Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-06-11 / 24. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1933 június 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE----------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ökumenikus mozgalom, mint theologiai probléma. Külön theologiai probléma a tan ilyen szétkülönülésének megértése. Az egyházi theologia alig tett valamit ezen a téren: megelégedett azzal, hogy a másik egyház theologiáját, amely az övével nem egyezett meg, elítélte és anathémával sújtotta. De nekünk nemcsak normativ theologiára, hanem megértő theolopjára is szükségünk van ökumenikus mozgalmunkban. A megértő theologia rneig fogja kísérelni^ hogy a más egyházi légkörben végbemenő tanképződést ne csupán lezárt végső formájában Ítélje meg, hanem figyelemmel fogja kisérni azt visszamenve annak lelki és szellemi kezdetéig, tanulmányozni fogja ellentétes irányokkal való vitáiban, igyekezni fog kinyomozni a benne levő keresztyén hittapasztalatot, az igazság mértékét, amelyet ki kell fejeznie, s az engedelmesség fokát, amellyel ezt a munkát végezték. Nincs helye ezzel szemben annak az ellenvetésnek, hogy így csak tisztán lélektani kérdések területén mozgunk. Ha pl. az úrvacsorái vita belső fejlődését vizsgáljuk a Luther és Zwingli közt lefolyt marburgi tárgyaláson, megállapíthatjuk, hogy ott lélektani kérdések nem kis szerepet játszanak. De e mellett belepillantunk az igazságérdekek harcába, az evangéliumnak egy egész kor műveltségével való leszámolásába, és általában a vallásos gondolkozás a priori különbségeibe. De azért a megértő theologia nem lesz megalkuvó theologia. Ahol valóban az igazság körüli végső döntésekről van szó, ott nem lehet elkerülni a vagy-vagyot. Viszont a megértő theologia mintegy az előmunkálatot végzi el a különböző egyházak theologiai eszmecseréjéhez. A normativ, hitvallásos theologia a cél. De a megértő theologia az út, amelyen különböző egyének és csoportok közösen elismert normához juthatnak. Egy ilyen megértő theologia van munkában a különböző theologiai tanulmányi konferenciákon, így a Brit-Német Munkaközösségben, a Nyugat-Keleti Tanulmányi Konferencián, a Német-Francia Keresztyén Egység theologiai csoportjában. Az itt végzett theologiai munka először is elfogulatlanul szemléli a másik egyház vagy theologia theologumenáit, olyan megértést tanúsít irántuk, amilyennel az illető theologia vagy egyház maga kíván találkozni, azok felé nem indul jóeleve polemikusán és elítélőleg, hanem lefordítja azokat a saját álláspontjának hittapasztalatára és nyelvi formáira. Olyan fordító munkát végezlek itt, amely nélkül az ökumenikus mozgalom el nem lehet. Már a nyelvbeli fordítás is gyakran a legnagyobb nehézségekkel jár. A Francia Akadémia nemrégiben felkérte BrémoncL abbét és egy másik katholikus tudóst, hogy a francia nyelv szótára számára határozzák meg a vconseils évangéliques«, — consilia evangelica — jelentését. A francia nyelv tehát, miként az már más esetekben is megállapítható volt, átitatótódik a katholicizmus szellemével. A francia nyelv formális, jogászilag szabatos és tiszta szellemében a fordításnak más szellemi feltételei vannak meg, mint a német nyelv kedélyesen meleg, sejtelmesen mély nyelvszellemében. De a megértő theologiában elsősorban nem nyelvi fordításról van szó, hanem arról, hogy egy egyház hittapasztalatának tartalmát egy másik egyház hitiapasztaiatának nyelvére lefordítsuk. Mit jelent a lutheri hit általi megigazulási tan egész gazdagsága és mélysége az anglikánizmus vallási tapasztalatában, amely ennek a hittételnek isteni igazságfelismerését inkább más gondolatokkal és tapasztalati minőségekkel (Erfahrungsqualitäten) igyekszik kifejezni. A jezsuita Przywam a protestántizmus és katholicizmus közti lényeges különbséget a minapában úgy definiálta, hogy a katholicizmus a kegyelem mindenütt ható voltát (Allwirksamkeit), a protestántizmus a kegyelem egyedül ható voltát (Alleinwirksamkeit) tanítja. Mit gondol a katholikus, ha mi a kegyelem mindenütt ható voltát a mi evangéliumi lehetőségeinkkel és protestáns fogalmainkkal próbáljuk kifejezni, és viszont? Mit jelent az anglikán inkarnáció-tan a kálvinizmus fogalmi és hittapasztalati világában? A fennebb említett theologiai munkaközösségekben három dologra törekesznek. Először arra, hogy a megtárgyalt theologumenont világosan, polémia nélkül, tisztán vallásilag kifejezzék. Másodszor: hogy a kölcsönös eltéréseket történeti és lélektani feltételezettségükből megértsék, és megértsék lehető igazságtartalmukat illetőleg is, amit különféleképpen lehet kifejezni. Megkísértik végül, hogy a közös hittapasztalati és igazságtartalmat új módon fejezzék ki, a mai kor új kérdésfeltevéséhez alkalmazzák, a nélkül, hogy felületes kompromisszumot kötnének, vagy hogy valamely egyház történeti örökségének lényeges elemét a puszta megértés kedvéért feláldoznák. A Brit- Német Munkaközösségben így tárgyalták meg istenországa fogalmát, továbbá a krisztológiai kérdést, aminek összefoglalása a »Mysterium Christi« c. könyvben jelent meg. Istenországának megértésében elsősorban a tisztán eschatologiai és a pragmatikus- evolucionista felfogás közti különbségről van szó. De az is kitűnik az eszmecseréből, hogy az eschatologiailag tájékozódott kontinentális oldalon a pragmatikus evolucionista elem történetileg éppúgy megtalálható volt a theologiai fejlődés egy korábbi fokán, mint a másik oldalon ez üzenet eschatologiai jelentőségének megértése. (Folyt, köv.)
