Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-05-21 / 21. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1933 május 21. DUNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-----------•--------------------MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ••-------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ökumenikus mozgalom, mint theologiai probléma. A stockholmi ökumenikus mozgalom legújabb fejlődésében hasonló módon ezzel a theologiai alapkérdéssel találkozik szembe. Kezdetben úgy látszott, hogy közvetlenül és minden további nélkül a mai keresztyénség gyakorlati nagy feladataival kell foglalkoznia, és hogy szervének: a Társadalomtudományi Intézetnek a jelenkor nagy problémáit: — munkanélküliség gazdasági rendszer, valutakérdések — e kérdések öntörvényű, tudományos álláspontjáról keli tanulmányoznia. Az amerikai keresztyénség pragmatista szelleme igen nyomatékos módon követelte a központi intézet ilyen praktikus és technikai tudományos megszervezését. De csakhamar kitűnt, hogy ez a munka keresztyén álláspontról nem végezhető el az egyházak gyakorlati és etikai-szociális munkájának theologiai alapjaira való ráeszmélés nélkül. A gyakorlati kérdésszövedék tehát a legszorosabban összefügg a theologiaival. Éppen ennek a példának pontosabb fejtegetése vezet el főkérdésünk mélyebb meglátásához. A mi Genfi Nemzetközi Társadalomtudományi Kutatóintézetünk már a múlt éven rendezett egy tanulmányi konferencia mellett, amelyen elsősorban keresztyén nemzetgazdák vettek részt, egy theologiai tanulmányi konferenciát azzal a céllal, hogy az egyes egyháztípusok szociáletikájának tipikus theologiai alapvetését megvilágítsa. Ennek a theologiai tanulmányi konferenciának a folytatása volt egy másik gyűlés a németországi Rengsdorfban. Itt az egyes felekezetek vezető képviselői kifejtették a lutherizmus, kálvinizmus, anglikánizmus.N ó-katolicizmus és az orthodox egyház szociáletikájának theologiai alapjait. Barth Péter, Barth Károly öccse és Kálvin műveinek kiadója pl. behatóan tárgyalta a kálvinizmus eredeti szociális etikáját, tekintettel főleg a teremtési rendek (Schöpfungsordnungen) és a természetjog kérdésére. Itt mindjárt a legélesebben megvilágította az ellentétet az eredeti kálvini felfogás és ama keresztyén-szociális ideálizmus között, amely főleg az amerikai »Social Gospel« gyakorlati törekvéseiben jelentkezik. Ez az ideálizmus kellő theologiai alapvetés nélkül próbált szociális jirograminokat szerkeszteni, és azok által megoldani a világ keresztyén-szociális szellemben való megújulásának összproblémáját. Az eredeti kálvinizmus szociáletikai nézeteinek mélyebb vizsgálata azt mutatja, hogy ez a felfogás nem egyezik a Kálvin theologiájának irányvonalával. A kálvinizmus keresztyén szociáletikája nem szerkeszt programmot a történet folyására vonatkozó általános etikai és kritikai nézetekből, hanem szigorú önkorlátozással a gyülekezetnek Isten, a Teremtő, Kiengesztelő és Megváltó iránti hitéből indul' ki. A kálvini irányú keresztyén szociáletika előfeltétele e szerint az élőhitű keresztyén gyülekezet. A keresztyén szociáletika tehát nem valami általános világmegújítási programm, hanem az Isten meghallott hivó szava iránti engedelmesség. Ezért nem állítja azt, hogy van egy Istentől adott eredeti rend, a teremtés aktusával megadott supralapsarius állami-, gazdasági- és társadalmi rend, miként a katholikus természetjog tanítja. így a szociális etika nem épül úgynevezett teremtési rendekre, amelyek számunkra a hitnek és Isten állandó hivásának figyelmen kívül hagyásával hozzáférhetők, hanem csak Istenre, az »ordinator:<-ra való hitvonatkozással van értelme és feladata. Az emberi társadalom művelődésében való közreműködés csak abból az indíttatásból származhatik, hogy Isten, a Teremtő, Kiengesztelő és Megváltó a világban dicsőíttessék. A keresztyén szociáletika zsinórmértéke tehát sem nem a természetjog, sem nem az ész, hanem Isten akarata. Természetjog és ész csak ebből a theologiai alaphelyzetből nézve kapja meg a maga világosságát. Általánosságo.kban mozgó világújító tervek, amelyek figyelmen kívül hagyják Isten akaratát, holott azt állandóan új parancsszó gyanánt kell hallanunk, mint nem keresztyén vagy legalább is nem-kálvini tervek elvetendők. Hasonló módon követelték lutheránus oldalról a szociális etikának theologiai alapvetését. Komoly kiinduló pontul szolgál az a tény, hogy nem olyan világban élünk, amelyben a keresztyén gondolkozás szabadon építhet légvár jellegű szociális rendszereket: mert mi elbukott világban élünk. Az Ágostai Hitvallás minden ízében pesszimista képet rajzol az emberről. Aki bűntől terhelt, és az örök halál martaléka. Csak Isten megtartó kegyelme teszi lehetővé számára az életet azon időleges rendek által, amelyeket állami és gazdasági rendünkben ismerünk. Ezeket nem lehet egyszerűen Isten teremtési rendjével azonosítani, bár bennük Isten megtartó teremtési akarata működik. Ezért pl. nincs olyan államforma, amely a keresztyén felfogásnak zsinórmértékül szolgálhatna, és nincs olyan gazdasági rend, amelyhez hozzákötné magát. A hivatásokról szóló tanában igyekezett a lutheránizmus bizonyos alaprendeket felállítani. De ezeknek nincs örök isteni törvény jelentésük, hanem védelmid adattak ideiglenesen egy elbukott világnak, mint pl. az állam, hogy a káosz egészen úrrá ne váljék fölötte. Említsük meg még az anglikánizmust, amely szintén nem az észből, sem a történeti adottságokból, sem valamely keresztyén ideál izmusból akar keresztyén szociáletikát felépíteni. Theologiai alapvetésül az inkarnáció tanát használja e célra. Az inkarnáció az anglikánizmusban nemcsak egyszeri emberré válását jelenti az örök Lógósnak, hanem egy történeti folyamatnak a kezdetét, amely mindinkább hatása alá vonja mind az egyénnek, mind az egyháznak szociális cselekvését. Az egyház szociális munkájában is, a szolgává
