Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-30 / 18. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 73. oldal. 2 község, vagyis összesen 42 község. Nagykanizsa szórványközségeinek száma így együtt 124 lesz. Az eltérés csekély, mert hisz Kádár Lajos lelkész úr 126 községet említ. Ellenben sehogysem tudjuk, hogyan jön ki az általa felvett 382 szórványbeli lélekszám, holott a mi számításunk szerint (ha ugyan az általa felvett községeket helyesen gondoljuk), a lélekszám következőleg alakul: a Névtár szerint ide tartozó községek összlélekszáma: 200 (ebbe benne foglaltatik a pacsai járás két említett községének 15 főnyi száma is). A pacsai járás összes ref. lélekszáma: 59, ebből le kell vennünk 15-öt, így felveendő innen 44; Böhönye négy községében (Balatonberény 6, Balatonkeresztur 6, Balatonszentgyörgy 5, Baíatonújlak —•) 17; Csurgó 1 községében (Őrtilos) 10; Nemesdéd 4 községében (Főnyed 4, Hollád 2, Tikos —, Vörs 3) 9; Nemeskisfalud 2 községében (Sávoly 5, Somogysámson 1) 6, vagyis e helyeken összesen 42, a pacsai járás ideszámítandó lélekszámával együtt 86 a felveendő lélekszám, ami a szórványlélekszám összességét 286-ra s nem 382-re emeli! Természetesen kérdés,, hogy a meg nem nevezett 11 szórványközséget helyesen vettük-e fel? Tisztelettel kérjük, hogy röviden erre nézve nyilatkozatát kapjuk, mert nagyon szeretnénk a már közölt adatokban a helyreigazítást keresztül vinni. Dr. Tóth Endre. Egy apostoli buzgóságú, az alkotó munkában elfáradt földi élet elvesztését siratta Körmenden folyó hó 4-én az őrségi ref. egyházmegye. Szűcs László, az egyházmegye nyug. esperese, a senyeházai gyülekezet volt lelkésze tért pihenni a körmendi temetőbe. Három évvel ezelőtt ment nyugdíjba és Körmenden telepedett meg szerető hitvesével, saját maga építette házában. Előbb még senyeházai gyülekezetében ülte meg egész egyházmegyéje és hívei örömkönnyei között 40 éves 1 elkészi jubileumát: Nem volt még fáradt, de érezte, hogy sokat, eleget dolgozott • és a pihenés éveire magukkal vitték úgy ő, mint hitvese mindig derűs, életkedvet gerjesztő kedélyüket. Még senki se sejtette akkor, hogy a derűs öregségnek ilyen fájdalom legyen a viharja . és ilyen szomorú halál a vége. A múlt ősszel súlyos betegségbe esett és hiába biztatták barátai, hiába állt mellette László fia, akit a héregi gyülekezetből hálás senyeházai gyülekezete egyhangúan utódául hivott el, hiába tett meg minden erőfeszítést az orvosi tudomány. Amikor a szomorú vég nyilvánvalóvá lett, hűséges hitvese összeroppant a meg nem változtatható sors láttára s 12 nappal előbb meghalt, la férje iránti szeretetének lett hősi halottja. Szűcs László a munka és az alkotások embere volt, Született 1861 június 27-én Berhidán, ahol atyja lelkész volt. Középiskoláit és a theologiát is Pápán végezte el. Mint segédlelkész szolgált Berhidán, Mórott, Sárkeresztesen és Enyingen. Lelkészi vizsgát 1885-ben tett és még ugyanazon évben senyeházai lelkésszé választatott. Senyeházán hirdette Isten igéjét 44 esztendőn keresztül. Itt töltötte életének legszebb idejét, itt forrt össze minden érzése népének érzésével. Családjáért és egyházáért semmi áldozattól sem riadt vissza. Első nejét fiatalon vesztette el. Két kis gyermeke mellett ott pihen a senyeházai temetőben. László fiával és Margit leányával