Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-04-23 / 17. szám

Negyvennegyedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1933 április 23. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE----------------------------------— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ E két évszám közé esik az a 72 esztendő, melyet az isteni Gondviselés leveldi Kozma Andor írónak ki­jelölt e földi életre. Hetvenkét esztendő szép idő egy ember életében és aránylag nem is soknak jut osz­tályrészül, de mikor ilyen emberélet egy nemzetnek erősebbé, egy társadalomnak nemesebbé, egy nem­zedék hit- és erkölcsi életének szebbé tételéért lobog az utolsó percekben is, — bár betöltöttnek gondol­juk földi hivatását, mégis fáj a szikra hamvadását lát­nunk s megdöbbenünk az isteni láng utolsó lobha­­násán. Mert a Kozma Andor elméje tüzes zsarátnok, lelke milliókat melegítő isteni láng volt! Költő a ja­vából, kit még a mull század ígéretes évtizede szült, alkotásokkal teli és tettekben gazdag fél százada táp­lált, végül nemzeti életünk legszomorúbb korszaka érlelt. Hangot adott ő magyar életünk minden meg­mozdulásának. Megihlette lelkét a nagy nemzeti múlt, hogy komoly époszaiban (Tarán, Honfoglalás) Vörös­marty mintájára rámutasson régi, igézetes nagysá­gunkra; — megihlette lelkét nemzeti létünk egy-egy kimagasló alakja, hogy Zrínyi mintájára nemzeti hős­ként ünnepelje őt (Petőfi), vagy történettudósok min­tájára hódoljon egyéniségének (Gyulai); — megih­­•lette őt a nemzeti géniusz, hogy lírai munkáiban' féltő szeretettel ápolja azt (Magyar Rhapszódiák); e géniusz ellenségeit pedig: a becstelenséget, a fo­nákságot, a megalkuvást, az erőtlenséget, a tévedé­seket és tévelygéseket gúnyolja, gyomlálja, irtsa és üldözze (Szatírák). E téren talán Berzsenyi volt az indítója, de hangban és formában inkább a szelid humorú és művészien verselő Arany volt a mestere. Nincs itt hely az ő nagyszerű költészetének is­mertetésére, írói egyéniségének méltatására, azt azon­ban itt is meg kell állapítanunk, hogy költészete egyenes varialú s minden vonalában tiszta és nemes. Gyökereivel belekapaszkodik a magyar talajba, ezért igaz. Oka és célja egy: magyar fajiságunk, mely ezer éven át szépre, jóra és nemesre alkalmas volt, de al­kalmas lesz a jövőben is! Költészetének nemes realitása, mely a Bart pour kart elvét és az irodalom nevelő erejét tökéletes for­mában és csodálatosan könnyű, fordulatos verseléssel igyekszik művészi harmóniában egyesíteni, — lépten­­nyomon bámulatba ejt bennünket. Szatírái, melyeket évtizedeken át Koboz álnéven (Koboz krónikái) közölt' a Budapesti Hírlap tárca­­rovatában, abból a nemes haragból (furor nobilis poeticus) fakadtak, mely meglátta hibáinkat s szelíd gúnnyal iparkodott nevetve és nevettetve megjavítani FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR, TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK embereket, politikusokat, társadalmi és irodalmi (mű­vészeti) irányaink »kis óriásait«. Vallásos költeményem a puritán egyszerűség és Isten akaratában való teljes felolvadás ömlik el. Nagy tudását és nagy nyelvismeretét mutatják műfordításai (Goethe és Lenau Fmst-ja), melyekkel akadémiai ki­tüntetést nyert. Halála szinte pótolhatatlan vesztesége nemcsak egyetemes irodalmunknak és nemzeti közéletünknek, hanem közelebbről dunántúli egyházkerületünknek is, melynek tanácsbírája volt, és főiskolánknak, mely egyik leghűbb öregdiákját vesztette el Kozma An­dorban. Kozma, bár csak egy évet töltött a pápai fő­iskolán, mindig büszke volt arra, hogy növendéke lehetett Alma Materünknek s boldognak vallotta ma­gát, hogy a tud. akadémiai és Kisfaludy-társasági tag­sága mellett tagja lehetett a Főiskolai Képzőtársaság­nak is! Szent ihlet és átszellemült jóságos mosoly ült arcán, valahányszor megjelent közöttünk. Leveleivel nem egyszer fölkereste a Képzőtársaság tehetséges tagjait, biztatva őket a legnemesebb művészet ápolá­sára. Mikor e szerény sorok írója mint tanár-elnök, arra kérte, hogy pápai diákságát, ifjúi élményeit éne­kelje meg »krónikában«, örömmel vette az eszmét s megígérte, hogy érleli a gondolatot és mihelyt lélek­­zethez jut, kidolgozza. Sajnos, ígéretét nem vált­hatta be. A Petőfi-centennárium (1923) alkalmával az ifjú­ság fölkérésére egy színházi ünnepély keretében első­nek itt mutatta be készülő Petőfi-je pápai vonatkozású részletét. Utolsó irodalmi szereplése Pápán a kollégium 400 éves jubileumán volt, amikor az öregdiák az »Öreg oskoláról« írt jubiláns versét a Kormányzó jelenlété­ben felolvasta. Most már végleg elhagyott bennünket... De a Karthágói harangok, a Vae victis s a Táltos álma hatalmas szavú és jobb jövőt Ígérő vátesét az örök pápai ifjúság ép úgy szivébe zárja mindig, mint ahogy irodalomtörténetünk a legértékesebb nemzeti költőink sorában fogja emlegetni Kozma Andor nevét örökké! Sándor Pál. — A Pápai Ref. Nőegylet Szeretetházában jelen­leg hét gondozott van, négy nő, három férfi. 1932- ben a Szeretetház megvételéből származó adósságból 1150 P-t törlesztettek, úgy hogy jelenleg már csak 1000 P adósság áll fenn a vételárból. A Nőegylet összes bevétele volt 1932-ben 4081.33 P, kiadása pedig 3907.83 P. A gyülekezeti diakonissza, Kornélia testvér, hat hónapi itt tartózkodása alatt 603 látoga­tást tett és 52-szer vezetett bibliakört.

Next

/
Oldalképek
Tartalom