszerű, de magyaros vonalozású pártázat. A külső sima homlokzata