itt maradva, szomorú könnyei maradtak első házasságából, de Isten megvigasztalta, mert második hitvesében a legszeretőbb és legönfeláldozóbb élettársat és gyermekeinek a legjobb édesanyát találta meg. Gyülekezetét kitartó és pontos munkájával mintagyülekezetté tette. Templomát újjáalakíttatta, toronyórát csináltatott és az egész Őrségben ő volt az első, aki orgonát szereztetett. Egy anya-, egy leány- és három társegyházból álló gyülekezetében egy tanerős kis iskolát talált, de ő anyaegyházában egy két tanerős szép modern és leányegyházában szintén külön egy egy tanerős új iskolát hagyott hátra. És ezek az iskolák nem államsegélyből, hanem buzdítására a hívek áldozatkészségéből születtek meg. Nem hagyta népét egyéb téren se magára. Népe gazdasági megerősödését mindig éber figyelemmel vezette és irányította. Elitélte mindig a káros gazdasági behatásokat és ezért alapította meg Senyeházán a Kerkamelléki Takarékpénztárt, amelyet egészen nyugalomba vonulásáig személyesen vezetett, irányított és amelyen át igen sok családot mentett meg az anyagi romlástól, valamint a Hangya Fogyasztási Szövetkezetét is. Nem csoda, há népe mindezekért hálával viseltetett iránta, ragaszkodott hozzá és tanácsait mindig híven követte mindenekben, a rajongásig szerette. 1910-ben az őrségi egyházmegye közbizalma esperessé választotta és ezt a díszes tisztet viselte egészen nyugalomba vonulásáig. Bár részben előbb már mint kerületi képviselő és közben mint a pápai főiskolai igazgató-tanácsnak tagja, igen értékes munkásságot fejtett ki egyházkerületi- és mint zsinati képviselő közégyházi viszonylatban is, de céltudatos munkásságának emlékei az őrségi egyházmegyében hirdetik leginkább emlékezetét, amiért legelsősorban az őrségi egyházmegyéé volt ő. Már lelkészsége második évében egyházmegyei jegyző és egészen esperességig minden tisztséget viselt benne és nem volt senki, aki ennek a szétszórtan, két vármegyében fekvő, kis egyházmegyének ügyesbajos dolgait, örömeit és fájdalmait, presbitereinek és híveinek lelkivilágát jobban ismerte volna, mint ő. Tanügyi bizottsági elnöki és később esperessége idejében talált roskadozó, alacsony tantermű, szűk iskolák helyére buzdítással és lelkesítéssel, feddéssel és intéssel — ha kellett — újakat építtetett, úgy hogy esperessége utolsó idejében boldogan mondhatta el: »Büszke vagyok iskoláinkra és a bennük működő derék tanítói karra!« Nagyon fájt magyar szivének, hogy a felsőőri virágzó ref. anyaegyházat Ausztria telhetetlen kapzsisága elszakította egyházmegyéjéből. A 12 anyaegyházból így csak 11 lett. De ő fáradhatatlanul addig tervezett, dolgozott, levelezett és buzdított, mig egyszer csak életre hozta a zalaegerszegi anyaegyházat és utána a szombathelyit is. Mindkét egyház életrehivása teljesen az ő érdeme. E két egyház márványba foglalt ezüst plakettel köszönte meg neki a sok fáradozást. Boldogan regisztrálhatta így munkájának eredményét, hogy bár Trianon és az idegen megszállások megnyirbálták egyházmegyéjét, mégis többet tudott az utókornak hagyni, mint amit átvett. A lelkiismeretes munka jellemezte egész életében. Szerette a pontos embereket, mert ő maga is az volt. Nem késett soha egy percet se. íróasztalát nem hagyta ott, mig napi munkáját el nem végezte, még ha a késő éjszakai órákat kellett is igénybe
