Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-03-26 / 13. szám

1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. oldal. személyi tulajdonságának latba vetésével valósággal újjáépítette a móri gyülekezetét. Ott volt egy elhagyatott templom, roskadozó, düledező toronnyal és egy repedt haranggal. Most ott látsz egy restaurált templomot, egy szép, szemrevaló, stílusos tornyot és benne három ha­rangot. Aztán ott volt Móron egy régi, alacsony, kis­­ablakú, vizes paplakás, melyből nagy esőzés idején dézsával és melencével merték ki a vizet. Most pedig ott látsz utcaszinre hozva egy olyan gyönyörű, hatalmas -és modern paplakást, melynek csodájára járhat akárki! És ott volt mélyen elrejtve, világtól eldugva egy sze­gény iskola és tanítólakás, melyre már szót se találok. És nézd meg most az ugyancsak utcaszinre hozott nagy, tágas, világos hét ablakos iskolát és a lelkész­lakásból átalakított tanítólakást. Megláthatod, hogy mennyire újjá lett ott minden ! Miből lett ez ? A semmi­ből ! Hogyan lett ez ? Körülbelül úgy, mint ahogy Dombay Máté csinálta a „Pusztai találkozásiban ! Sok csapás, sok csalódás, sok fájdalom érte. A kádártai temetőben egy kis gyermek. A móri temetőben két olajvesszö. A mezőtúri temetőben egy szép virágszál. Most odatért az ő szép virágszála mellé. Búcsúzzunk tőle. Bizonyára koszorú-erdő borítja a sírját. Küldjünk mi is innen, Dunántúlról elismerésünk­ből, kegyeletünkből, hálánkból, szeretetiinkből néhány virágszálat, vagy akár egy egész koszorút a frissen hántolt mezőtúri sírra és üzenjük meg neki, hogy szép volt, férfias munka volt, Krisztus szolgájához illő, nagy­szerű munka volt! A boldog feltámadás reménye alatt! ! Ólé Sándor. „Ezer színes kavics.“ — Ravasz László legújabb könyve.* — Az előttünk fekvő két hatalmas kötetnek nem az a cinre, amit ide felírtunk, írója jellemezte ilyenképen munkáját. Előszavában azt mondja, hogy legfőbb vágya volt, hogy egyetlen olyan mű szerzője legyen, amely egész életén át készül. De ez nem adatott meg neki. »Egyetlen óriási márvány faragása helyett ezer és ezer színes kavicsot kellett rakosgatnom« — mondja. — »Megint egy marék* mozaikkal jövök.« Egy marék mozaik — ezer színes kavics! — 59 prédikáció s majd ugyanannyi előadás, cikk, tanul­mány a két hatalmas kötetben. Széttört tükörcserepek — mint más helyen mondja. De az ezer színes kavics,, a marék mozaik hatalmas épület óriás boltíveivé emel­kedik, belőlük egyetlen nagy mű lesz mégis, mely az »Alfa és Omega« isteni arcát tükrözi minden egyes »tükörcserépen«. Merész vállalkozás lenne Ravasz Lászlót e köte­tek alapján jellemezni, akár témáinak változatosságá­ban, akár a formák megjelenésében, akár stíluskész­ségében akarnánk is őt vizsgálni. Hiszeg e két kötet­ről akkor legalább ugyanannyi jellemzést kellene ad­nunk. . Ravasz Lászlót, az igehirdetőt, e hazában s a határokon túl is mindenki ismeri, régebbi Írásaiból is, talán személyesen is hallgata igen sok magyar, de különösen a rádión keresztül végzett igehirdetési szol­* Ravasz László: Alfa és Ómega. Prédikációk, beszédek, cikkek. 4° I. kötet. 