Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-09 / 15. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 15. szám Pápa, 1933 április 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................-......... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Pálmaágaink. Az ezidei nagyhét Krisztus szenvedéseiben újra kiábrázolja számunkra egyházának nagy szenvedéseit is. Sok külsőséggel szoktuk virágvasárnapi díszbe öltöztetni a követek érkezését, akik a Király küldetésében jönnek: azután elnyeli az egész pillanatnyi felemelkedettséget a közömbösség ásítása. Belefáradunk a virágvasárnapi királyvárásha és rögtön visszazökken a világ a régi kerékvágásba, amely az anyagi élet sáros útain húzódik tova. A repülőgép nagyszerű szárnyalásának győztes századában az emberi lelkek szánalmas, szárnycsonkokkal próbálgatott repdeséssel szeretnének kissé emelkedni, ha ugyan szeretnének. A nagy szabadítót bámész kíváncsisággal várnák, ha úgy magától megérkeznék, megtapsolnák: — ma, virágvasárnapján; — de sokkal kábultabbak, semhogy kiáltanának, imádkoznának, rajonganának érte! Ha megérkezik: jó, kiállunk életutunk kopott járdáira, nézni, elcsodálkozni és azután önmagunk lelki odúiba visszafordulva, — mindent elfelejtünk. Hallgatjuk rádión a távoli országok zenéjében az emberi művészet egy-egy megnyilvánulását: lelkünk süket marad sokszor tegegyénibb és legközelebbi észleléseink megrázó melódiáival szemben, amelyek himnuszt zengenek arról, hogy .a lelkek királya jön. Mit kellene kapnia ennek a világnak, mily újféle kijelentések áramával kellene elfásultságának álmából felráznia a kegyelem erejének? Ez az egyházban lüktető szeretetnek és az egyénekhez szüntelenül újra érkező Krisztus győzelmének nagy, .— • talán végzetes kérdése. Lehet-e egyáltalán felébreszteni a nagy csalódások mérges kábításában daléit emberi lelkek ezreit? Talán, — talán csak nem igaz az a merész és vádszerű állítás, hogy a mai keresztyénség a kérdések kikerülésével eljutott titkos csődjéhez? A Király jön: egyházában megemlékezünk erről újra a virágvasárnapi évforduláskor: — a lényeges az, hogy hány létek várja belső meggyőződéssel érkezését szíve kapujában, melyet diadalkapúvá díszített a várakozó és készülődő vágy?! Pálmaágak hevertek a Mester lábai előtt a jeruzsálemi úton (Ján. 12, 13.). Sudár, bár sokszor porfödte lelki pálmáinknak talán már kissé tikkadt leveleit-ágait keresgéljük csak meg, gondos szeretettel, lelkünk ágas-bogas telepén. Találunk még?! Hiszen akkor fogadhatjuk hozsánnával az érkező Királyt! Pálmaágaink a mai sivár látomások porában fürödtek meg, de \azért pálmaágak és a lélek gondos figyelme letörli róluk a sivatagi homokot. Nem vagyunk szegényebbek, mint a Királyt váró, — majd őt megfeszítő — jeruzsálemi tömeg. Fel-felszökik 4gnek sok-sok tiszta vágyunk sudár pálmája, amelyekről jut ünneplő ág az érkező Mester lábai elé. A hűség pálmaága mellé lefektetheti e kor keresztyén nemzedéke a kitartás martyriumának pálmaágát: .a türelem pálmafájáról metszett ág mellé a megbizhatóságét. A mai gályarabság nem nehezebb annál^ amelyből megszületett a nagyszerű lelki kép: Térj magadhoz drága Sión! Az élet gályájához való odaláncoltságunkból me törhetnének fel a hit, szeretet és reménység dallamai? Ruháink, melyeket az érkező Jézus elé teríthetnénk, lehetnek kopottak, szőnyegeink elkallódtak az évtizedes harcban és már nem teregethetjük azokat a Mester elé, — de pálmaágaink vannak és ez a világos, megdönthetetlen érv az élő keresztyénség m'ellett: amíg az Istenbe vetett bizalom, Krisztust váró áhítat, törhetetlen hűség pálmaágait helyezheti a magyar keresztyénség Jézus elé és könnyel szemeiben hozsánnát kiált az egyetlen szabadítónak: — addig nem kell attól félnünk, hogy az elkeseredés mérge annyira elkábítja a lelkeket, — hogy Barabbást kérjék ki Jézus helyett. De ezt a pálmaág-vágást és pálmaágak odahintését tanítanunk kell és példánkkal kell a módját megmutatnunk. A nagyhétre Való felkészülődésnek, a szenvedések nagy napjaira való emlékezésnek ez az idei mélységes tartalma: hintsd szét a lelked keserű talajából magasba szökkent pálmáid ágait a szenvedés nagy embere elé, hogy a hozsánnával érkező király békét és megnyugvást, feltámadást és megdicsőülést hozzon szenvedéseink közé és megtanítson minket méltóképpen szenvedni. Pálmaágakat lásson maga előtt, ha jön, ne bogáncsot, tövist, telkedben kétséget, tépelődést, hideg közönyt, álnok megalkuvást. Hintsük Jézus lábai elé lelki életünk pálmáinak őt üdvözlő ágait! Enying. Monori Kovács Ferenc. Egyházkerületünk statisztikája. Az 1920. évi népszámlálás adataihoz viszonyítva, az anya- és leányegyházakat polgári községenként külön tekintve szaporodott a ref. lélekszám 4 helyen apadt „ „ 6 „ Szaporodott: 1920 1930 szaporodás % Salgótarján 464 651 187 4 03 Vámosmikola 155 182 27 17*42 Balassagyarmat 419 448 29 6*92 Peröcsény 988 1038 50 5*06 Apadt: 1920 1930 fogyás °/o Dömös 244 179 66 2705 Pilismarót 655 583 72 10 99 Nagymaros 232 217 15 6*49 Diósjenő 1216 1193 23 P89 Szokolya 1244 1223 21 P68 Nógradverőce 565 562 3 053
