Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-10 / 23. szám

1934

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

97. oldal.

Akadémia Kiadványai című sorozat megindítását, valamint a Theologiai Kézikönyvek újabb két kötetének megjelenését. Meleg hangon köszöntötték a főiskolánkat meglátogató Dekker W. A. holland lelkészt. Kegyelettel emlékeztek meg az adászteveli ünnepélyről szóló igazgatói beszámolóval kapcsolatban a főiskola Pápára hazatérésiéről és a nehéz időkben hűségesmunkát végző Nagy Mihály rektorról.

Örömmel vették tudomásul, hogy dr. Kis Gábor könyvkereskedő boldogult emlékű édesapja, Kis Tivadar emlékének megörökítésére úgy a gimnáziumban, mint a nőnevelő-intézetben 1000—4000 P-ős alapítványt tesz, melynek kamatait, 50—50 P-őt, már az idén is rendelkezésére bocsátottt a két intézet igazgatóságának.

Megelégedéssel értesült igazgató-tanács Pócza Géza testnevelési szakfelügyelő jelentéséből, hogy pápai gimnáziumunkban a testnevelés mintaszerű. Ä gimnáziumban az 1934—5. évre helyettes tanárokul ismét Apostol Bertalan és Tóth Sándor eddigi helyettes tanárokat alkalmazták. Felhatalmazták az elnökséget, hogy amennyiben megfelelőnek látja, hirdesse meg egy angol szakos tanári állásra a pályázatot. Latin könyvül az I. osztálytól kezdve dr. Kun Sándor új könyvét vezetik be. Ä Gyorsírókörnek a versenyeken való részvétel költségeire 100 P segélyt szavaztak meg. A nyugdíjazás folytán megüresedő történet-földrajz szakos tanszékre egyhangúlag dr. Sós Adorján karcagi rendes tanárt ajánlották megválasztásra, mint akinek az összes pályázók között a legjobb képesítése volt.

A inőnevelő-intézetnél megüresedő magyar-német szakos tanszéknél igazgató-tanács a rendes tanárral való betöltés mellett foglalt állást. A megüresedő igazgatói állás teendőinek végzésével Kutassy Mária internátusi igazgatót bízta meg. Eötvös Sándor a kerületi és főiskolai pénztárak állapotáról tett jelentést. Az Álmosdon felállítandó Bocskay-szoborra 100 P-t szavaztak meg. Dr. Balogh Jenő indítványára felkérték Halka Sándor esperest és Huszár Aladár egyházmegyei gondnokot, hogy képviseljék június 24-én Marcaliban a kerületet és a főiskolát a Kozma Andor szülőházát megjelölő emléktábla leleplezési ünnepélyén. A gyűlés befejeztével a vidéki tagokat Püspök úr látta vendégül ebédre.

(p ■ ^

I» KÖNYVISMERTETÉS *1

Dr. N\agy Sándor: A debreceni református kollégium. Két kötetben. I. kötet. Hajdúhadház, 1933.

8-r, 424 1 + 25 tábla. Ára 12 P.

Szerző, a debreceni kollégium gimnáziumi vallástanára, nagy munkára vállalkozott. Két hatalmas kötetben óhajtja jelenlegi ismereteinket a debreceni református kollégiumról összefoglalni sőt nagyarányú önálló forrástainulmányt is végzett, hogy ismere'teinfkét előbbre vigye és bővítse.

A debreceni kollégium oly szerencsés, hogy történetével több tudós foglalkozott. Munkásságukból messze kimagaslik Balogh Ferencé, akinek könyve: A debreceni református kollégium története esztendők fáradságos munkájának a gyümölcse. E műben az illusztris szerző rengeteg adatot halmozott össze adattári alakban.

Amikor dr. Nagy Sándor munkáját forgatjuk, bár még csak az első kötet van kezünkbeen, önkéntelenül is Balogh könyvével vetjük össze (1. Balogh könyvéről írt ismertetésünket a Dunántúli Protestáns Lap 1917 190—1. 11.).