1—X.; 1—3831. II. kötet, 1—333 1. — Franklin Társulat. Budapest, é. n. — Ára 26 P. gálata révén. Épen azért nem mondanánk újat, talán senkinek, ha őt és munkáját most ez Írásaiból akar­nánk lemérni. Mérésünk eredménye nem tartalmazna meglepetést, nem változtatná még a róla eddig alko­tott képet. Ravasz Lászlónak megengedte a Gondvi­selés, hogy eljusson a legmagasabb méltóságra, ami kálvinista igehirdetőnek juthat, bejusson ama kivá­lasztottak közé, — akikről ő rajzolt mostani munká­jában egy elevenségében is márványba kívánkozó szoborcsoportot, az»akadémiai fejek«-ben, — az Aka­démia nagyjai közé. Megadta neki, hogy lehessen a diáknemzedék példaképe, mint »örök diák« maga is. Lehessen prófétája e csonka nemzetnek, hogy hirdesse a kereszthordozás után következő megújulás bizony­ságát, »amint a lélek adta«! E kötetben talán nem szerzett már több vonást az eddigiekhez, de a meglevők színesebbé, mélyebbé és jelentősebbekké váltak. Igehirdetése nem lett talán változatosabb — de eddig is meglevő változatossága még lejjebb ásott, még erősebb hatásokat váltott ki. De ha Ravasz László már e kötetek előtt eljutott is a csúcsra, ha számára megadatott is már a tisztán látás teljes emberi mértéke s ha ilyenformán róla ed­dig alkotott képünket nem változtatja is meg ez a két kötet — annál inkább érezzük, hogy a mi csúcs felé haladásunkhoz mily nagyszerű segítő eszköz kínálko­zik a mi számunkra e beszédekben. Annál inkább érezzük, hogy a magunk lelki arcának homályos voná­saira hogyan világít rá erős átható fényével! El-el ka­landozó gondolkodásunkat mennyire kényszeríti az egy szükséges dologra. Nem mondjuk a megszokott frázissal, hogy nye­reség számunkra ez a két kötet, — hanem inkább Isten előtti hálával ismerjük el, hogy áldás annak ol­vasása. Erőforrás, mert minden sora magához az Erőhöz vezet. Fénysugár, mert a maga fényét az örök világosságtól nyerte! Ezek a fénysugarak szerte oszlanak ama 59 pré­dikációba és 51 előadásba s cikkbe, melyek a most megjelent y>Alf\a és Omega«, címet viselő két kötetben jutnak el a magyar olvasó közönség kezébe. Az I. »Amint a lélek adta« alcímet viselő kötet­ben levő 59 prédikáció közül 17 ünnepi beszéd (1 ad­venti, 4 karácsonyi, 1 újévi, 1 virágvasárnapi, 4 nagy­pénteki, 4 húsvéti és 2 pünkösti), a többi pedig va­sárnapi prédikáció. A II. »Füstölgő gyertyából« alcímet viselő kötet­ben foglalnak helyet a cikkek, előadások, tanulmá­nyok »Léleképítés«, »Irodalom«, »Egyházi közélet«, »Közélet«, »Nevelés« csoportokba tömörítve. A prédikációk általában mindenkinek, de különö­sen a prédikátoroknak hasznosak. Igehirdetésünk fel­frissül, ha a beszédeket tanulmányozzuk. Egy-egy is­mert, megszokott s talán sokszor felhasznált ige új tartalmat, új megvilágítást nyer. Kevésbbé ismert s nem prédikált igék mélységeket nyitnak meg a Ravasz tolmácsolásában. Az előadások és tanulmányok sokszor aktuális, de örökérvényű igazságokat fejtegetnek, elmúlt nagyjaink lelki arcát mutatják elénk. A külső kiállításra szép, ízléses, kiváló gondos­sággal előállított köteteknek ott kellene lenni min­den lelkész, minden intelligens református hivő köny­vei között és nagyon sajnálnánk, ha a kötetek kissé magas ára akadálya lenne ennek. Dr. Tóth Endre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom