Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-03-12 / 11. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 11. szám Pápa, 1933 március 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ....................................................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ------------•---------------------..... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Szabadságra hivattunk. Gál. 513 Sokszor elgondolkoztam, miért van az, hogy március 15-ike egyike a legemlékezetesebb és legfelemelőbb hatású napoknak magyar református híveink életében. Magyarázhatnánk ezt azzaí, hogy nálunk a hazaszeretet és a vallás évszázadok óta vérrel megszentelt frigyben él. Sokat jelent az is, hogy iskoláink hagyományos bensőséggel és az ifjúság szívét foglyul ejtő külsőségek között ünnepük a nagy napok emlékét. Az igazi indokot azonban Pál,apostol adja meg, amikor rámutat isten felséges végzésére: mi szabadságra hivattunk. Hozzátartozik igazi rendeltetésünkhöz, hogy szabadok legyünk. Isten, a tökéletes szabad lény, az embert is szabadságra teremtette és rendelte. Szabadság! Mily csodálatos szó. Hányszor felcserélik a gyakorlati életben szabadossággal. Hány ember él a leggyalázatosabb szolgaságban, holott azt hiszi, hogy ő szabad?! A keresztyénség megtanít bennünket, hogy a szabadság Krisztusban és Krisztus által lesz valósággá. Egyesek és nemzetek akkor lesznek valóban szabadok, ha Krisztusban élnek és törvényeit megtartják. Nincs semmi értéke a demokráciának, ha Krisztus nem központja annak. A szabadságot jelentő jogok átokká lesznek, ha nem jár velük együtt a Krisztus fegyelmező ereje. Az a Pál, aki a szabadság lánglelkű hirdetője, belekiáltja a világba azt is, hogy bár minden szabad, de nem minden használ (1 Kor. 612). Istenünk, hálát adunk Neked, hogy nem rabszolgaságra, hanem szabadságra alkottál bennünket; tégy bennünket személyes életünkben igazán szabadokká, hogy így rajtunk keresztül valóban szabad lehessen a nemzet is, melynek tagjaivá teremtettél. Magyarok, a mi országunk is szabadságra hivatott, de csak akkor lesz igazán szabad, ha Krisztus úr lesz a nemzetet alkotó egyének életében. A közélet akkor lesz krisztusi, ha az egyéni életben Krisztus az Űr! Feleljünk meg hivatásunknak, fogadjuk be Krisztust, hogy megízlelhessük a valódi szabadságot. P. J. — A Magyar Kálvin Szövetség választmánya március 13-án ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az ibrányi szekta: Bernát István. 3. Egy bírói kijelentés: Hamar István. 4. A főkegyúri jog: dr. Kérészy Zoltán. 5. A vegyesházasságok: dr. Kérészy Zoltán. 6. A kapitalizmus erkölcsi telítése: Muraközy Gyula. 7. Munkás misszió: Kontra Aladár. 8. A női lélek válsága: dr. Bernát Gyula. 9. Dr. Csia Sándor ismerteti legújabb könyvét. 10. A közgyűlés előkészítése: dr. Pores István. Egyházkerületünk statisztikája. (A 1930-i népszámlálás adatai* 1 alapján.) A nemrég megjelent 1930. évi népszámlálási adatok felhasználásával helyzetképet akarunk adni, illetve a helyzetkép kialakításához szükséges adatcsoportosítást akarjuk nyújtani az alábbiakban a dunántúli egyházkerületre vonatkozólag. De csak ennyit és nem többet. Nem akarunk konzekvenciákat, tanulságokat levonni. A rideg számokon keresztül úgyis tudatára ébredünk mindennek. Célunk: hozzájárulni ahhoz, hogy egyházkerületünk helyzetét a statisztikai számokon keresztül bizonyos oldalról világosabban lehessen látni. Ebből a célból mindegyik dunántúli egyházmegyénél beszámolunk a református népesség számáról, annak az összes polgári népességhez való arányáról. Számon vesszük, mennyi ref. él az anya-, leány-, fiókegyházakban s mennyi a szórványterületeken. Mindenütt feljegyezzük a polgári népességben való viszonyt is. Kimutatjuk, hogy az egyes polgári községekben hol a legkedvezőbb s hol a legkedvezőtlenebb a ref. lakosság számbeli aránya. Ezután felsoroljuk a legnépesebb egyházakat, s utána a legkisebb lélekszámuakat. Külön beszámolunk a szórványterületek reformátusairól. Az ilyenformán bemutatott 193(has helyzetkép után összehasonlítjuk az 1920-iki és az 1930-iki népszámlálás adatait, rámutatván, hogy hol, s mennyivel szaporodott, vagy fogyott a reformátusok száma, egyházanként is, polgári községenként is, valamint az egész egyházmegyét illetően is. Külön táblázatban mutatjuk be az egy lelkipásztor vezetése alatt levő hívek eloszlását anya-, társ-, leány-, fiókegyházak és szórványok szerint. Az egyes egyházmegyék ilyen szempontú helyzetképe után pedig az egész kerületre nézve is hasonlóan kívánunk eljárni. Lehetnek, s vannak is az itt vázoltak mellett még egyéb lényeges, vagy lényegesebb szempontok is. De ezeknek a bemutatásához a kezünk közt levő statisztikai könyv mellett egyéb, főleg az egyházmegyéknél levő adatok ismerete is szükséges volna. Ezúttal meg kell elégednünk a vázolt szempontok alá illeszthető adatok bemutatásával. 1. A beísősomogyi egyházmegye. Az egyházmegye (Somogy és Zalavármegyékben fekvő) területén 1930-ban az összes polgári népesség száma. 481.622 ebből református............................... 43.261 = 1 Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiái adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint. — (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 83. kötet.) Szerkeszti és kiadja a i m. kir. központi statisztikai hivatal, Budapest, 1932.