Dr. Balogh műve az úttörés és adatgyűjtés ldaszszikus példája, melyet nehéz felülmúlni, de azért szerző Balogh mellett és után is rendkívül értékes1 munkát végzett. Sok olyan forrást tanulmányozott át és dolgozott fel, amelyre Balogh csak utal.

A könyv külsejét tekintve meglepően Ízléses és előkelő, a szöveget 31 kép és 5 grafikon teszi vonzóbbá és érthetőbbé. Külön dicséretet érdemel szerző áldozatkészsége, hogy könyvét saját költségén adta ki.

Szerző módszeres célja az, »hogy a kollégium 'életének a képét egyetemleges méretében mutassa be. Ez feladatává tette, hogy egyes helyeken az aprólékosabb részletezést kerülje, hogy így a szükségtelen anyaghalmaz félrehárításával a fejlődés irányának követése előtt szabad kilátást engedjen. Ebből folyólag szakított a kultúrkorszakokra való felosztás általános rendszerével és a kollégium történetét két részre osztva, szól az első részben (a jelen kötet) az egységes szervezet korszakáról, a második részben mely most van sajtó alatt, a tagozatokra bomlott kollégium életét ismerteti. Az első korszak tart 1849-ig, a második 1849-től napjainkig.

Az első részben a következőket tárgyalja: I. Debrecen iskolája a reformáció korában (7—11). II. Külső kormányzó szervezet kialakulása (12—21). III. Belső szervezet (22—112): 1. Az ifjúság tisztviselői,

2. A coetus háztartása, 3. Valláserkölcsi élet, 4. iskolai törvénykezés. IV. A tanítás szervei (113— .156): 1. Rektorok, professzorok, tanszékek, 2. A kollégium nevesebb rektorai és professzorai, 3. A professzorok segéderői. V. Tantervi fejlődés (157— 178). VI. A tanítás módszere (179—212). VII. Tantárgyak és tankönyvek (212—272): 1. Vallástan. 2. Ének. 3. Magyar nyelv. 4. Klasszikus és keleti nyelvek. 5. Élő nyelvek. 6. Filozófia, természetrajz, fizika, számtan. 7. Történelem, földrajz. 8. Rajz. VIII. Ifjúsági Egyesületek (273—289): 1. Diáktüzoltóság.

2. Főiskolai kántus. 3. Rézmetsző diákok. IX. K kollégium alapítványai (290—306). X. A Kollégium pártikulái (307—327). XI. A Kollégium épületeinek története (328—336). A Függelékben közli a Kollégium 1796-i törvényeit és a tanárok életrajzait, ez utóbbiakat S. Szabó József tollából.

Eddig is tudtuk, hogy milyen nagy értékek nekünk magyar reformátusoknak az ősi kollégiumok, a debreceni kollélgium e történetéből ez a tény még élesebben domborodik ki. A sok jellemző vonásból megelevenedik számunkra a múlt és beszédes lesz, tanít minket, a jelennek a gyermekeit és fontos tanulságokkal szolgál a jövendő református nevelése számára.

Külön kiemeljük szerző ama jó szokását, hogy a szétszórtan található adatokat költséget nem kiméivé itt művében újra kiadta. Utalunk pl. a Csokonai per aktáira, a Nagy Imre verseire. Igen hasznos hogy Balogh adatait mindenütt kiegészíti, pl. közli az 1912 óta tett alapítványokat. A tankönyveknél kívánatos volna a kéziratos tankönyvek összeállítása a különböző könyvtárakban őrzött anyag álapján. Az iskola szellemének történetét csak ennek a munkának elvégzése és az összegyűjtött anyagnak a nyomtatott tankönyvekkel való együttes feldolgozása alapján lehet majd igazán megírni. Olyan munkára gondolok, mint dr. Tóth Endre és dr. Tróesányi Dezsőnek1 Mándi Márton Istvánról írt alapos monográfiája.

Bennünket pápaiakat sok részlete a műnek közel-