Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-02 / 14. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. Az egyháztörténet és egyházjog tanára volt a kampeni lelkészképző főiskolán. Egyike azoknak a külföldi 'egyházi vezetőembereknek, akik megkülönböztetett szeretettel foglalkoztak velünk, magyarokkal. Egyszer sétaközben tanártársával, dr. Hoekstrával, a külföldi kálvinizmus sorsáról beszélgettek, szóbajött a svájci, az angolszász, a francia kálvinizmus. Bouwman, mint egyháztörténész, a lengyelországi kálvini reformációról is tudott közelebbi vonatkozásokat említeni. Egy dologról, a magyarországi kálvinizmusról, azonban mélyen hallgatott az eszmecsere. S ez nem is csoda, hiszen az egyháztörténeti könyvek legtöbbjében még egy évtizeddel ezelőtt is az állt és pedig többnyire csak jelentéktelennek tetsző széljegyzetben, hogy >Ausztriában«, akárcsak Spanyol vagy Olaszországban, a reformáció egyházait majdnem egészen kiirtotta az elnyomás. A sétáról hazatérőben azonban azt mondja az egyik professzor mégis a másiknak: Valahol mintha olyasmit olvastam volna, hogy még Magyarországon is szép emlékei találhatók a kálvini reformációnak. Mit szólnál hozzá, ha a valációban felkeresnénk ezt az országot és tanulmányoznánk ezeket a nyomokat? Az útiterv hamar elkészült. Így vezetett Bouwman professzor útja először Magyarországra. Ezt az utazást hamarosan követte újabb háromszori tanulmányút. (Részben inkognitóban történtek, s elvezettek a megszállott területekre is.) Látogatásai alkalmával több előadást tartott hazánkban, s útjáról mindig beszámolt a hollandiai egyházi sajtóban. Egyháztörténeti előadásai során részletesen foglalkozott a magyarországi reformáció történetével és a mai magyar reformátusság helyzetével. »Református egyházjog« c. nagy művének történeti részében külön fejezetben tárgyalja a magyar református egyházalkotmány fejlődését s az elvi. részben is gyakran hivatkozik a magyar ref. egyházjog egyik-másik tételére vagy gyakorlatára. Többek közt az ő befolyásának köszönhetjük, hogy 1923 óta évről-évre négy magyar ifjú kap a hollandiai szigorú reformátusok zsinatától tanulmányi segélyt. Utoljára 1931 szemtemberében járt nálunk, immár ötödizben. A kampeni Theologiai Iskola vezetősége Hoekstra professzor úrral együtt őt bizta meg főiskolánk jubileumi ünnepségein való képviseletével. 1931 szeptember 6-án egyházkerületünk lelkészértekezletén egyháza viszonyairól tartott előadást és a következő nap magyar papi palástban vett részt (mint a debreceni egyetem theol. fakultásának honoris causa doctora) Pápán a Kormányzó ür jelenlétében tartott ünnepélyen. Főiskolánk elöljárósága őt is tiszteletbeli tanárrá választotta ez alkalommal. Nemsokára ugyanez a megtiszteltetés érte a sárospataki főiskola részéről is. Tisztánlátását, Ítéletének határozottságát, közvetlen, nyílt modorát, kérlelhetetlen szigorát és egyben dédelgető gyöngédségét gyakran megcsodáltuk. Barátaimnak sokszor mondtam, hogy én a puritán, józan, bátor s egyúttal mélyhitű és melegkedélvü kálvinista-ember típusát szerettem meg benne. Magyarországról, a magyar ref. egyházról mindig nagy szeretettel nyilatkozott. Sokszor úgy éreztük, hogy valami mélyről jövő, féltő aggódás van a kérdéseiben, a tanácsaiban, amelyekkel magyar fiait I elhalmozta. Szeretetlen kritikát sohasem hallottunk tőle. Megható volt az a figyelmesség, amellyel órák alatt előadásaiban magyar vonatkozású kitéréseket tett, vagy amikor magyar diákjait lakásukon személyesen felkereste. Az utolsó napon is, betegsége előtt, mikor már nem volt nyugta odahaza, könyvei között, miközben föl-alá járt, sétára indult, végül is hozzánk vezetett az útja, s internátusi szobánkban még hosszan elbeszélgettünk. Említettem néki, hogy főiskolánk többi tiszteletbeli tanáraihoz hasonlóan bizonyára ő is ellátogat még hozzánk és székfoglaló előadást fog tartani. Erre elmondta terveit, hogy a legközelebb megjelenő könyvét a debreceni egyetemnek fogja ajánlani s azután Pápára is el szeretne még látogatni, mikor aztán székfoglaló előadását is megtartaná. isten útjai azonban nem a mi útai.nk. Másfél hónapos könnyebb betegeskedés után váratlanul elhunyt. Itt hagyta tanári katedráját, melyről 30 éven át tanított, a rektori méltóságot, melyet két hónappal előbb vett át egy fiatalabb kollégájától. És itt hagyott bennünket, magyarjait is, kik a legjobb pártfogónkat veszítettük el benne. Mielőtt kikisértük volna utolsó útjára, még láttuk a ravatalán. Dolgozó szobájában feküdt. Ugyanaz a bölcs nyugodtság az arcán! .Mintha kemény kálvinista vonásai azonban valami földöntúli mcghatódottságban oldódtak volna fel. A szobában még egyik magyar díszoklevelén akadt meg a szemünk: Mint máskor is, széles ,piros-fehér-zöld szalaggal volt átkötve. Csak mintha a szalag színei kissé kifakultak volna azóta, mióta utoljára láttuk... Fejes Sándor. Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkész Úrak figyelmét, hogy a virágvasárnapi perselypénz az országos református lelkészt nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézet céljaira az egyházmegyei nyugdíj intézeti pénzkezelő úrhoz küldendő be. VEGYESEK — A tiszántúli ref. egyházkerület gyülekezetei egyházkerületi főgondnoknak báró Vay László főispánt választották meg. Az új főgondnok családjában régi hagyomány az egyházi ügyekkel való buzgó foglalkozás. Magas egyházi állásában tisztelettel köszöntjük őt és működésére Isten gazdag áldását kérjük. Ä mai nehéz időkben kétszeres fontosságú, hogy a lelkészi és világi vezetők teljes egyértelműséggel intézzék egyházunk ügyeit. — A szombathelyi Prot. Leányegylet márc. hó 26-án d. u. 6 órai kezdettel a Kultúrpalota nagytermében előadást tartott a felállítandó Czipott Gézáéiul ékmű javára. Az ünnepélyen a Szombathelyi Dalosegyesület énekszámai után Jánossy Gábor országgyűlési képviselő, gyülekezeti felügyelő mondott megnyitót, Schöck Gyula: »Czipott emlékére« c. költeményét elmondta Szabó Erzsébet, zongorázott Feldler Mici, dr. Deák János egyetemi ny. r. tanár előadást tartott »Az erő kérdése címen. Mozart és Tschaikowszky vonósnégyeseinek előadása után verseiből
