Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-04-09 / 15. szám

Negyvennegyedik évfolyam. 15. szám Pápa, 1933 április 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................-......... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Pálmaágaink. Az ezidei nagyhét Krisztus szenvedéseiben újra kiábrázolja számunkra egyházának nagy szenvedéseit is. Sok külsőséggel szoktuk virágvasárnapi díszbe öl­töztetni a követek érkezését, akik a Király küldetésé­ben jönnek: azután elnyeli az egész pillanatnyi fel­emelkedettséget a közömbösség ásítása. Belefáradunk a virágvasárnapi királyvárásha és rögtön visszazökken a világ a régi kerékvágásba, amely az anyagi élet sá­ros útain húzódik tova. A repülőgép nagyszerű szár­nyalásának győztes századában az emberi lelkek szá­nalmas, szárnycsonkokkal próbálgatott repdeséssel szeretnének kissé emelkedni, ha ugyan szeretnének. A nagy szabadítót bámész kíváncsisággal várnák, ha úgy magától megérkeznék, megtapsolnák: — ma, vi­rágvasárnapján; — de sokkal kábultabbak, semhogy kiáltanának, imádkoznának, rajonganának érte! Ha megérkezik: jó, kiállunk életutunk kopott járdáira, nézni, elcsodálkozni és azután önmagunk lelki odúiba visszafordulva, — mindent elfelejtünk. Hallgatjuk rá­dión a távoli országok zenéjében az emberi művészet egy-egy megnyilvánulását: lelkünk süket marad sok­szor tegegyénibb és legközelebbi észleléseink meg­rázó melódiáival szemben, amelyek himnuszt zenge­nek arról, hogy .a lelkek királya jön. Mit kellene kapnia ennek a világnak, mily újféle kijelentések áramával kellene elfásultságának álmából felráznia a kegyelem erejének? Ez az egyházban lüktető szeretetnek és az egyé­nekhez szüntelenül újra érkező Krisztus győzelmének nagy, .— • talán végzetes kérdése. Lehet-e egyáltalán felébreszteni a nagy csalódások mérges kábításában daléit emberi lelkek ezreit? Talán, — talán csak nem igaz az a merész és vádszerű állítás, hogy a mai ke­­resztyénség a kérdések kikerülésével eljutott titkos csődjéhez? A Király jön: egyházában megemlékezünk erről újra a virágvasárnapi évforduláskor: — a lényeges az, hogy hány létek várja belső meggyőződéssel érkezését szíve kapujában, melyet diadalkapúvá díszített a vára­kozó és készülődő vágy?! Pálmaágak hevertek a Mester lábai előtt a jeru­­zsálemi úton (Ján. 12, 13.). Sudár, bár sokszor por­födte lelki pálmáinknak talán már kissé tikkadt leve­­leit-ágait keresgéljük csak meg, gondos szeretettel, lelkünk ágas-bogas telepén. Találunk még?! Hiszen akkor fogadhatjuk hozsánnával az érkező Királyt! Pálmaágaink a mai sivár látomások porában fü­­rödtek meg, de \azért pálmaágak és a lélek gondos figyelme letörli róluk a sivatagi homokot. Nem va­gyunk szegényebbek, mint a Királyt váró, — majd őt megfeszítő — jeruzsálemi tömeg. Fel-felszökik 4gnek sok-sok tiszta vágyunk sudár pálmája, amelyekről jut ünneplő ág az érkező Mester lábai elé. A hűség pálmaága mellé lefektetheti e kor keresz­tyén nemzedéke a kitartás martyriumának pálmaágát: .a türelem pálmafájáról metszett ág mellé a megbiz­­hatóságét. A mai gályarabság nem nehezebb annál^ amelyből megszületett a nagyszerű lelki kép: Térj magadhoz drága Sión! Az élet gályájához való oda­­láncoltságunkból me törhetnének fel a hit, szeretet és reménység dallamai? Ruháink, melyeket az érkező Jézus elé teríthet­nénk, lehetnek kopottak, szőnyegeink elkallódtak az évtizedes harcban és már nem teregethetjük azokat a Mester elé, — de pálmaágaink vannak és ez a világos, megdönthetetlen érv az élő keresztyénség m'ellett: amíg az Istenbe vetett bizalom, Krisztust váró áhítat, törhetetlen hűség pálmaágait helyezheti a magyar ke­resztyénség Jézus elé és könnyel szemeiben hozsánnát kiált az egyetlen szabadítónak: — addig nem kell attól félnünk, hogy az elkeseredés mérge annyira elkábítja a lelkeket, — hogy Barabbást kérjék ki Jézus helyett. De ezt a pálmaág-vágást és pálmaágak odahintését tanítanunk kell és példánkkal kell a módját megmutat­nunk. A nagyhétre Való felkészülődésnek, a szenve­dések nagy napjaira való emlékezésnek ez az idei mély­séges tartalma: hintsd szét a lelked keserű talajából magasba szökkent pálmáid ágait a szenvedés nagy embere elé, hogy a hozsánnával érkező király békét és megnyugvást, feltámadást és megdicsőülést hozzon szenvedéseink közé és megtanítson minket méltókép­pen szenvedni. Pálmaágakat lásson maga előtt, ha jön, ne bogáncsot, tövist, telkedben kétséget, tépelő­­dést, hideg közönyt, álnok megalkuvást. Hintsük Jézus lábai elé lelki életünk pálmáinak őt üdvözlő ágait! Enying. Monori Kovács Ferenc. Egyházkerületünk statisztikája. Az 1920. évi népszámlálás adataihoz viszonyítva, az anya- és leányegyházakat polgári községenként kü­lön tekintve szaporodott a ref. lélekszám 4 helyen apadt „ „ 6 „ Szaporodott: 1920 1930 szaporodás % Salgótarján 464 651 187 4 03 Vámosmikola 155 182 27 17*42 Balassagyarmat 419 448 29 6*92 Peröcsény 988 1038 50 5*06 Apadt: 1920 1930 fogyás °/o Dömös 244 179 66 2705 Pilismarót 655 583 72 10 99 Nagymaros 232 217 15 6*49 Diósjenő 1216 1193 23 P89 Szokolya 1244 1223 21 P68 Nógradverőce 565 562 3 053

Next

/
Oldalképek
Tartalom